Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Hiperaktivitástól a diszlexiáig a mozgásterápia módszerével

Horányi Eszter képe
Ellenőrzött szakember

Interjú Borsányi Árpád alapozó terapeuta, szakvizsga előtt álló klinikai szakpszichológussal.

Miért alapozó terápia? Mit jelent az „alapozó”?

Azt jelenti, hogy az alapokat tesszük rendbe. Az alapvető mozgásokat gyakoroltatjuk be, tanítjuk újra a gyermekeknek, amelyeket életük első évében teljesen természetesen gyakoroltak. Fontos itt megjegyezni, hogy ugyan mozgásterápiának hívjuk, de nem a mozgást szeretnénk fejleszteni, hanem az idegrendszerhez kívánunk elérni. Mint tudjuk, az idegrendszerünk irányítja többek között a mozgásunkat, illetve a gondolkodási folyamatainkra is nagy hatással van. Ezért nem csak a mozgás, hanem a gondolkodás rugalmasságának fejlesztését is várjuk a terápiától. Tehát az érzékszerveken, valamint a mozgáson keresztül az idegrendszerre hatunk, ez pedig különböző csatornákon számos szinten visszahat.

Mostanában sokszor hallani, hogy a mozgás mindennek az alapja. Akkor tulajdonképpen itt is erről van szó?

Mint pszichológus és mint alapozó mozgásterapeuta is úgy gondolom, hogy ez így van.

Egyrészt felnövekedésünk során többek között a testünkből származó információk mentén építjük fel énünket, identitásunkat, testképünket. Ha én magamat egy ügyetlen, kétbalkezes, figyelmetlen embernek élem meg a gyermekkorom során, annak hatása a későbbiekben is érezteti magát, felnőttkori félelmeimnek, szorongásaimnak is alapjául szolgálhat. Az alapozó terápiával a gyermek mozgása megváltozik, egy nagyfokú magabiztosság, önbizalom növekedés következik be először mozgásos szinten, majd lelki szinten is, végül a személyiségbe beépülve egy harmonikusabb működéshez vezet. A gondolkodásunk, problémamegoldásunk rugalmasabbá válásáról pedig még nem is beszéltem.

Másodsorban - és itt visszakanyarodom a szigorúbb értelemben vett mozgásfejlesztésre – az egyedfejlődésben is először jönnek a nagymozgások és onnan fokozatosan fejlődik ki a finommotorika, a kisebb mozgásokért felelős idegrendszeri terület. Ezért fontos, hogy az alapokat, a nagy mozgásokat rendbe tegyük, mert csak ennek mentén tud a finommotorika megfelelően kibomlani, fejlődni. Pl. elő szokott fordulni, hogy logopédusok is küldenek alapozó terápiára gyermekeket - ami egy nagyon jó szakmai gondolkodásra utal -, hiszen ha belegondolunk, a nyelvünk és a szánk  mozgása is finommozgásokkal vezérelt. Így tehát sokszor látványos sikereket lehet elérni beszédükben lemaradt gyermekeknél. Másik jó példa iskolai környezetből az úgy nevezett alaki diszgráfia, mindennapi nevén a csúnya írás. Ez sokszor a grafomotoros mozgások éretlenségét jelenti, ez pedig alapozó terápiával korrigálható, fejleszthető.

Ahogy látom, nagyon széleskörű az alkalmazási terület. Mi mindenre jó az említett példákon kívül az alapozó terápia?

Sok óvodai, iskolai tünet mögött felfedezhető az idegrendszeri éretlenség különböző mértéke. Vannak árulkodó jelek, azonban csak egy szakember tudja megállapítani, hogy szükséges-e, segíthet-e ilyen irányú korrekció.

Hogy példákat mondjak, különböző születés körüli komplikációk folyományaként az idegrendszer érésében bizonyos eltérés, zavar mutatkozhat, ami akár már óvodás, kisiskolás korban a mostanában igen „népszerű” hiperaktivitás, figyelemzavar (ADHD) képében tűnhet fel. Ennek feltérképezésére és intenzív terápiájára mindenképp ajánlott egy alapozó terápiás felmérés.

Ezen kívül, hogy egy nagyon klasszikus célcsoportot említsek, az iskola előtt álló nagycsoportos óvodások. Az ő korosztályukban előfordulnak mozgáséretlen/mozgásügyetlen gyermekek, akiknél az utolsó évben végzett terápia jelentősen megkönnyíti az iskolakezdést és ezáltal a szülők és a pedagógusok dolgát is. E célcsoport szüleinek különösen ajánlom a preventív, megelőző jellegű felmérést.

Különböző magatartászavarok, illetve többféle tanulási zavar hátterében is kimutatható idegrendszeri éretlenség, így egy ilyen irányú felmérés, esetlegesen egyéb szakember bevonása mellett szintén igen ajánlott lehet. Szerencsére a több szempontú (testet, lelket, környezetet magában foglaló) szemlélet egyre jobban terjed.

Említetted az óvodás korosztályt. Ők tehát a célcsoport?

Ők az egyik fő célcsoport, a másik a kisiskolások. 5 éves kortól felfelé beszélhetünk alapozó terápiás indikációról, az alapozó terápia indokoltságáról, mivel ezalatt a kor alatt a feladatok intenzitása miatt a gyermekek nem lennének alkalmasak a terápiára, illetve hiszünk abban, hogy 5 éves kor alatt a legjobb fejlesztés a szabad játék, a kötetlen mozgás, a szerető, biztonságos, stimuláló környezet.

Az iskolások körében igazság szerint az szabja meg a határt, hogy hány éves korban hajlandó még egy kiskamasz eljönni, csúszni-mászni és egyéb gyermeki mozgásokat végezni.

Említetted, hogy először egy felmérésre kerül sor. Hogy kell ezt elképzelnünk?

Időpont egyeztetés után a szülő vagy szülők együtt jönnek el és jönnek be a terembe a gyermekükkel. Egy kezdeti beszélgetést követően végig jelen vannak a vizsgálat alatt, így saját szemükkel bizonyosodhatnak meg arról, hogy gyermekük hogyan mozog, hogyan tudja kivitelezni az adott feladatokat. Ez főleg az óvodás korú gyermekek szüleinek szokott nagy meglepetés lenni, hiszen rengeteg információt hallanak az óvónőktől, amiket ők maguk nem tapasztalnak otthon. Itt pedig a terapeuta nem csak beszél a gyermekről, hanem a gyermek mozgását alapul véve rögtön példát is tud mutatni. A felmérés megközelítőleg egy óra, ott rögtön megtörténik a kiértékelése szülővel-gyermekkel együtt. A szülő a vizsgálat után azonnal megtudja, hogy melyek azok a fejlődési területek, ahol gyermeke kiemelkedő és hol mutat elmaradást.

A felmérés után, ha indokolt, következik az alapozó terápia. Mi ennek a folyamata, keretei?

A terápia heti kétszer másfél órában történik. Az eredeti elvek szerint heti háromszor kilencven perc lenne javasolt, de a családok életébe tapasztalataink szerint a heti kettő integrálható sikeresen. A terápia legalább egy tanéven keresztül zajlik. Ez fontos, mert egy ilyen alapozós tanévnek megvan az íve, szakmai felépítettsége, ugyanúgy, ahogy az egyes óráknak is. A terápia alapelvei közé tartozik, hogy intenzív, ami azt jelenti, hogy minél többször részt kell venni ezeken az alkalmakon a terápia sikerességéért. Erre a terápia kezdetekor és folyamatában is többször felhívjuk a szülő figyelmét.

Hogy néz ki egy terápiás másfél óra?

Viszonylag kötött rendje van, persze ez terapeutánként változhat. Kezdetben beszélgetünk a gyerekekkel, úgynevezett „jó és rossz híreken” keresztül adunk lehetőséget élményeik csoporttal való megosztására. Ezt általában nagyon szokták élvezni és minket is segít a személyes kapcsolat kialakításában. Belátható, hogy ilyen hosszú idő alatt igazi kötődések alakulhatnak ki gyermek és gyermek, valamint gyermek és terapeuta között. A hírek után egy bevezető gyors játék következik, melyet az alapozó terápia legfontosabb része követ, a fejlődéstani mozgások, nagymozgások újratanítása, begyakoroltatása, kezdve a születéstől a felállásig. Ezután pedig egy oldottabb része jön az alkalomnak, mely során rugalmasságot, egyensúlyt, szerialitást, keresztező mozgásokat stb. igénylő feladatok kombinációja kerül sorra. Természetesen ez már személyre szólóan, differenciáltan történik, különböző feladatokat, különböző szintű végrehajtást várunk az egyes gyermekeknél – mindenkinél a fejlődést magához viszonyítva. Számos fejlesztő eszköz is részt vesz a terápia bizonyos részeiben, pl. sportpoharak, memória kártyák, labdák, szalagok stb. Mindez, ahogy látszik is, elég sűrű, pörgős, intenzív, azonban mondókákkal, játékokkal tarkított. Az alkalmat egy közös játék, illetve szóbeli önértékelés zárja, utóbbi fontos funkcióval bír az önelfogadás, a reális önértékelés kialakulása, erősségek, gyengeségek megismerése céljából.

A terápia tehát csoportos. Hány fő van egy csoportban, illetve van-e lehetőség egyéni fejlesztésre az alapozó terápia módszerével?

A csoportos terápia általában 6 főt jelent, ez csoportonként és alkalmanként kis mértékben természetesen eltérhet. Egyéni foglalkozásra van lehetőség, azonban mindig a csoportos fejlesztési formát preferáljuk, mivel a gyermekek egymást is tudják húzni teljesítményben, illetve az együttes élmény (pl. játékoknál) egyéni terápiában nem visszaadható. Bizonyos esetekben indokolt lehet egyéni terápiával kezdeni, de a cél akkor is a csoportba való integrálásig való eljutás.

Amellett, hogy alapozó mozgásterapeuta vagy, szakvizsga előtt álló klinikai szakpszichológus is. Mennyiben változtatja, ad hozzá ez a széleskörű képzettség a szemléletedhez?

Számomra nagy segítséget jelen a munkámban ez a kettős képzettség, mivel együttesen tudom látni, felismerni és később kezelni a pszichés és testi tüneteket, a köztük lévő kölcsönhatást, esetleges tranzakciót. Úgy érzem, hogy egészlegesebben, teljesebben tudok megismerni egy-egy gyermeket, amennyiben rá tudok nézni pszichológiailag és idegrendszer-mozgásállapot érettség szempontjából is. Mert ahogy fentebb kifejtettem, ezek sok esetben igen szorosan együtt járnak, egymásra hatnak. A gyermekeknél ez a kettős látásmód erősen indokolt, „testi énjük” őket még erősebben meghatározza (szobatisztaság, evési szokások, önbizalom, kompetencia érzés), mint a felnőtteket.

Ha jól tudom, ősszel nyílik a Most Mozgásterápiás Központ, amelynek vezető alapozó terapeutája vagy.

Így van, jók az értesüléseid, a Széll Kálmán tértől két percre az Attila úton nyílik meg terápiás központunk, amelynek egyik kiemelt profilja (a pszichológiai ellátás mellett) az alapozó terápia lesz. Itt várjuk szeretettel külön csoportokban az óvodásokat, illetve az iskolásokat. Az idegrendszer-mozgásállapot felmérésekre időpont már most egyeztethető. A jelentkezés folyamatos, további információt facebook oldalunkon találnak.

Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre!

Én köszönöm a lehetőséget!

 

Borsányi Árpád a Pszichológuskeresőn: http://pszichologuskereso.hu/pszichologus-kereso/nev/Bors%C3%A1nyi%20%C3...