Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A helikopter szülőség problémái - milyen nehézségekkel küzdenek a túlvédő szülők gyerekei felnőttkorukban?

Doma Daniella képe
Ellenőrzött szakember

A helikopter szülők (akik állandóan a gyerekük körül “röpködnek”) rövid távon nagyon hasznosak a gyerekük számára. Személyi titkárként működnek, akik mindenben segítik a gyereket, a sportfelszereléstől az iskolai projektekig. Azonnal intézkednek, ha a gyerek otthon fejeti az edzőcipőjét, és fuvarozzák egyik délutáni elfoglaltságról a másikra. Az ilyen támogatást élvező gyerekek sokszor jutnak előnyhöz versenyhelyzetekben. Ez nem meglepő, hiszen bárkinek könnyebb dolga lenne egy állandó személyi asszisztenssel az oldalán, mint ha mindent magának kell megcsinálnia. De a túlzott szülői bevonódásnak hosszú távon megvan az ára, és a helikopter szülők gyerekei felnőtt korukra elveszítik a korábbi fölényüket.

Kutatások szerint a helikopter gyerekek felnőtt korukban ezzel az 5 problémával küzdenek leggyakrabban:

Egészségügyi problémák

Kutatások szerint a helikopter gyerekeknek felnőtt korukban több egészségügyi problémájuk van. Többségük sosem tanult meg odafigyelni az egészségére, mert a szülő megtette helyette - megmondta, hogy mikor menjen aludni, mikor mozogjon, mit egyen stb. Az intruzív (a gyerek életébe túlzottan betolakodó) szülők gyakran túlságosan aggódnak a gyerekük egészsége miatt, és ezért folyamatosan instrukciókkal látják el, hogy mikor mit csináljon. Ezeknek az instrukcióknak a hiányában később a gyerek nem foglalkozik a testével, egészségével.

Feljogosítottság

A helikopter szülők annyira odáig vannak a saját gyerekükért, hogy a fiatalok úgy érzik, ők a világ közepe. Ez egy bizonyos életkorban nagyon fontos, sőt, az egészséges lelki fejlődéshez nélkülözhetetlen élmény - a baj az, hogy ez az “extra különlegesség” élményük nem múlik el a serdülőkor után sem. Felnőttkorban a sikeres alkalmazkodás fontos tényezője, hogy elfogadjuk, mi is olyanok vagyunk, mint bárki más. Kutatók szerint az ilyen gyerekek különbnek érzik magukat másoknál, és a többi gyereknél gyakrabban értenek egyet az olyan állításokkal mint “Mindenből a legjobbat igénylem, mert én megérdemlem.” A feljogosítottság érzése gyakran jár együtt állandó csalódottság élménnyel és emiatt folyamatos szenvedéssel az életükben.

Érzelmi problémák

A helikopter gyerekek úgy nőnek fel, hogy nem tanulják meg szabályozni az érzelmeiket - hiszen a szülő megteszi helyettük. Ha szomorúak voltak, a szülő felvidította, ha dühösek voltak, a szülő megnyugtatta őket. Az érzelemszabályozási készségek hiánya a családi fészekből kirepülve óriási problémát jelent. Kollégiumban élő fiatalok között ők gyakrabban válnak depresszióssá és összességében kevésbé elégedettek az életükkel.

Gyógyszerhasználat

A helikopter gyerekek nem szoktak hozzá, hogy elviseljék a diszkomfort élményét. A szülő megóvta őket mindenféle fájdalomtól és megakadályozta, hogy nehézségekkel szembesüljenek. Ráadásul hozzászoktak, hogy igényeiket és vágyaikat azonnal kielégítik. Ez lehet a magyarázata annak, hogy miért hajlamosabbak igénybe venni gyógyszeres segítséget - az “edzetlenségükből” eredő, alacsony frusztrációs toleranciájuk miatt azonnal fel akarják oldani a fájdalmat és késleltetés nélkül meg akarnak szabadulni tőle. A kollégista fiatalok ezért gyakrabban használnak szorongásoldót, hangulatjavítót, és rendszeresen élnek fájdalomcsillapítókkal.

Önszabályozási deficit

A helikopter gyerekek a többiekhez képest kevesebb szabadidővel rendelkeznek. A környezetük általában erősen struktúrált, az idejük szinte percre pontosan be van osztva. Mivel nem volt lehetőségük, hogy megtanulják az önszabályozást (pl. maguk irányítani a dolgaikat és beosztani az idejüket), hiányzik a céljaik eléréséhez szükséges önszabályozó képességük. Kutatások szerint az ilyen felnőttek kevésbé rendelkeznek a sikerhez szükséges mentális kontrollal, belső motivációval és kezdeményező készséggel, valamint hajlamosak a halogatásra.

 

A helikopter szülők segítő szándéktól vezérelve, a gyerekük sikerének érdekében működnek így, de pont a túlzott “röpködésük” fosztja meg a gyereket attól, hogy mentálisan megerősödjön, és ezáltal képes legyen kihozni magából a legtöbbet. Ahhoz, hogy tudd hagyni a gyerekedet hibázni, engedd, hogy időnként elbukjon, és adj neki lehetőséget, hogy megoldja a saját problémáit, neked is meg kell erősödnöd mentálisan. Érdemes tehát a saját mentális izmainkat is edzeni ahhoz, hogy segíteni tudjunk a gyerekünk azon készségeinek fejlődésében, amik később egészséges és felelősségteljes felnőtté teszik.

Forrás: psychologytoday.com