Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Ha nem találod a motivációd, kérdezd meg magadtól...

May Nikolett képe
Ellenőrzött szakember

A mostani karanténfáradtság idején egyre gyakrabban felmerülő téma a motivációhiány. Gyakran keresnek meg a klienseim ezzel a kérdéskörrel, és úgy tapasztalom, hogy bár ez most szinte egy általános jelenség, mégis annyi féle gyökere és megoldása lehet. 

A motivációhiány jelentkezhet akkor, ha egy feladat túl könnyű, vagy épp túl nehéz; ha fáradtak vagyunk; ha sok minden történt velünk, amit fel kell dolgoznunk; ha elfelejtünk odafigyelni magunkra. Lehet, hogy a munkában jelentkezik, lehet, hogy egyéb magunknak kitűzött céljainkban, például hogy tartjuk a heti háromszori edzést, lehet, hogy a munka melletti továbbtanulásban, vagy épp a napi, heti házimunkában.

Ha te is küzdesz ezzel mostanában, néhány kérdést érdemes feltenned magadnak, hogy jobban megérthesd a problémát és körvonalazódni kezdjen egy irány, amelyen el tudsz indulni a megoldás felé.

 

Milyen kérdéseket érdemes végiggondolni, ha úgy érzed, nem találod a motivációdat?

  1. Mióta tart ez az állapot? Mi változott, mi történt akkor, amikor ez indult? Lehet, hogy felfedezed, hogy egybeesik valamivel, ami nehézséget, stresszt, vagy fájdalmat gördített az utadba. Elképzelhető, hogy azt a bizonyos eseményt érdemes feldolgoznod: a háttérben lappangó nehézségek, amikről talán könnyebbnek érezzük nem tudomást venni, ugyanis lassíthatnak, akadályozhatnak minket, még ha nem is tudatosítjuk őket.
     
  2. Milyen érzés kapcsolódik a motivációhiányhoz, és mire lenne szükséged? Fáradtság - és pihenésre? Magány - és társaságra? Tehetetlenség - és valamire, amitől úgy érzed, te irányítod az életed (legalább egy területét)? A pihenés elengedhetetlen a jó koncentrációhoz, egy jó baráti beszélgetés, vagy időtöltés valakivel, akivel biztonságban érezzük magunkat és bármiről beszélhetünk, feltölti az embert. Az is erőt adhat, ha találunk egy olyan célt vagy szokást, ami teljességgel tőlünk függ, és amit nem húzhat keresztül semmi.
     
  3. Volt már ilyen időszak korábban is? Mi segített akkor? Lehet, hogy támogatás egy baráttól, családtagtól, lehet, hogy egy hét szabadság. A szabadság nem egyenlő a nyaralással, akkor is nagyon sokat számít, ha nem tudunk elutazni! Sokan azért nem vesznek ki szabit, mert a korlátozások alatt “fölöslegesnek” tartják, hiszen úgysem lehet menni sehová. De gondoljunk csak bele, hogy már az is pihentető, ha néhány napig egyáltalán nem gondolsz a munkára, és ha rászánod az időt a kikapcsolódásra. Például ha megengeded magadnak, hogy addig aludj, ameddig csak tudsz, hogy hétköznap napközben menj sétálni, amikor biztosan kevesebb az ember, és azt csinálj, amihez csak kedved van. Ha egy délutáni alváshoz, akkor ahhoz.
     
  4. Mi történhet, ha nem valósul meg? Miért fontos a heti háromszori edzés, mi történhet, ha csak heti kétszer iktatod be a napodba? Mi történik, ha nem sikerül időben elvégezned az online kurzust, amire feliratkoztál? Ha reálisan megvizsgáljuk az eshetőségeket, kiderülhet, hogy valójában semmi nem történik, ha lejjebb veszünk a magunkkal szemben támasztott elvárásainkból. És rájöhetünk arra is, hogy bár kívülről nézve semmi következménye nem lesz, de befolyásolja a magunkról kialakított képet, érezhetjük úgy, hogy kudarcot vallottunk. Ha esetleg észreveszed, hogy ez bújik meg a háttérben, és nehezen birkózol meg vele, érdemes lehet felkeresni egy szakembert, akinek a segítségével jobban megértheted és átdolgozhatod ezt a kérdéskört.
     
  5. Valóban szükséges, fontos az a cél, amihez nincs motivációd? Van az a helyzet, amikor ez is megkérdőjeleződhet. Elképzelhető, hogy valami olyat csinálsz, olyan célért dolgozol, ami korábban fontos lehetett számodra valamiért, de mostanra már egyre kevésbé az. Lehet munkakör, amiben egyre kevésbé találsz örömöt, lehet egy továbbtanulási cél, amivel kapcsolatban rájöttél, hogy nem is szeretnéd valójában. Érdemes tudatosítani magadban, hogy miért kezdted el, van-e még abból a motivációból, tudsz-e belőle erőt meríteni. Honnan jött, jön az a motiváció? Milyen értékeket kapcsolsz hozzá? Fontosak-e még azok az értékek? Nehéz döntés otthagyni egy utat, főleg ha esetleg már sok időd, energiád, pénzed van benne. Segíthet a döntésben, ha felírod mindkét döntési lehetőségednek (menni - maradni) az előnyeit, hátrányait, vagy ha úgy tetszik: költségeit (milyen árat fizetsz érte) és hasznát (mit nyersz rajta). Egy ilyen tudatosítás néha elvezet egy útkereséshez, és néha segít meglátni a jelenlegi küzdelmes út előnyeit.

 

Fontos:

Olyan időket élünk, amiket korábban sosem, és ez már nagyjából egy éve tart. Még ha úgy érezzük, hogy nagyjából már hozzászoktunk, kialakítottunk egy rutint, és nem ez foglalja le a gondolatainkat, akkor hatással lehet ránk. Épp ezért érdemes azt is végiggondolni, vajon nem várjuk-e el magunktól ugyanazt a motivációt, lelkesedést és teljesítményt, mint amit a pandémia előtt hoztunk, amikor még lehetett napközben kávézni a kollégákkal az irodában, csinálhattunk közös programokat másokkal és többet járhattunk helyekre élményeket szerezni, és a mindennapi biztonságérzetünk is egy mostaninál magasabb szinten volt. A biztonságérzet és a másokhoz való kapcsolódás, valahová tartozás alapvető emberi igényünk. A lelki alkalmazkodási képességünket pedig mi sem mutatja most jobban, mint az, hogy annak ellenére, hogy ezekben hiányt szenvedünk, mégis képesek vagyunk néha-néha elfeledkezni ezekről, folytatni az életünket, tenni a dolgunkat nap mint nap, megélni a vidámságot és örülni az apróságoknak. Engedjük meg magunknak, hogy ebben az alkalmazkodásban igazítsunk a magunkkal szemben támasztott elvárásainkon is, és adjuk meg magunknak, amire szükségünk van, ami csak lehetséges.