Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Ha nem akar pszichológushoz fordulni, akinek szerintünk szüksége lenne rá

Heim Judit képe
Ellenőrzött szakember

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki pszichológushoz forduljon segítségért. Néhányan azt gondolják, hogy miért éppen egy idegen tudna segíteni a problémáik megoldásában, vagy (látszólag) elbagatellizálják a helyzetüket, mondván, nincs szükségük szakemberre, egyedül is megbirkóznak a gondjaikkal. Előfordulhat, hogy a család, barátok gondolják inkább, hogy a problémákkal küzdő szerettüknek szüksége lenne külső segítségre, az illető azonban ettől elzárkózik. Mit lehet ilyenkor tenni?
Ahhoz, hogy egy pszichológiai munka elindulhasson, fontos, hogy a kliens motivált legyen erre, kész legyen belevágni a közös munkába. Ebben a helyzetben nagyon fontos a mondás, miszerint annak nagyon nehezen lehet segíteni, aki nem kér segítséget.
Előfordul, hogy a családi barát, ismerős annyira szeretne segíteni, hogy a nehézségekkel küzdő személy helyett ő maga keres szerette számára egy szakembert. Ilyenkor szoktuk mi, pszichológusok azt kérni, hogy a jövendőbeli kliens keressen fel minket. Ez fontos, hiszen, ha az illető telefont vagy billentyűzetet ragad, az már az első lépés megtételét jelenti. Ehhez már szükség van legalább minimális motivációra, ami a későbbiekben fontos lesz.
Fontos tudnunk, hogy általában az első lépést a legnehezebb megtenni. Megesik, hogy a kliens izgatott az első konzultációs alkalommal. Ez érthető, hiszen ez egy új helyzet, még akkor is, ha a kliens járt már korábban más szakembernél. A pszichológus feladata az, hogy olyan biztonságos, elfogadó légkört teremtsen, ahol nem esik a kliens nehezére, hogy önmagáról, a problémáiról beszéljen.
Mit tehetünk akkor, ha nem sikerül meggyőzni a „problémás” illetőt arról, hogy segítségre van szüksége? Egyrészt, ne erőltessük a segítségkérést. Ha erre még nem áll készen barátunk, családtagunk, hagyjunk neki időt rá. Ha nyomást helyezünk rá, az ellenállást válthat ki belőle, és előfordulhat, hogy dacból sem fog segítséget kérni.
Másrészt, talán furcsának tűnik, de az is segíthet a szerettünknek, ha mi magunk fordulunk pszichológushoz. Nem könnyű együtt élni egy problémákkal küzdő emberrel, a nehéz helyzet nyilvánvalóan a családtagjaira is kihat, így tehát nekik sem árt a pszichés támogatás. Ha pedig közeli családtagról van szó, akkor az, hogy a pszichológushoz forduló családtag változik, közvetetten eredményezheti a „problémás” családtag változását is.
Emellett azt tapasztalom a munkám során, hogy ha egy baráti társaságból vagy egy tágabb családból valaki pszichológushoz fordul, az megkönnyíti a környezete számára is a segítségkérést. Közelebbinek, életszerűbbnek tűnik az ilyesfajta segítségkérés, főként akkor, ha a családtag, barát, ismerős pozitív tapasztalatokról számol be.
Ha a szűk családon belül van a probléma, egy másik megoldási lehetőség a családterápia. A módszerről egy korábbi blog bejegyzésben bővebben írtam (Válasszuk a családterápiát!). Ez a pszichológiai szemléletmód rendszerben gondolkozik, az egész rendszerre hatva próbálja a problémát oldani.
Természetesen előfordulhatnak olyan esetek is (például öngyilkos gondolatok), amikor nem lehet arra várni, hogy a kliens motivációja megjöjjön. Ilyen esetben a pszichológiai tanácsadás nem elegendő, minél előbb pszichiáterhez kell fordulni.