Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Gyógyító állattársaink II. rész

Bogdán Brigitta képe
Ellenőrzött szakember

Az állatok képesek empátiát, elfogadást, társaságot és érzelmi biztonságot nyújtani, továbbá szeretetet adni. Nem túl meglepő, hogy éppen ezek a tényezők jelzik előre egy ember-ember közötti terápiás kapcsolat sikerességét is, hiszen ezek a készségek a legszükségesebbek egy jól működő terápiás folyamathoz.

Egy ember-állat interakciókat vizsgáló kutatásban - ahol a kutatás vezetője, Mary Stewart (1995) maga is tapasztalt terapeuta - háziállatokat (különösen kutyákat) hasonlítottak össze tanácsadókkal. Általános az egyetértés abban, hogy a jó tanácsadó valódi, őszinte, empatikus, nem ítélkező, képes meghallgatni, nem beszél túl sokat és bizalmas légkört tud teremteni. A kutatás is rámutatott, hogy ezek éppen azok a tulajdonságok, melyeket a társállatok gazdái nagy becsben tartanak. Olyan ez, mintha állati társaink a háttérben tanácsadói munkát végeznének, melyről senki sem tud. Stewart (1995) szerint az egyes kutyák és más állatok azzal növelik a gazdák önbecsülését és jóllétérzését, hogy hitelességet, empátiát, feltétlen pozitív hozzáállást nyújtanak, mely minden tanácsadó számára elengedhetetlen, aki a növekedéshez vezető légkört kíván biztosítani annak érdekében, hogy kliensei kapcsolatba kerülhessenek a fejlődéshez szükséges saját erőforrásaikkal.

Az állatok azáltal is segítenek a pillanatot megélni, hogy az „itt és most”- ban élnek, és erre ösztönzik társukat is. A legnagyobb ajándék, melyet egy állat nyújtani tud, az a szeretetre való képesség.

A cikk itt ezzel akár véget is érhetne, hiszen tudományos bizonyítékok alapján megtárgyaltuk a hatást, melyet kedvenceink fizikai, mentális és érzelmi jóllétünkre gyakorolnak. Azonban ha szélesebb perspektívából vizsgáljuk a tényeket, van itt még valami: Az, hogy a társállat és a haszonállat között húzott vonal meglehetősen szubjektív. Egyszerű példa, melyért nem kell messzire menni, mert mindenki által ismert: Kína egyes tartományaiban (pl. Yulin) tradicionális étel a kutyahús, ahol a kutyákat válogatott kínzásoknak vetik alá annak érdekében, hogy a felszabaduló hormonok hatására finomabb legyen a húsuk - ezt olvasva bizonyára sokaknak határozott a véleménye, ezért erre válaszul szolidan csak Paul McCartneytól idéznék: "Ha a vágóhidaknak üvegfalai lennének, mindenki vegetáriánus lenne."
Indiában szentként tisztelik a tehenet, az arabok pedig disznóhúst nem fogyasztanak, de számos egyéb példa is akad a kulturális különbségekre. Ezzel csupán arra szeretnék utalni, hogy az állatokhoz fűződő viszonyunk mennyire ambivalens, és hogy a társállat és a haszonállat között húzott vonal egy önkényesen meghúzott vonal, mely kultúránként változó.

Mindenesetre állati barátaink olyan lények, akik feltétlen szeretetük és elfogadásuk által nekünk, embereknek sem csupán gyógyítói és segítői, hanem tanítómesterei is.

 

Felhasznált irodalom:
Sheldrake, R. (2013). Honnan tudják a kutyák, mikor jön haza a gazdi? Ursus Libris
A cikk pontos hivatkozásai a fenti műben találhatók (kérésre az érdeklődőknek szívesen elküldöm azokat).

Írta:
Bogdán Brigitta
pszichológus
krízistanácsadó szakpszichológus