Gyermek és gyász

Szerző: Csizmadia Dóra Dalma pszichológus - 2013. augusztus 20. 14.39
Mindannyiunknak előbb-utóbb szembe kell nézni a megváltoztathatatlannal. A halált sokszor mi magunk sem értjük, nem tudjuk felfogni, feldolgozni. Még nehezebb feladat ez a gyermekek számára. Azt, hogy ők hogyan élik meg a környezetükben történt halálesetet, nagyban függ a szülők, családjuk, szeretteik kommunikációjától.
Mindannyiunknak előbb-utóbb szembe kell nézni a megváltoztathatatlannal. A halált sokszor mi magunk sem értjük, nem tudjuk felfogni, feldolgozni. Még nehezebb feladat ez a gyermekek számára. Azt, hogy ők hogyan élik meg a környezetükben történt halálesetet, nagyban függ a szülők, családjuk, szeretteik kommunikációjától.
A gyermek a szülőtől tanulja meg, hogy hogyan viszonyuljon a világ dolgaihoz, a félelemhez, fájdalomhoz is. Minél hamarabb érdemes elmondani neki, ami történt, nem szabad kizárni az eseményekből, káros a titkolózás, mert hatalmas feszültséget kelt. Ő pontosan érzi, hogy ami zajlik körülötte, az valahogy nincs rendjén, csak ezt még talán nem tudja megfogalmazni.
Tudnunk kell, hogy a lélek nem parancsszóra működik, más utakon lehet csak rávenni a változásra. Természetes az, ha fájdalmat érzünk. A gyermekünk is érzi a fájdalmat, segítsünk neki abban, hogy ezt ne állítsuk be rosszként, ne kelljen szégyenkeznie amiatt, ami helyénvaló. Az érzéseinket jogunk van megélni, és ha nem tesszük, ha elfojtjuk őket, az komoly terhet ró a vállunkra, és a későbbiekben is károkat okozhat a lelkünkben.
Ugyanakkor veszélyes a gyermeket teljes mértékben bevonni a szülő fájdalmába, illetve ráerőltetni egy elhúzódó gyászt. Ha fél év, egy év után is minden este kötelezően meg kell emlékezni az elhunytról, fenn kell tartani a helyét, elöl kell tartani a tárgyait, az teher lehet a gyermek számára, és nem segíti a fájdalom csitulását, sőt újra meg újra feltépi a sebeket, amelyeknek lassanként múlniuk kellene. A heg talán örökre ott marad, mégis segítenünk kell az idő nehéz munkáját, a gyógyulást.
Rendkívül fontos az, hogy a gyermekek sok esetben bűntudatot éreznek a családjukat érintő válás, kórházba kerülés illetve halál esetén, azt gondolják, hogy rosszul viselkedtek, és annak lett ez a következménye. Feltétlenül tisztázni kell vele, hogy nem felelős a történtekért, nem miatta alakultak úgy a dolgok. Kiemelt fontosságú ilyenkor az érintés, ölelés, a megnyugtatás, az, hogy ott vagyunk a gyermeknek, nem hagyjuk el, hiszen ettől jogosan félhet egy a környezetében történt haláleset után.
Polcz Alain bölcsen írt a halálról, például a „Meghalok én is?” című könyv kifejezetten gyermekekkel kapcsolatban tárgyalja a témát, érdemes elolvasni.
Kapcsolódó tartalmak

A fétis pszichológiája
2021. február 24. 14.46
Manapság a közéletben nagyon gyakran halljuk ezt kifejezést, hogy fétis. Mire is utal ez a fogalom? Pszichológusként a fétist, úgy határozhatjuk meg, hogy egyfajta szexuális vonzalom bizony tárgyak vagy testrészek, illetve szinte bármi iránt (pl. harisnya). Extrém esetben ez a vonzalom szinte kizárólagossá válik, vagyis személy csak a fétis tárgya iránt érez szexuális vonzalmat, más iránt egyáltalán nem, ez sokszor az egyén számára komoly szenvedést okoz.

Pszichológiai időérzékelésünk
2021. február 24. 14.12
Nem is gondolnánk, hogy az időhöz való viszonyulásunk mennyire meghatározza a gondolatainkat és a tetteinket. Philip Zimbardo amerikai szociálpszichológus, a Hősök Tere projekt alapítója és az elhíresült börtönkísérlet vezetője, hat időperspektívát fedezett fel, amelyek tudattalanul hatással vannak az életünkre.

A krónikus betegségek hatása a mindennapi életvitelre
2021. február 23. 21.25
A krónikus betegség sok tekintetben megváltoztathatja a páciens életkörülményeit, gyakran - ha csak átmenetileg is - de le kell mondania azokról a dolgokról, amiket addig szeretett, amikért addig küzdött. A krónikus betegség negatív hatással lehet a munkavégzésre, a tanulmányokra, a szociális életre, a szabadidős tevékenységekre, a jövőbeli célokra, minden olyan dologra és területre, ami eddig a páciens mindennapi életét alkotta. Ez a változás nagyban függ a páciens állapotának súlyosságától, és attól, hogy milyen jellegű, erősségű tüneteket él át.