Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A Gilmore-lányok titka

Szigeti Ildikó képe
Ellenőrzött szakember

Most, hogy közeleg az anyák napja, eszembe jutott egy sorozat. Sokáig nem értettem, miért nézem hét mint hét, sírva-nevetve a "Szívek szállodáját". Egyet tudtam: ha kimaradt valamiért egy-egy rész, hiányérzetem támadt, tehát egyértelmű volt számomra: a Gilmore-lányok függőjévé váltam. Most már azt is tudom, miért.

Számos filmkritikus és önjelölt szakértő próbálta majd másfél évtizeden át megfejteni a „Szívek szállodája” népszerűségének titkát. Jobb híján arra jutottak, hogy szerethető történet, szerethető szereplők. Ennél azonban bizonyára többről lehet szó. A szerethetőség ugyanis önmagában édes kevés ahhoz, hogy nézők millióit szögezze a tévé elé világszerte egy sorozat, amely – valljuk be – nem is túl izgalmas, nem is túl romantikus. Mégis, ahogy a dobozos sör dukál a meccshez, úgy papírzsepi nélkül sem lehetett leülni megnézni az aktuális epizódot.

Ha nem a filmkritikus szemüvegén át mustráljuk, hanem pszichológiai elemzés alá vetnénk a hét évadon át húzódó sorozatot, megérthetjük a siker titkát. Maga a cím (mármint az eredeti) is önmagáért beszél. Gilmore-lányok. Aki nem látta, feltételezheti, hogy nővérekről szól a sorozat. És valóban, anya és lánya elvileg testvérek is lehetnének, hiszen mindössze 16 év van köztük. És egy speciális, semmihez nem hasonlítható kapcsolat.

A forgatókönyvíró (Amy Sherman-Palladino) valamit nagyon tudhatott a szülősítésről. Az általa megálmodott lány (Rory) ugyanis iskolapéldája a parentifikált gyereknek. Anyáskodik az anyja (Lorelay) fölött, meghozva helyette a fontos döntéseket, mederben tartva kettőjük kalandokban bővelkedő életét. Ám olykor visszatér minden a normál kerékvágásba, és mindenki visszatér saját szerepéhez. A kettejük folytonos szerepcseréjének speciális keretet ad a konvencionális értékeket valló, érzelmektől látszólag teljesen mentes nagymama.

Jogos lehet a kérdés: ha három generáció ennyire speciális változatáról szól a sorozat, akkor vajon miért rajongtak érte világszerte? Csak sejteni lehet a választ: megérintett minket. Mindannyiunkat. Függetlenül attól, hol és hogy élünk, milyen a kapcsolatunk az anyánkkal, a lányunkkal.

A Gilmore-lányok titka, hogy egy optimális elegyét kínálta mindannak, amit elképzelünk az ideális anya-lánya kapcsolatról. Mert, hogy igenis belefér néha a szerepcsere, és kötelező kellék a szülői gondoskodás, mint ahogy a barátnőkre jellemző „rosszalkodások”, rituálék, kimondatlan beszédes szavak is.
Tökéletlen kapcsolat, amiről anya és lánya is tudja, hogy tökéletlen. És ez így van rendjén. Ez a tudatos tökéletlenség adja ugyanis a sava-borsát ennek a spéci duónak, biztonságot anyának és lányának. Ez a Gilmore-lányok titka. Amit immár anyák és lányaik milliói irigyelnek. Nem több és nem is kevesebb ennél.