Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A függő személyiség

Csukás Csaba képe
Ellenőrzött szakember

Sokszor hallom, hogy „kapcsolat függő” vagyok, „nem tudom elképzelni az életem egyedül”, „hiába tudom, hogy szakítanom kellene, képtelen vagyok megtenni”, „nem tudok egyedül dönteni”. Ezek a gondolatok mindaddig természetesek és teljesen normálisak, amíg a saját életvitelben (esetleg a környezetében is) komoly károkat nem okoznak.

Ha ez a fajta „függőség” ritkán jelenik meg, akkor az betudható egy különösen erős érzelmi kötődés következményeinek, vagy egy hangulati hullámvölgynek az ember életében. Ezek előfordulnak olykor mindannyiunkkal. Azonban abban az esetben, ha ez valaki életében rendszeresen megjelenik, érdemes lehet segítőhöz fordulni, mert előfordulhat, hogy az illetőnek dependens személyisége van, ami rövid és hosszú távon is komoly ártalmakhoz vezethet.

Honnan ismerhető fel a dependens személyiség?

Elsősorban onnan, hogy életének fontos mozzanataiban másokra támaszkodik, nem a saját igényeire.

Általában erőtlennek és gyámoltalannak érzi magát.

Legtöbbször nem fejezi ki a saját szükségleteit, vagy ha igen, azt mások kedvéért könnyen feladja.

Nehezen hoz döntést önmagával, a jövőjével kapcsolatban.

Az egyedüllét kínzó képként jelenik meg a szeme előtt, és ezért igyekszik minden áron elkerülni azt.

Az elszakadástól, elutasítástól való félelem sokszor indokolatlan helyzetben és indokolatlanul erősen tör rá.

A környezete számára már zavaróan sok törődést, gondoskodást igényel. Ez az igény vagy még inkább szükséglet miatt görcsösen tapad közeli ismerőseire.

A dependens személyiséggel rendelkezők többnyire igazi konformisták, akik ügyesen alkalmazkodnak annak érdekében, hogy megfeleljenek mások vélt vagy valós elvárásainak. Ennek érdekében, hogy meg tudjanak felelni, sokszor igyekeznek kitalálni a másik vágyait, és már eleve aszerint cselekszenek, ami gyakran kellemetlen félreértésekhez, vitákhoz vezethet.

A felsorolt jellemzők azonban egyenként nem jelentik azt, hogy bárki is dependens lenne. Ehhez a fenti kritériumok szinte mindegyikének meg kell jelennie, és teljesülnie kell a következő feltételek valamelyikének:

  • a viselkedés szenvedést okoz önmagára vagy környezetére
  • jelentősen akadályozza a mindennapi életvitelt
  • káros a fizikai vagy pszichés egészségre
  • veszélyes (szuicid gondolatok megjelenése, önsértés stb.)

Ha ezen kritériumok közül egy sem teljesül, nem beszélhetünk sem kóros viselkedésről, sem kóros gondolkodásról vagy személyiségről. Ez azonban fordítottan, más esetben is érvényes; ha bármelyik feltétel teljesül (szenvedést okoz, akadályoz, káros, veszélyes), érdemes segítséget kérnünk.

Csukás Csaba pszichológus, Budapest