Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Fóbia, szociális fóbia, agorafóbia, pánik, hogyan kezeld és hogyan ne! (3.)

Kozma Nikolett képe
Ellenőrzött szakember

Ne a diagnózist hajszold, vagy instant recepteket gyűjtsél a tünetektre, hanem a MIÉRT-re és HOGYAN-ra keresd a választ!

A cikk korábbi , 2. részében bemutatott szociális fóbia diagnózist kapott páciens története jól mutatja, hogy mennyire nem mindegy mikor és hogyan kap valaki diagnózist. Érdemes a szenvedésnyomást átélő segítségkérőnek nem a diagnózist hajszolni, hanem önreflektíven a szakemberrel együtt a ’miért’ és ’hogyanra’ keresni a választ. Gyakran előfordul, hogy a segítséget kereső kétségbeesetten keres választ a kérdéseire, és nyomást helyezne a segítőre azáltal, hogy fontossá válik számára, hogy minél rövidebb idő alatt kapjon kódolt diagnózist a tüneteire. Sok esetben azonban ez nem megtehető 1-2 ülés nyomán, maximum iránydiagnózis adható, amelyet pedig nem mindig kezelnek jól a kliensek, sőt gyakran kész tényként vesznek. Arra érdemes fókuszálni, hogyan alakult ki a tünet, mi a probléma gyökere, és annak alapján megtalálni a leghatékonyabb megoldást. A jól képzett segítő feladata ilyenkor nem a címkék felragasztása, amely még nagyobb terhet róhat a páciens vállára, -bár ahogyan az első részben említettem, sokszor nagyon is helytálló és fontos része a terápiának-. Mégis, elsősorban égetően fontos lehet, hogy megtanítsa a szorongó páciensnek a tüneti kezelést, szorongásoldást (pl. CBT, relaxációs, imaginációs technikákkal, NLP technikával), és ezzel párhuzamban, segít megértetni, hogy milyen lelki és biológiai mechanizmus rejlik a folyamat mögött, és ezzel leveszi a terhet a válláról, azáltal hogy érti és elfogadja tüneteit.

1. Elfogadás

Első lépésként el kell fogadni a helyzetet, nem szabad megijedni, hanem észre kell venni, hogy a teste, lelke jelez valamit, amivel meg kell küzdenie, és ez a folyamat energia-ráfordítást igényel. A megküzdés tényének elfogadását, és magát a megküzdési folyamatot segíti a terapeuta.

2. Feltárás

Nagyon fontos tehát, hogy a pánikroham, vagy arra emlékeztető szorongásos tünetek sokszor „csak” a jéghegy csúcsát jelenítik meg, és a háttérben számtalan nagyon eltérő megküzdésre váró probléma lehet, melyek mindegyikét másképp szükséges kezelni, és mindegyik eltérő kezelési időt igényelhet.

3. Kezelési módszerek: Az eltérő utakon kifejlődött hasonló tünet eltérő módszereket igényelhet

  • Másképpen érdemes kezelni pl. a fenti példában említett feldolgozatlan komplikált gyászt, és más időtartamot és módszert igényel ehhez képest egy szorongásos elkerülő karakter, aki nem tud szabadulni a gyermekkorban elszenvedett sorozatos megszégyenítő, kritikus szülői hatásoktól. Nagyon gyakran ezek a szülői bánásmódok szégyen sémákat alakítanak ki, melyek olyan beégett érzelmi és viselkedéses reakciókat alakítanak ki a társas helyzetekkel szemben, hogy gyakran végül egy szociális fóbiás tüneteket produkálnak. Utóbbi esetében például sokkal indikáltabb lehet egy Sématerápia NLP technikákkal ötvözve, vagy dinamikusan orientált terápia.
  • Szintén más módszer szükséges egy kezeletlen, nem megfelelően támogatott súlyos szülés utáni depresszió, vagy szülési trauma. Mindkét esetben előfordulhat, hogy a kismama megijedve a saját érzelmi és gondolati reakcióitól, elfojtja azokat, magába zárja, és így öntudatlanul csapdába csalja magát, majd a felgyülemlett feszültség egy társas helyzethez kötött pánikrohamban tör a felszínre. Sokszor el kezdik kerülni a traumára emlékeztető helyzeteket, (mint pl. anyukákkal való társas helyzetek, stb…), így érthetően izolálódik, és szociális fóbiás tüneteket is produkálhat. Mégis ilyenkor a fókuszt a trauma feldolgozására kell a legtöbb esetben helyezni pl. EMDR, KIP, NLP és még sok egyéb módszer lehetséges ötvözésével, nem pedig a fóbiás és pánikzavaros tünetekre.
  • De a szülési traumához hasonlóan, ugyanilyen tünetet tud produkálni az is, ha valaki holocaust áldozatok leszármazottjaként transzgenerációs trauma hatásait cipeli a batyujában, sokszor tudattalanul. Sok egyéb gyakran előforduló okot fel lehetne tehát még sorolni. Jól látható, hogy bár a kezdeti tünet lehet ugyan hasonló, mégis egészen más gyökerű. Nem mindegy, hogy gyászfeldolgozásra, trauma feldolgozásra, szülői kapcsolatokból eredő mintázatok korrekciójára, transzgenerációs trauma feldolgozásra vagy egyéb problémák feldolgozására van szükség.

Mindezek miatt fontos a probléma alapos feltérképezése és kommunikációja, a megfelelő célkitűzés, segítő összehangolódás a terápiás kapcsolatban, és szükség esetén változatos, személyre szabott technikák mind a tünetek enyhítésére, mind pedig a mélyebb rétegű okok feloldására.

4. Motiváció, türelem, bizalom, őszinte önfeltárás

Hangsúlyoznám, hogy nem feltétlenül a kliens diagnózis hajszolása, vagy a pszichológus tapasztalatlansága, tévútra kerülése, hiányos eszköztára lehet nehezítő tényező a sikeres terápiában. Nagyon gyakran előfordul, hogy a kliens még nem eléggé érett arra, hogy a mélyebb rétegekhez hozzáférjen saját maga, vagy nem eléggé felkészült, hogy a terapeutát is beengedje ezekbe a rétegekbe, esetleg tudatosan vagy tudattalanul elrejt fontos tartalmakat, ami megnehezíti a munkát. Az is gyakori jelenség, hogy egyszerűen a szégyennel kell megküzdenie valakinek, ami nem egyszerű folyamat. Mindezeket türelemmel kell tudni fogadni mind a segítőnek mind a segítséget kérőnek, nincsen ezzel semmi gond, előbb-utóbb nagy valószínűséggel megérik a belső munkára kész állapot. Gyakran az is előfordul, hogy a segítséget kérő személy több szakaszban próbálkozik, és nem az első, de nem is a második pszichológus felkeresésekor éri el ezt a készenléti állapotot. Sőt nem ritka az sem, hogy ugyanahhoz a pszichológushoz talál vissza, aki iránt egyszer már bizalmat táplált, de önmagát még nem érezte egészen késznek. Mindez azt tükrözi, hogy alapvető fontosságú, hogy a kliens kellő motivációval rendelkezzen, és készen álljon a változásra, illetve kialakuljon az a bizalmi terápiás kapcsolat, amely alapját képezi a közös munkának.

Konklúzió

A cikk korábbi részében bemutatott eset is jól példázza, hogy a többféle hatótényezők egyformán jelentősek, és azok összjátéka alakítja a tünetek kezelésének végső kimenetelét,… nem létezik sablon megoldás. Mindezek miatt hangsúlyos, hogy bárki, aki segítségre szorul, és pozitív változást szeretne elérni, ne diagnózist hajszoljon, ne módszereket űzzön, vagy instant recepteket gyűjtsön a megoldásra, hanem türelemmel keressen megfelelően képzett szakpszichológust és számára rokonszenvesnek tűnő terapeutát, aki többféle módszerrel tud segíteni, és akivel igazán őszinte tud lenni. Őszinteségével jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a segítője valóban hatékony támogatást nyújtson a pozitív változás felé vezető úton.

Kozma Nikolett, klinikai és mentélhigiéniai szakpszichológus