Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Fóbia, szociális fóbia, agorafóbia, pánik. Hogyan kezeld, és hogyan ne! (2.)

Kozma Nikolett képe
Ellenőrzött szakember

A HOGYAN-ra keresd a választ, ne a MI-re! Egy szociális fóbiás tünet megértésének története...  

A diagnózis eltérő hatásairól lehetett olvasni a cikk első részében, péládul szorongásos zavarok esetében. A diagnózis kártékony hatása érződik azokban az esetekben is, amikor a kliensekkel úgy találkozom először, hogy konkrét segítséget szeretne kapni például szociális fóbiája kezelésében, mert bár korábban már kapott támogatást, de visszaesést tapasztal, és újra felerősödtek a szorongásos tünetek. Gyakoribb az eset nőknél, jó példa erre, amikor egy okos, fiatal, életerős, attraktív nő, akinek egy ártatlan munkaebédnél történt félrenyelt falat nyomán olyan ijedtsége támadt, hogy a fuldoklásos élmény miatt intenzív halálfélelem kerítette hatalmába. Ráadásul még szégyenérzete is keltődött az esettől, - attól, hogy érzése szerint ilyen ügyetlen jelenet közben értetlenül és tehetetlenül próbáltak segíteni rajta kollegái - és ettől teljesen béna, szerencsétlen megélése volt, és elveszettnek érezte magát. Ha belegondolunk a helyzetbe, ez teljesen természetes fiziológiás és érzelmi reakció-együttes, és tökéletesen érthető, hogy ez a traumatikus élmény komoly szorongást váltott ki. Mivel a fulladásos élmény egy munkaebéd közben történt, ezzel párhuzamosan elkezdi kerülni a munkahelyi ebédeket, majd az egyéb társas helyzeteket is, ami egész addigi életében soha nem volt jellemző a kliensre. Ez a szorongásos elkerülő üzemmód mégis gyorsan átterjed, azaz generalizálódik egyre több társas helyzetre a munkaebédekről a prezentációs szereplési helyzetekre, majd egyre jelentéktelenebb, teljesítménytől független smalltalk helyzetekre, sőt az étteremhez kötött randi helyzetekre – amelyek korábban egyáltalán nem okoztak gondot számára. Ezt követően a tünetektől szenvedő páciens szakemberhez fordul és kap egy ’szociális fóbia’ diagnózist, és elindul egy kezelés, mely elsősorban relaxációs technika elsajátítására irányul, a szorongásoldás céljából, továbbá társas helyzetekben való megnyilvánulásokra kap konkrét gyakorlati útmutatót. Sőt gyakran szerepjátékkal tréningelik azokat a helyzetet, amelyekben szorongásokat tapasztal. A kliens azonban szép lassan elkezd beazonosulni a címkével. Mit jelent ez? Eleinte megnyugtató számára, hogy bizonyos légzés-technikák segítik a szorongásoldását, de ahogyan ráfókuszál a tüneteire, egyre fokozódik a félelme, nehogy ugyanezt élje át legközelebb, így eleve diszkomfort állapotban megy bele a következő társasági beszélgetésbe, de különösen a teljesítmény helyzetekbe. Sőt, ahogyan beazonosul a szociális fóbia címkével, - amit a gyors diagnózissal kapott- és vele együtt a teljesítményszorongása fokozódik, egyre komolyabb kihívást jelentenek számára a munkahelyi prezentációk és állásinterjúk, előre fél….. Ez az anticipátoros szorongás arra készteti, hogy elkezdi kerülni ezeket a helyzeteket, és ezáltal ténylegesen megerősítődik egyfajta szociális fóbiás tünet együttes képe, amit meggondolatlanul aggatattak rá az első tünetek megjelenésekor.

Ebben az esetben elkerülhette az első terápiás helyzetben a segítő szándékú pszichológus figyelmét, hogy differenciáldiagnózissal és anamnézissel feltárja: a páciens valójában eredetileg nem a társas helyzetektől fél. Az eredeti helyzetben átélt félelmei nem voltak irracionálisak (mint ahogyan a fóbiák estén jellemző az irracionális félelem), hanem tényleges életét veszélyeztető élményt élt át, azaz nagyon is racionális félelem keltődött benne. Jóval később, mikor megérkezik egy második fordulós terápiás helyzetbe, kiderül, hogy ez a ténylegesen kellemetlen élmény miért volt számára traumatikus hatású, és miért eszkalálódott PTSD mértékűre. Jól irányzott kérdésekkel megmagyarázható mindez, hiszen a kliens éppen a félrenyelt falat esete előtt fél évvel tragikus hirtelenséggel és megmagyarázhatatlan betegség következtében veszítette el édesapját, azt a fontos személyt az életében, akihez legjobban kötődött. A kliens első ránézésre túl van az édesapja gyászán, sőt érzelemmentesen reagál, mégis alapos feltárással hamar fény derül arra, hogy feldolgozatlan a veszteség élménye, és nagyon is ’komplikált gyászról’ van szó. Az apa elvesztése rejtélyes körülményekkel átszőtt, nincs elfogadott haláloki tényező feltárva, és mélyben megbújó elfojtott haraggal, önváddal, bűntudattal van átitatva, orvosokkal, családtagokkal, orvos-szakértőkkel és saját magával szemben egyaránt. Az édesapja érthetetlen halála ráadásul aktiválta az emberi esendőség fájó tényét is, amely komoly halálszorongást is aktivált a felnőtt lányában.

Ilyen esetben a komplikált gyászreakció eltolódott ütemű, azaz a veszteséget követően a gyász nem lett megélve – a gyászfolyamat meg nem úszható fázisain nem ment keresztül - és gyorsan próbált helytállni minden téren, különösen a munkában. Nem szándékosan, de kialakult a gyász hárítása, ugyanakkor a munkáltató – tapasztalva azt, hogy látszólag nincs nagy vész – 1 hónappal a temetés után, túl hamar, túl komoly feladatokat rótt a kliens vállára, és a nagymértékű felelősségbe beleroppant. A munkahelyi kudarc elterelte figyelmét a gyászról, és a teljesítményszorongása fokozódott, egyre többet rontott, majd a végén elbocsátották. Egy ilyen kettős veszteségélményt ki ne fogadna nehezen…., ha valaki úgy próbál megküzdeni ezekkel a nehézségekkel, hogy elfojtja az érzelmeit - mert úgy érzi, az nem megengedhető a munkahelyén és egyéb társas helyzetekben - akkor nem csoda, hogy előbb-utóbb rohamszerűen és látványosan tör a felszínre egyfajta pánik formájában. Egy ilyen történetben nem ritkán az is kiderül, hogy a gyökereknél komoly szülő-kapcsolati konfliktusok húzódnak meg, és azok érzelmi feszültségét a veszteség élmény felszínre hozza. Mivel azonban maga a konfliktus nem tudatosul, csupán az ahhoz tapadt érzelmi feszültség tör felszínre, ilyen krízisben könnyen hibáztató, vádaskodó és egyéb konfliktusba torkollik a családtagok felé. Ezek az újra aktiválódott konfliktusok eltávolodást eredményeznek a családtagoktól, ami növeli az elhagyatottság-instabailitás állapotát, tudattalan szorongásos reakciókat erősít meg. Egy ilyen összetett érzelmi viselkedéses reakciós folyamat dominószerűen dönti le az események sorát átélő szenvedőt, és elárasztóvá válnak számára pl. a társas helyzetekben megélt szorongás tünetek, de ettől még nem szociális fóbiáról van szó. Egy ilyen komplex folyamatban szisztematikusan kellett haladni több lelki probléma feltárásával. Hosszú hónapokat igényelt a folyamat, hiszen ki kellett bogozni az egymásra rakódott rétegek közötti szorongásfokozó hatásmechanizmust, majd megérteni, elfogadni, elgyászolni, és gyógyítani a megéléseket, újraírni a beégett negatív érzelmeket. Sokkal mélyebbre kellett nyúlni, ahhoz, hogy valódi javulás álljon be a kliens életében, és az első ránézésre szociális fóbia képében megjelenő szorongásos tünetektől megszabaduljon. Mindezek egyik feltétele a címke levétele volt, amit a szociális fóbia diagnózissal kapott, és ahogyan ez megtörtént, nagyon gyors eredményt hozott a társas és szereplési helyzetek megélésben. Megtapasztalta, hogy a szociális fóbiára utaló tünetek nem jellemzőek, és azt is érezte és megértette, hogy valójában milyen veszteségélményen érdemes dogoznia, ahhoz, hogy a szorongásos reakciók minden téren megszűnjenek. Ilyen és ehhez hasonló történetek jól tükrözik, hogy milyen különböző utakon tud a felszínen egymáshoz hasonlónak tűnő probléma kialakulni. És mire figyeljen a segítséget kérő személy? Ha szociális fóbia, agórafóbia, pánik és egyéb formában jelenik meg a szorongásos tünete, mit tegyen és mit ne tegyen, arról a harmadik részben olvashat.

Kozma Nikolett, klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus