Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

"Főállású apák" I. rész

Pakai-Szűcs Réka képe
Ellenőrzött szakember

A legtöbb esetben a gyermek megszületése előtt már elkezd beszélgetni a szülőpár arról, hogy a gyermek hány éves korától kerüljön bölcsődébe, vagy kerüljön-e egyáltalán?
A leggyakrabban praktikus és egzisztenciális okok alapján dönt a pár úgy, hogy ki maradjon otthon a gyerekkel. De az is felmerülhet, hogy ha több gyermeket terveznek, hogy egyik gyermekkel az anya, a másikkal az apa marad otthon. Amennyiben a szülőpár fontolóra veszi, hogy az apa vállalja az elsődleges gondozói feladatokat a szülési szabadság lejártát követően, úgy általában ezen feladatokat az apa szívesen vállalja. Ez önmagában egy magas fokú érzelmi intelligenciára és családcentrikus gondolkodásra enged következtetni, hiszen ebben az esetben egy Magyarországon szocializálódott férfi „szembe megy” az alapvetően konzervatív szemléletű társadalom által elvárt férfi szerepekkel. Ezen apák alapvetően belülről fakadóan érzik, hogy ugyanannyira részt kívánnak venni a gyermek körüli teendőkben, mint az anyák. Nem ragaszkodnak a klasszikus férfi-női szerepfelosztáshoz, közös megegyezés alapján, együtt döntenek. Jellemző ezen családoknál, hogy a háztartás vezetését sem a férfi-női szerepek mentén osztják le, hanem konszenzus alapján döntik el, hogy ki milyen feladatokat vállal otthon. Így abszolút előfordulhat, hogy bizonyos női feladatokat a férfi végez, míg akár „tipikus” férfi teendőket a nő. Az is gyakori, hogy ezen családok teljesen rugalmasan állnak hozzá a mindennapi feladatokhoz, azaz lehet, hogy a bevásárlás alapvetően az anya dolga, de ha valami közbejön, vagy másként praktikus, akkor aznap a férfi rendezi ezen feladatokat. Ennek olyan előnye is van, hogy így mindkét fél tisztában van azzal, hogy a háztartásban mire van szükség.

 

Pakai-Szűcs Réka pszichológus