Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A férfiak és a nők szerepcseréje a párkapcsolatokban

Hollósy-Vadász Gábor képe
Ellenőrzött szakember

John Gray (2011) szerint a párkapcsolaton belüli szerepcsere legtöbbször, de nem minden esetben arra utal, hogy a kapcsolat kibillent az egyensúlyából. A szerepcserék mögött a legtöbb esetben gyermekkorban elsajátított viselkedési sémák állnak. Pl. ha egy lány egy maszkulin jellegű családban nő fel, megtanulhatja, hogy a női jellemvonásait nem szabad kimutatnia, esetleg el kell azokat titkolnia. Ha egy fiú olyan családban nő fel, melyben nem fogadják el a férfi értékeket, ezek megjelenítésére rosszalló megjegyzéseket tesznek, akkor, magában ő is megpróbálja ezeket elfojtani, ami a későbbiek során komoly problémákat fog okozni számára a párkapcsolatokban.

A szerző szerint a szerepcserék részben összefüggenek azzal is, hogy az illető milyen típusú életvitelt folytat. John Gray (2011) szerint, ha egy nő olyan életvitelt folytat, mely erőteljesen maszkulin értékekre alapul, az kis mértékben képes lehet arra is hatni, hogy az adott nő szervezete mennyi oxitocint termel. A szerző szerint az oxitocin termelést fokozhatja a gondoskodás, illetve ennek a hiánya csökkentheti. Ugyan ez igaz a férfikara is, azzal a különbséggel, hogy az ő esetükben a tesztoszteron termelésében történik változás, általában csökken, abban az esetben, ha férfi szerepeikből teljesen kilépnek. A szerző azt tanácsolja, hogy azok a személyek, akik valamiért a másik nemre jellemző szerepek szerint élik mindennapjaikat, azok találjanak olyan tevékenységeket is, melyek az adott nemi szerephez igazodva segíthetnek a hormonrendszer egyensúlyának a megtartásában. Pl. a csecsemőjét egyedül nevelő, gondozó apuka, ha van rá lehetősége járjon el sportolni is.

Vegyünk egy másik példát, ami ellentété a korábbi hagyományos családmodellnek. A férfi neveli a gyerekeket, míg a felesége a kenyérkereső. Amikor a pár hölgy tagja hazaér az egész napos nehéz munkából, amit szeretne megosztani a férjével, arra vágyna, hogy hallgassa meg őt. Viszont a férje szintén tele van mondanivalóval, szeretné elmondani, mi történt napközben a gyerekekkel. A szerző szerint ilyenkor az lehet a célravezető, ha a pár hölgy tagja arra ösztönzi, a férjét, hogy mondja el, amit szeretne, beszélje át barátaival is, majd, amikor megnyugodott és jobb kedve lett, akkor hallgassa meg őt is. A szerző szerint, ez a technika segít abban, hogy hosszútávon megmaradjon a hormonális egyensúly.

John Gray gyakran találkozik azzal, hogy a párok a páros konzultációk során olyan elvárásokat, illetve megoldásokat fogalmaznak meg, melyek működésképtelenek. Erre az egyik jó példa, amikor a konzultációra érkező hölgy azt szeretné kérni a férjétől, hogy beszéljen azokról az érzésekről, amire ő kíváncsi és ne azokról, amiről férje szeretne beszélni. A szerző szerint pedig a férfiaknak arra lenne szükségük, hogy meghallgassák őket, szabadon beszélhessenek. Egy másik példázat, amikor a páros konzultációra érkezők közül a férfi a párja libidójára panaszkodik, miközben teljesen figyelmen kívül hagyja a párjának a romantika iránti igényeit, vágyait.

Hollósy-Vadász Gábor