Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A férfi szexualitást érintő funkciózavarok (2. rész): az önbizalomgyilkos merevedési zavar

Jámbor Krisztián képe
Ellenőrzött szakember

A férfi nemi vágy zavaráról szóló bejegyzés végén eljutottunk addig, hogy a vágyzavar gyakran mutat együtt járást valamilyen egyéb szexuális diszfunkcióval. Az esetek jelentős részében a korábban jelentkező probléma eredményezi a libidó drasztikus csökkenését. Az egyik ilyen leggyakoribb funkciózavar az erektilis diszfunkció (ED), hétköznapi nevén a merevedési zavar. Apró módosítás a tervezetthez képest, hogy a jelen bejegyzés kizárólag az ED-ről fog szólni, az ejakuláció zavarainak és a férfi orgazmuszavarnak a bemutatása egy záró fejezetben kerül sorra. Ennek oka, hogy szeretném minél jobban összefoglalni az erekció zavarának legmodernebb terápiás lehetőségeit, valamint a probléma lehetséges forrásait, amely megkíván egy bizonyos terjedelmet.

Erekciózavarról akkor beszélünk, ha a szexuális aktushoz szükséges péniszmerevedés egyáltalán nem vagy csak nehezen következik be, vagy pedig az aktus során nem sikerül fenntartani, és ennek oka nem az orgazmus és az ezzel szimultán történő magömlés. A statisztikák szerint a férfiak körülbelül fele tapasztal élete során valamilyen szintű merevedési zavart! Kijelenthetjük tehát, hogy a leggyakoribb férfi szexuális funkciózavarról beszélnünk: prevalenciája (előfordulási gyakorisága) kb. 10% hazai és nemzetközi viszonylatban, amely előrejelzések szerint a következő évtizedekben háromszorosára is nőhet! Az erekció zavarának gyakoriságát tekintve beszélhetünk enyhe, közepes és súlyos fokú ED-ről, ez utóbbi típusnál a merevedés sosem megfelelő mértékű és a fenntartása sosem valósul meg.

Az erektilis diszfunkciót illetően fontos, hogy a leggyakoribb tévhitet tisztázzuk!

Gyakran lehet még azzal a torzítással találkozni, hogy kizárólag az időskorral kapcsoljuk össze a merevedési zavart. Azonban mind a gyakorlati tapasztalat, mind a felmérések eredményei azt igazolják, hogy a probléma a férfiak minden korosztályát érinti. Hogy számszerű példát is említsek: egy amerikai felmérés szerint a merevedési problémával jelentkező férfiak 25%-a 40 évnél fiatalabb. Mire következtethetünk ebből? 40 éves kor felett a testben bekövetkező változások és megjelenő betegségek indokolttá teszik, hogy a merevedési zavart biológiai hátterűnek (is) tekinthessük. Az időskorral megjelenő betegségek főként az okai, hogy a kor előrehaladtával nagyobb gyakoriságot mutat a potencia zavara. Azonban mi a helyzet a 27 éves, ereje teljében lévő, egészséges fiatal férfival? Itt jön a képbe a pszichológia, ugyanis ha biológiai tényezők nem indokolják a merevedési zavar fennállását, érdemes mélyebbre ásnunk, méghozzá a lelki tényezők (érzelmek, konfliktusok, traumák) szintjére. Szintén szemléltetés céljából számszerűsítsünk: a korábban említette amerikai kutatás szerint a merevedési zavarral küzdő férfiak egyötödénél kizárólag pszichológiai eredetű funkciózavarról beszélünk!

Véleményem szerint ezért is fontos, hogy kortól függetlenül a pszichológusi konzultációt megelőzze egy alapos urulógiai, andrológiai és laborvizsgálat, hiszen a biológiai faktorok ismerete fontos, hogy hatékony munkát tudjunk a kliensekkel végezni. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy az erektilis diszfunkció kizárólag vagy testi vagy pszichológiai okokkal magyarázható, gyakori hogy a két problémás háttér egymással kölcsönhatásba lépve, önrontó körként tartja fenn a zavart. Tehát ugyanúgy találkozhatunk olyan esettel, amikor kiderül, hogy a huszonéves merevedési zavara csupán biológiai hátterű, mint ahogy lehet, hogy a hatvanas éveiben járó, de jó egészségi mutatókkal rendelkező férfinél pszichológiai okok játszanak közre. Csupán azt mondhatjuk, hogy 40 éves kor felett nagyobb eséllyel áll biológiai tényező (is) a háttérben, míg 40 éves kor alatt gyakoribb a pszichológiai faktorok szerepe.

Csakúgy, mint a hiposzexuális vágyzavarnál, itt is megkülönböztethetjük a biológiai, pszichológiai, párkapcsolati és szociokulturális kiváltó okokat, amelyek a következők.

1. Biológiai

  • szív- és érrendszeri megbetegedések (pl.: érelmeszesedés következtében fellépő érszűkület)
  • diabétesz (cukorbetegség)
  • diszlipidémia (zsíranyagcsere-zavar)
  • Az „erekciógyilkos négyes”: magas vérnyomás, magas koleszterinszint, magas vércukorszint, elhízás/túlsúly
  • neurodegeneratív szindrómák: Sclerosis Multiplex, Parkinson-kór
  • hormonális problémák: hipotireózis (a pajzsmirigy hormon alacsony szintje), alacsony tesztoszteronszint
  • dohányzás, alkoholizmis, droghasználat
  • a pénisz strukturális és anatómiai diszfunkciói: pl.: Peyron-szindróma (péniszgörbület)
  • rákos megbetegedés kezelésére irányuló műtét (pl.: prosztata eltávolítása) és kezelés (pl.: sugárterápia) hatására fellépő ED
  • medencei vagy gerincvelői sérülés
  • gyógyszermellékhatások (pl.: antidepresszánsok)

2. Pszichológiai

  • nagyfokú stressz
  • szorongás (teljesítményszorongás, traumák, esetleg korábbi abúzus)
  • depresszió
  • bűntudat, szégyenérzés
  • alacsony önértékelés, rossz testkép (pl.: péniszméret miatti szorongás)
  • a szexualitás iránti érdeklődés hiánya (esetleg fennálló vágyzavar)
  • bűnösségérzés
  • túlzott kontrolligény (ennek sérülése negatív hatással van az erekcióra)
  • tévhitek, torzítások, hiedelmek a szexualitással kapcsolatban (pl.: a férfinak minden helyzetben és sokáig fenn kell tudnia tartani a merevedést)
  • szexuális averzió
  • a szexszel kapcsolatos negatív attitűdök (a családi háttér fontos!)

3. Párkapcsolati

  • kapcsolati konfliktusok, distressz
  • rossz kommunikáció a partnerek között
  • nagy különbségek a két partner intimitásigénye között
  • jelentősen eltérő szexuális sémák, forgatókönyvek
  • a testi vonzalom jelentős csökkenése, hiánya (pl.: a partner vagy saját testkép jelentős változása negatív irányba)
  • esetleg harmadik fél a kapcsolatban
  • nemi betegségtől (STD), vagy terhességtől való félelem
  • a partnernél fennálló szexuális zavar (pl.: vaginizmus)

4. Szociokulturális

  • hipermaszkulin sémák (macsóséma), attitűdök
  • a társadalmi nemi szerepekhez való túl merev alkalmazkodás
  • káros médiahatások (pl.: definiálják, hogyan nézzünk ki, mit és mikor csináljunk, hányszor, mekkora legyen, az ettől való eltérés szorongást okozhat)
  • PROBLÉMÁS PORNÓHASZNÁLAT, PORNÓFÜGGŐSÉG (káros szexuális ingeremelő hatás, a partner nem képes ezáltal kiváltani kellő izgalmat, ennek okán nem jelenik meg az erekció)

Az erektilis diszfunkció terápiája

A merevedési zavar orvosi terápiás lehetőségeit csupán felsorolás szintjén említeném meg, pszichológusként a szakmám által nyújtott lehetőségek prezentálására szeretnék fókuszálni.

Biológiai háttér esetén a kiváltó tényező függvényében az alábbi kezelést szokták alkalmazni:

  • gyógyszeres kezelés (PDE-5 gátlók: sildenafil, vagy ismert nevén Viagra, tadalafil, verdanafil, avanafil)
  • ha gyógyszermellékhatás okozza a zavart, a gyógyszeres terápia módosítása
  • húgycsőbe adott prostagladin E1
  • intrakavernózus injekciós terápia (lokális, hímvesszőbe adott injekció), ritka mellékhatás a priapizmus, tehát az erekció folyamatos és kóros fennállása
  • mechanikus eszközök: vákuum eszköz és gumigyűrű (ha a gyógyszeres terápia nem lehetséges)
  • hormonhiányos állapotban hormonterápia
  • péniszprotézis (ha az ismertetett módok nem hatásosak, azonban nagyon drága)
  • ami a legfontosabb, mind testi, mint lelki hatását tekintve, az életmódváltás (rendszeres fizikai aktivitás) és a diéta!

A kizárólag pszichológiai vagy kombinált (pszichológiai és biológiai) eredetű ED esetén a pszichológus legelső feladatai a következők:

1. A szexuális élettörténet, valamint a személyiségtényezők vizsgálata

Az élettörténet és ezáltal a személyiség körüljárása azért elkerülhetetlen, mert a hatékony szexuálterápiához ki kell tudnunk zárni más fennálló mentális zavar jelenlétét. Egy esetleges patológiás zavarnál csupán annak manifesztációja a merevedési zavar, annak megszüntetéséhez az eredeti kórképet szükséges először kezelni. A személyiség és a szexuális élettörténet (tapasztalat, fejlődés, a szexszel kapcsolatos attitűdök, esetleg trauma, abúzus) tudatában sokszor fény derül a probléma forrására és a fenntartó tényezőkre, ezáltal lehetőség nyílik személyre szabottan a klienssel együtt kialakítani a különböző problémamegoldó stratégiákat.

2. Szexedukáció

Ennek során a szakember mind anatómiai, mind pszichológiai nézőpontból nyújt kellő információt a merevedési zavarról. Fontos a kliens szexuális hiedelmeinek, túlzott elvárásainak, „szexuális mítoszainak” feltárása, hiszen a különböző tévhitek tisztázása segít a tabuk, tilalmak és a szorongás oldásában. Például tévhit, hogy a férfinak bármikor és bárhol megfelelő és gyors merevedést kell produkálnia. A legtöbb esetben már ekkor jelentős előrelépés tapasztalható az erektilis diszfukció terápiájában. 

Abban az esetben, ha a zavar hátterében párkapcsolati problémák állnak, fontos először a fennálló konfliktusok orvoslása, valamint a két fél közötti kommunikáció fejlesztése. Ha a probléma eredete más, akkor is fontos, hogy bevonjuk a kliens partnerét a megoldási folyamatba, hiszen az egyik fél szexuális zavara befolyásolja a párkapcsolat dinamikáját is. Emellett a partner támogatása plusz erőforrást jelent a férfinek. Kutatások szerint hatékonynak bizonyul a merevedési zavar kezelésében az előző bejegyzésemben már részletesen bemutatott szenzációfókusz technika. A módszer lehetővé teszi a partnerek közötti kommunikáció fejlesztését, egymás testének az újra felfedezését, az intimitás megélését, valamint a teljesítményszorongás csökkenését. Nem kell megijedni, az egyedülálló férfiak esetében a különböző páros gyakorlatok módosíthatók, így egyedül is gyakorolhatók! A figyelmi fókusz irányítását megtanító relaxációs technikák, például a már szintén ismertetett tudatos jelenléten alapuló kognitív terápia (MBCT, mindfulness), szintén rendkívül hatékonynak bizonyulnak a merevedési zavar kezelésében stressz- és szorongáscsökkentő hatásuk lévén. A terápiás irányzatok közül tehát általában a jelen folyamataira fókuszáló kognitív viselkedésterápia (CBT) és az ezen alapuló egyéb technikák a legalkalmasabbak az erektilis diszfunkció aktív kezelésében.

A statisztikák szerint a zavar súlyosságától, valamint a kliens terápiába való bevonódásától függően körülbelül 5-20 ülés alatt érhető el jelentős változás. Gyakori probléma, hogy a férfiak többsége már csak akkor jelentkezik terápiára, ha már súlyos merevedési zavarral küzd, előfordul, hogy több év, esetleg évtized után. Ilyen esetekben sajnos az említett 5-20 ülésnél általában több időre van szükség a változás eléréséhez, hiszen az évek során mélyen rögzülnek a káros mintázatok. A problémával való megküzdés első lépése a belátás mellett, hogy merjünk segítséget kérni. Ezért rendkívül fontos, hogy ha az erekció zavara visszatérővé válik, azonnal keressünk fel szakembert! Ismertettem a számtalan kiváltó tényezőt, látható milyen összetett a zavar héttere, ezért nélkülözhetetlen, hogy ugyanolyan komplex és integrált szemlélettel dolgozzanak a pszichológusok is a zavar kezelésében. Minden esetben ki kell tudni zárni a testi tényezőket, vagy ha azokkal kombinálva jelenik meg a zavar, fontos, hogy más tudományterületek szakembereivel (andrológus, urológus, kardiológus, stb.) hatékonyan együttműködve dolgozzunk tovább!

Rohanó mindennapjainkban, amikor a stressz egyre fokozottabbá válik, hajlamosak vagyunk elfelejteni a szexualitás örömszerző eredetét. Sokszor kényszerként, feladatként tekintünk rá, ahol teljesíteni kell. Fontos, hogy megtanuljunk elmerülni az aktusba, saját magunkba és partnerünkbe, tehát az „itt és most” élvezetébe, fókuszálva a folyamatra, élvezve azt, ahelyett hogy a cél lebegne előttünk. Ha ezt megvalósítjuk, máris esélyt adunk magunknak arra, hogy a merevedési zavar ne gyűrűzzön tovább és kombinálódjon más szexuális diszfunkciókkal, tovább mélyítve azt a bizonyos ördögi kört és rombolva önbizalmunkat!

Ezzel elérkeztünk a férfi szexualitást érintő funkciózavarok témakörét lezáró harmadik blogbejegyzés témájához: az ejakuláció zavaraihoz és a férfi orgazmuszavarhoz!