Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Féltékenység, a "Zöldszemű szörny"

Dr. Gőgh Edit képe
Ellenőrzött szakember
Hogy mi a féltékenység, aligha kell leírni, bemutatni, hisz mindenki tudja.
Hogy milyen egy féltékeny ember „úgy általában”, azt is.
De hogy közelebbről milyen is a féltékeny ember, talán kevesebben tudják, vagy gondolják.

Hogyan néz ki és milyen ember a féltékeny ember?

Gyakran a megtestesült magabiztosság benyomását kelti.
Úgy viselkedik, mint generális, aki épp rajtaütni készül az ellenségen.
Semmitől sem riad vissza.
Minden jel szerint pontosan tudja, mit akar, s úgy küzd érte, mint egy oroszlán.
Ha pl. cseng a telefon és nem szól bele senki, akkor ő már „suskust” feltételez mögötte. „Szóval, értem, már ezért késtél ma is 15 percet!”
Nála nincsenek véletlenek.
Ez már elég „bizonyíték” a szemében...
 
Mi áll a féltékenység , kisajátító ember lelki megnyilatkozásának hátterében?
Mamut méretű kisebbrendűségi komplexus!
Az ilyen ember  legfőbb személyiség jellemzői:
  1. Féltékenység, önvád.  Önértékelési zavar.  Nem tudja magát olyannak elfogadni, amilyen.
  2. „Úr-szolga” mentalitás : ami azt jelenti, hogy  üvöltözik partnerével, gyalázkodja, zaklatja, megalázza. Veszélyes és antidemokratikus filozófiája van, ráadásul annak jogosságáról tökéletesen meg is van győződve.  Igazándiból a féltékeny ember hol nyíltan, hol rejtetten, de mindig diktátor és rabszolgahajcsár.  A szó legszorosabb értelemében árucikknek, magántulajdonnak tekinti társát, akivel azt csinálhat, amit akar. Nem törődik mások érzelmeivel, igényeivel, lehetőségeivel, képességeivel, csak a sajátja a fontos!
  3. Önveszejtő magatartás:  Egyik legelképesztőbb sajátossága, a lélektani vakság.  Pedig nem egyszer okos, művelt, iskolázott és jó megjelenésű emberről van szó, az élet bármely területén tehetséges, de amint szeretteiről van szó, olyan viselkedést produkál, amellyel kimeríti a szellemi visszamaradottság ismérveit. Az ilyen ember önmaga legnagyobb ellensége. Mert épp azokat üldözi el maga mellől, óriási energiával , akiknek a szeretetére éhezik. Előbb csak bosszantja partnerét, később már terhessé  is válik társa számára. Az ilyen ember addig festi az ördögöt a falra, míg megjelenik: míg a társa végleg ki nem ábrándul belőle. S akkor már mondhatja, nagy sértetten: „ugye én megmondtam előre”…Mi ez ha nem egy nagy öngól !
  4. Felelősség elhárítása: a féltékeny ember rendkívül nehezen vállalja a felelősséget féltékenysége miatt. Majdnem mindig a társát vádolja, aki „tönkreteszi” az életét, mással megy el táncolni,  mással is szóba áll, stb. Mást vádol mindig , pedig problémáiért többnyire ő maga a felelős. Olyat vár el a másiktól, amit ő nem tesz meg, amire ő nem képes, közben még azt a fáradtságot sem veszi, hogy szembenézzen  saját problémáival.  Örök siráma, hogy partnere megbízhatatlan. Pedig e mögött nem más áll, mint a saját enormis önbizalomhiánya, nem pedig a partner iránti bizalmatlanság.
  5. Önzés és éretlenség: az önző ember érvényt akar szerezni akaratának, tekintet nélkül a másik igényeire, vágyaira, lehetőségeire. Ez azonban hosszútávon mindig zsákutcába vezet. „Te csak adj, adj, mindig csak adj! Neked semmi se jár. De ami nekem jár, azt meg kell kapnom”. Ez az alapállása. Az ilyen embertől idegen a kölcsönösség fogalma. Ez pedig abszolút neurotikus érzelem.
  6. Impulzivitás: nem szokták véka alá rejteni érzelmeiket. Kocsmában, utcán, mások előtt megalázzák társukat. Dühösek. Azt hiszik partnerük hitvány alak, akit meg kell büntetni. Meg vannak győződve hogy őket sose szabad visszautasítani, frusztrálni, vagy bármi módon sakkban tartani. Azt mondja, azért jön ki a sodrából, mert nem kap annyi szeretetet és figyelmet, mint amennyit – tévhite szerint – igényel.
  7. Határtalan képzelőerővel bírnak: hajlamosak arra hogy a legártalmatlanabb eseményben is reá leselkedő veszélyt lássanak. Apróságok miatt könnyen megsértődik. Már-már kissé a paranoid személyiségkép felé kezd eltolódni személyisége.
Nem törvényszerű hogy egy féltékenység eddig  a pontig eljusson.  Bárhol bukkan fel a féltékenység, azt mindenütt mindig egyforma rugó mozgatja:
  • neurotikus vágy az elismerés, a jóváhagyás után
  • intenzív kisebbrendűségi érzés.
Hol fordulhat elő féltékenység a házaspárokon, partnerkapcsolatokon  kívül ?
Bizony, gyakori jelenség  a családban,
a testvérek között (Kain és Ábel),
de előfordulhat kistestvér születésekor a nagyobb testvér részéről is féltékenység,
nem egyszer találkozunk olyan helyzetekkel, amikor az anya serdülő leánya nővé érik, csinosabb, szebb, „kelendőbb” mint a hajdan  szép édesanyja volt, ez bizony kellemetlen féltékenységet vált ki benne.
 
Hadd szóljunk néhány gondolat erejéig a kistestvér születésekor fellépő testvérféltékenységről, hiszen ez oly sok családot érint vagy érintett, vagy majd érinteni fog.
 
A kistestvér születését a nagyobb ugyan mindig várja, de számára ez csaknem mindig érzelmi problémákat jelent, amelyek az esetek többségében spontán meg is oldódnak.
Azt tapasztaljuk, hogy az idősebb testvér olyan magatartást vesz fel, amely a szülők fokozottabb odafordulását, törődését kikényszeríti és önmagára irányítja.
Végülis ez a „célja” vele a nagyobb testvérnek:
  • Őt is babusgassák, cumiztassák, kényeztessék, vagyis vele is annyi időt töltsön édesanyja (hanem többet!) mint a most született kistestvérével. 
  • Súlyosabb esetben előfordulhat komolyabb féltékenységi reakció, ennek két féle megnyilvánulási formája lehet.
  • Egyik az amikor a kistestvérrel szembeni magatartása teljesen közömbösségben, teljes érzelemmentességben nyilvánul meg. 
  • Súlyosabb esetben a kistestvért meg is ütheti, bánthatja, de előfordult már olyan eset is, amikor ki akarta borítani a babakocsiból. Ebben az esetben érthető ha a szülők egyetlen percre sem merik a kicsit  a nagyobb testvérre hagyni.
  • A másik gyakori jelenség, hogy a szülőkkel szembeni magatartása kerül előtérbe, amely különféle regressziós („visszafejlődési”) tünetekben nyilvánulhat meg: mint pl. a már megszerzett szobatisztaság elvesztése, újra bepisil, ő is cumisüvegből akar inni, pedig korábban már önállóan, pohárból ivott, stb…csakhogy az édesanya figyelméből ő is jobban részesüljön. Ha a szülő konfrontálódik ilyenkor és nem érti meg a gyerek reakcióit, még inkább a kistestvér ellen fordul a nagyobb gyerek. Legjobb módszer, ha az anya bevonja  a nagyobb testvért a kicsi ellátásában, a  „te már olyan nagy fiú vagy”,  vagy a  „te már olyan nagy kislány vagy” hogy segítesz a kicsi ellátásában  elvek alapján. Ez még csaknem mindig bevált.
Végül is a féltés jó, és helyén való dolog. Csak a mértékkel van van a baj, amikor ez már beteges szintűvé és mennyiségűvé válik.
  • az ember szeret,
  • az ember félt,
  • az ember féltékenykedik, hiszen valahol mélyen az ember önző lény is.
A féltékenység bármilyen szintű megnyilvánulása is erre utal.
A gyermekkori féltékenység okos irányítással megoldható, áthidalható.
 

De felnőtt korban a féltékeny ember nézzen jó mélyen elsősorban önmagába, és csak utána partnerében  keresse a hibát !

A felnőttkori féltékenység csaknem mindig a kapcsolat halálát jelenti. A kisajátítás ilyen fokú vágya olyan érzés, amellyel az ember mindig maga alatt vágja a fát!