Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Felnőttmesék: Az ítélkezésről

Gesler Lili képe
Ellenőrzött szakember

Észre sem vesszük és ítélkezünk. Megítélünk szinte mindent: az emberek kinézetét, viselkedését, gondolkodását és a történeteiket. Természetesen magunkat is folyton kritizáljuk.

Ez a viselkedés a legtöbb esetben nem helyes, és ha kicsit megvizsgáljuk ezt a magatartást, lehet, hogy kevésbé leszünk „ítélkezősek”.

Most pedig következzen a mese.

A fehér ló

Élt egy idős szegény ember egy kis faluban. Volt egy szép fehér lova. Olyan szép volt az a ló, hogy még a király is megirigyelte és nagy vagyont ajánlott érte. De az öreg nem adta el.
Egy nap a ló megszökött. Az egész falu összejött és az emberek azt mondták: Milyen buta vagy te öreg ember, mit mondtunk neked?
Add el azt a lovat. Mi tudtuk, hogy ez fog történni, jobb lett volna eladni. Micsoda szerencsétlenség! Az öreg azt mondta: lehet,hogy így van, de az is lehet, hogy nem. Miért kell rögtön ítélkezni? Mondjátok azt, ami van. A ló nincs az istállóban. Ez tény. A többi csak vélemény.
Hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség nem tudom, mert nem tudom, hogy mi történik majd ezután.
Az emberek kinevették az öreget.

Két hét elmúlt és a ló visszatért. Nem lopták el, elkószált és 12 vad lovat hozott magával. Megint összejött a falu és az emberek azt mondták: Milyen igazad volt öreg, mégis nagy szerencse volt, hogy a lovad eltűnt. Az öreg azt mondta: lehet,hogy így van, de az is lehet, hogy nem.
Miért kell rögtön ítélkezni? Mondjátok azt ami van. A ló visszatért. Ez tény. Ha egyetlen egy szót olvastok el egy könyvben , hogyan tudnátok az egész könyvet megítélni?
Az emberek értetlenül hallgattak.Az öregnek volt egy fia. A fiú elkezdte betörni a vad lovakat. Egy hét múlva leesett a lóról és eltörte a lábát. Megint összegyűltek az emberek és véleményt mondtak. Micsoda szerencsétlenség! Kitörte a lábát a fiad és most még neked sem tud segíteni. Az öreg azt mondta: lehet, hogy így van, de az is lehet , hogy nem. Miért kell rögtön ítélkezni? Mondjátok azt ami van. A fiam kitörte a lábát. Senki sem tudhatja, hogy ez egy szerencse vagy szerencsétlenség.

Az emberek csodálkoztak az öreg kijelentésén.

Nemsokára háború tört ki. A fiúkat besorozták katonának, az öreg fia pedig otthon maradt a törött lába miatt. Az emberek sírtak fiaikért és eljöttek az öreghez és azt mondták: Milyen igazad volt öreg, mégis nagy szerencse, hogy a fiad kitörte a lábát. Így legalább megmaradt az élete. Lehet, hogy így van, de az is lehet , hogy nem. Nem hagyjátok abba az ítélkezést? Isten tudja csupán, hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség.

(Ismeretlen szerző)

Belegondoltál már abba, hogy nem ismerhetjük mások történetét egészen, hanem annak csak egy részletét? Azt sem tudhatjuk biztosan, miként folytatódik egy történet ahogyan a a fehér ló történetében sem.

Az elvárásaink másokkal, magunkkal és a világgal szemben sokszor torzultak és irreálisak.

Azt feltételezzük magunkról, hogy „én tudom a tutit”.

A valóság ezzel szemben az, hogy emberek vagyunk; mi is tévedhetünk. Vannak elképzeléseink, feltételezéseink és van amikor valóban rátalálunk egyfajta igazságra. Az az igazság egyféle, a mi szemszögünkből nézve lehet igaz, de más szemszögéből pedig nem. Jó ha észben tartjuk, hogy minden mindig változásban van, ha ezt tudatosítod magadban akkor megváltozhat a hozzáállásod.

Nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak lehetünk ha felhagyunk az állandó ítélkezéssel.

 

Problémakör: