A felelősségvállalás szintjei

Szerző: Harsányi Kata pszichológus - 2020. március 31. 14.51
Az elmúlt hetek eseményei újra és újra eszembe juttatták a kontroll és a felelősség témáját. Látszólag ez a két fogalom nincs szoros kapcsolatban, de ha jobban megvizsgáljuk, egyértelműen látszik, hogy kéz a kézben járnak.
A szorongás enyhítésére korábban javasoltam egy gyakorlatot, amely lényegében az általunk kontrollálható és a nem irányítható félelmek szétválasztását szolgálja. Megfogalmazhatjuk magunknak, hogy mely területre van ráhatásunk, és mi az, amit el kell engednünk, mert úgysem tudunk rajta változtatni (pl. időjárás). Önmagában már ez a lépés is nagyon sok felesleges aggodalomtól szabadíthat meg minket, azonban nem állhatunk meg ezen a ponton.
Fogalmazzuk meg azt is, hogy mit tudunk tenni!
Egész pontosan: én mit tehetek? Milyen lépéseket fogok megtenni annak érdekében, hogy az általam irányítható terület pozitív irányba változzon?
És ezen a ponton fonódik össze a kontroll a felelősséggel. Tudatosul-e bennem, hogy miért vagyok felelős? És ha igen, vállalom-e ennek a súlyát?
Persze mindannyian szeretnénk azt hinni, hogy felelősségteljesen vagyunk, hiszen „megtesszük, amit kell”, de gondoljunk csak bele: felelősek vagyunk-e magunkért? Törődünk a saját szükségleteinkkel? Vagy a gondoskodásunkból csak mások részesülnek?
A kérdések megválaszolásában sokat segíthet egy szemléletes példa, a felelősségvállalás létrája.
Idézzünk fel egy aktuális problémahelyzetet, és azonosítsuk be, hogy mely fokán állunk a létrának:
- A legalsó létrafok gyakorlatilag azt jelenti, hogy a személy még nincs a probléma tudatában
- ezután felismeri, és másokat hibáztat
- majd passzívan vár és remél.
- A következő lépcsőfok nagyon fontos, ez a valóság elfogadása.
- Csak ezután kerülhet sorra az a kérdés, hogy mi ebben az én szerepem.
- Ha sikerül megfogalmazni, és vállalni a felelősséget a kérdésért, akkor léphetünk előre a létra következő fokára: a megoldások keresésére.
- Ezután jön a megvalósítás,
- majd végül a fenntartás.
Vegyünk egy példát!
Tegyük fel, Hédi hetek óta frusztrált, rosszul alszik, rágja a körmét, de igazából nem tudja, miért. A panaszai már egyre zavaróbbak, ezért kutakodni kezdett magában, mi lehet ennek az oka. Hédi felismerte, hogy hétvégén tünetmentes, tehát valószínűleg a munkájával van a probléma. Rájött, hogy nem érzi jól magát, és elkezdte a kollégáit hibáztatni: „Túl hangosak, állandóan kérdeznek, nem lehet egy nyugodt perce sem az embernek.”
Hédi minden nap idegesen ment haza, de remélte, hogy a kollégái önállóbbak lesznek, és nem „zaklatják” állandóan a kéréseikkel. Aztán egyik nap, egy hasonló eset után Hédi rádöbbent: „ebben én is benne vagyok! Soha nem mondok nemet, persze, hogy engem találnak meg mindennel…”
Miután felismerte, elkezdett a témában olvasni, megtanulta az énközlések módszerét, és megtette az első lépéseket is a hatékonyabb határhúzás felé. Most igyekszik ezt fenntartani.
Ezt a rövid történetet olvasva valószínűleg mindannyian tudtunk egy-egy ponton azonosulni Hédivel, hiszen mindannyian találkozunk nehézségekkel az életünkben. Ami azonban fontos, hogy ezek a problémák nem fognak megoldódni egészen addig, amíg a létra 5. fokára nem lépünk, vagyis amíg nem azonosítjuk a saját szerepünket és felelősségünket a történetben.
Kapcsolódó tartalmak

A kialvatlanság 7 kellemetlen hozadéka
2021. január 25. 10.55
Elegendő alvásra nemcsak azért van szükségünk, hogy jobban teljesíthessünk a munkában, és türelmesebbek legyünk családtagjainkkal. Napi 7-8 óra alvással elkerülhetjük az alábbi kockázatokat.

Hogyan lehetsz asszertív anélkül, hogy megbántanál valakit?
2021. január 24. 17.23
Az egyik legjobb tanács, amit kommunikációs szakemberektől hallhatunk – olvashatunk, hogy legyünk asszertívak. A legtöbben értik és tudják is, hogy mit jelent az asszertivitás de a gyakorlatban sokszor mégsem könnyű ezt megvalósítani.

Újévi fogadalmak- Vajon tartjuk-e még?
2021. január 20. 13.35
Újév, új kezdet. Remény és lehetőség a változásra. Az újévi fogadalomtételek igen gyakoriak. Hosszasan kellene keresnünk a múltban, hogy akár saját magunk, akár ismerőseink körében találjunk olyat, aki még nem tett valaha újévi fogadalmat. Azonban ezek a fogadalmak hosszú távon (2-3 hónappal az újév beköszönte után) már csak az emberek mindössze 10%- nál lelhetőek fel. Mi lehet ennek az oka? Az egyik leggyakoribb hiba, amikor újévi fogadalmat teszünk, hogy azt nem előzi meg tervezés, ezért is sokszor irreális és nagyon általános elvárásokat fogalmazunk meg.