Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Félelem a boldogságtól

Iványuk Áron képe
Ellenőrzött szakember

Az olvasó esetleg meglepődhet, hogy hogyan is lehetne félni a boldogságtól, hiszen az korunk egyik legvágyottabb állapota. Pedig kutatások bizonyítják, hogy a jelenség létezik, sőt, nem is kell messzire menjünk, hogy felfedezzük a jelenlétét.

A boldogságtól való félelemmel csak az elmúlt években kezdett foglalkozni a tudomány, így ez a témakör viszonylag újnak számít. Az egyik első kutató, aki foglalkozni kezdett a jelenséggel, Mohsen Joshanloo volt, aki több kutatást is szentelt ennek a területnek. Ő a boldogságtól való félelmet tovább bontja amentén, hogy az adott személy szerint a boldogságtól milyen mértékben kell félni (a boldogsággal kicsit kell óvatosnak lenni, vagy nagyon óvatosnak kell vele lenni), a boldogság különböző mértékei szerint, amitől az embereknek tartania kell (pl. bizonyos személyek csak a nagyon nagy mértékű boldogságtól tartanak), a boldogság különböző fajtái szerint, amitől az embereknek tartani kell (boldogság, mint az élettel való elégedettség, mint világi siker, mint élvezet stb.), és a különböző kapcsolatok mentén, ami a személyt a boldogsághoz fűzheti (boldognak lenni, kimutatni a boldogságot, törekedni a boldogságra). A megfogalmazásból látszik, hogy a témakör szerteágazó, így sok embert is érinthet ez a jelenség és arra készteti őket, hogy meneküljenek azokból a helyzetekből, ahol boldogok lehetnének. Nézzük, mivel függhet össze a kialakulása, illetve mit tehetünk a boldogságtól való félelem ellen.

Kulturális háttér:

Joshanloo és munkatársai elsősorban kulturális vizsgálatok során találtak különbségeket az emberek boldogsággal szembeni hozzáállásában. Joshanloo és Wiejers 2014-es munkájukban Lu korábbi, 2001-es kutatását idézik, aki tajvani és amerikai mintákat összehasonlítva kimutatta, hogy az amerikaiak a boldogságot a legnagyobb értékként és a legfőbb célként fogalmazták meg, míg ezek a tajvaniaknál nem jelentek meg a boldogsággal kapcsolatban. Japánban még negatívabb attitűd övezi a boldogságot, itt ugyanis egy felmérés szerint azt tartják, hogy a boldogság szenvedéshez vezethet. Láthatjuk, hogy egy olyan kultúrában felnőni, ami nem értékeli olyan nagyra a boldogságot, elősegítheti a boldogsággal szembeni negatív attitűdök kialakulását.

Bár a nyugati kultúra boldogsággal szembeni attitűdje alapvetően pozitívabb a keleti kultúrákénál, de itt is megtalálhatóak olyan jelek, melyek a boldogságtól való félelem jelenlétét sugallják. Ennek talán leghíresebb példája Arthur Schopenhauer filozófiája, mely a köztudatba, mint a pesszimizmus (és etika) filozófiájaként vonult be és egész valóját sötét, mélységes szenvedés és az örömök elutasítása hatja át. Egy másik, nyugati kultúrkörre vonatkozó kutatás pedig közmondásokat elemzett, melyek az emberek boldogsággal szembeni bizalmatlanságáról árulkodtak. A kutatás szerint ezen közmondások azt tükrözik, hogy az emberek úgy hiszik, a boldogságot boldogtalanság követi, de a boldogtalanságot másik boldogtalanság követ. Pl.: A baj nem jár egyedül, Derűre ború.

A boldogságtól való félelem egyéb lehetséges velejárói:

 
Természetesen nem csak kulturális sajátságokhoz köthető a boldogsággal szemben kialakuló averzió. Arieti és Bemporad 1980-as kutatásában azt találta, hogy depressziós pacienseknél megjelenhet „az öröm tabuja” és ezek a páciensek félnek attól, hogy boldogok legyenek. Ez alapján megállapítható, hogy a boldogságtól való félelem együtt járhat bizonyos klinikai kórképek meglétével is.

Joshanloo és munkatársai egy 2014-es kutatásukban azt találták, hogy a boldogságtól való félelem pozitívan korrelál az elfojtással. Értelmezésük szerint, a boldogságtól való félelem arra készteti az egyént, hogy stratégiákat dolgozzon ki érzelmei kezelésére, mely stratégiák igazából az érzelmek elfojtására irányulnak. Szintén Joshanloo, 2018-as kutatásában a bizonytalan kötődés és a boldogságtól való félelem között talált kapcsolatot. Gilbert és munkatársai vizsgálata során pedig azt találta, hogy a boldogságtól való félelem együtt járhat többek között az alexitímiával (érzelmek felismerésére való képtelenség), stresszel, szorongással, önkritikával.

Mit tehetünk:

Ha észrevesszük magunkon, hogy félünk a boldogságtól, mindenképpen fontos tudatosítanunk magunkban, hogy miért alakulhatott ki ez a félelem és hogy megvannak-e még életünkben azok a hatások, amik kialakították bennünk ezt az érzést. Ha már nem érnek minket olyan hatások, amik közvetlenül megakadályoznának minket a boldogság állapotának elérésében, akkor lassan kezdjük el magunknak megengedni ennek a csodás állapotak az átélését és tudatosítsuk magunkban, hogy mi ezt igenis megérdemeljük! Ha az életünkben még mindig jelen vannak azok a hatások, amik miatt kialakult bennünk ez a félelem, akkor érdemes lehet szakemberhez fordulni és pszichológiai tanácsadás keretében dolgozni ezen problémákkal.

Ajánló:

Akit bővebben érdekel a téma, jöjjön el az alábbi eseményre: https://pszichologuskereso.hu/program/0-kerulet-boldogsagtol-valo-felelem