Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Fejlesszük a gyermeket, vagy hagyjuk szabadon játszani?

Medveczné Atinay Dorottya képe
Ellenőrzött szakember

Napjainkban nehéz eldönteni, mivel teszünk a legjobbat a gyermeknek. Az egyre növekvő iskolai elvárásokra a gondos szülők szeretnék még időben felkészíteni a gyermeket.

 De mikor is van itt az idő? És milyen formában? Manapság már az első 3 évben is bőven válogathatunk babás programokból, melyek zenei vagy mozgás fejlesztést ígérnek. De a baba idegennyelv tanulását is könnyen meg lehet alapozni már az első hónapoktól kezdve. Arról már nem is beszélve, amikor elérünk az óvoda kapujáig. Ott árasztanak csak el kínálatukkal a drágábbnál drágább magán és fejlesztő óvodák, ahonnan garantáltan minden gyereket minimum kéttannyelvű iskolába fognak felvenni.

A versenyszféra gyakorlatilag már az óvodában megkezdődik, komoly szorongásokat keltve azokban a szülőkben, akik "csak" az állami óvodát engedhetik meg maguknak, nem is beszélve azokról, akik meg otthon tartják (tartották) a gyerküket. Tényleg ennyire komolyan kell venni ezeket a korai éveket? Tényleg erre van a legnagyobb szükségük a gyerekeknek? A kérdés megválaszolása nem egyszerű, de az minden esetre elmondható, hogy mik azok a tevékenységek amiktől a gyermek idegrendszere fejlődik, érik. Ilyen például a hintázás, már akár újszülött kortól. Csecsemőkorban a kúszás, mászás, tárgyak kézben fogása. Minden jellegű körbe forgás, az ugrálás, a dimbes dombos talajon futkározás, kismotorozás, futóbiciklizés, biciklizés, egyensúlyozás, minden féle labda játék, korcsolyázás, rajzolás, ollóval vágás, kifestő színezése óvatosan, hogy a vonalon belül maradjon, gyurmázás, ragasztás, az éneklés és a mesehallgatás.

És a legfontosabb: a játék. Amikor megjelenítheti a belső képeit, kivetítheti a kínzó tartalmakat, levezetheti a feszültségeit, rendezheti a játéka során az őt érő napi eseményeket, fantáziája szárnyra kelhet, felnőttnek érezheti magát, képességeit tökélesítheti, és mindeközben kreatív, mozog, társas készségei fejlődnek, és gyakorlatilag öngyógyítást végez. Ezt így végig gondolva egyik se tűnik rendhagyónak, sem pedig túlságosan költségesnek. Mintha a gyermekek ösztönösen tudnák, mi a jó nekik, mi kell nekik. Mindez nem jelenti azt, hogy nem férhet bele a hetébe egy-egy megválasztott külön óra, vagy játékos foglalkozás (főként, ha ő maga választja, vagy érdeklődik a dolog iránt). Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy mennyire táblázzuk be, mennyire terheljük túl. Sokszor már az egyik helyről a másikra rohangálás, késés,kocsiban ülés, futtában uzsonnázás is éppen elég fárasztó a kicsiknek, és ezen idő alatt nem jut ideje, nincs rá lehetősége, hogy játszon és szabadon mozogjon, nem csoda, ha a nap végére nem csak fáradt, de frusztrált is lesz.