Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Érzéseink labirintusa – Érzem, de nem értem

Böszörményi Luca képe
Ellenőrzött szakember

Hogy vagy? Hogy érzed magad? Olyan gyakran hangzanak el az effajta kérdések egy-egy beszélgetés során. Sokszor érkezhet rá válaszként egy tömör „jól” vagy „rosszul”, esetleg elkezdjük kifejteni, hogy mi történt velünk aznap vagy a közelmúltban. Az érzéseink pedig már feledésbe is merültek, gyorsan elsiklott felette a figyelmünk, hogy az eredeti kérdések erre irányultak volna. Cikkemben ahhoz szeretnék támpontokat adni, hogyan tudjuk érzéseinket szavakba önteni és hogy ez hogyan javíthatja kommunikációnkat, kapcsolatainkat, önismeretünket.

Próbáljuk csak meg felidézni, hogy mikor említettünk egy a fent vázolt helyzetben valóban érzést. Hányszor hangzott el ilyesmi válasz pl., hogy „szomorú vagyok”, „nagyon büszke vagyok magamra”, „borzalmas bűntudatom van”, „elképesztően izgatott vagyok”, „kicsit szégyellem magam”. Olyan egyszerűnek és magától értetődőnek tűnnek ezek a mondatok, mégis azt tapasztalom munkám során, hogy könnyen meg lehet akasztani egy-egy beszélgetést, amikor arra kérem a másik felet, hogy az érzést nevezze meg, ami benne van. A legtöbben ilyenkor zavarba jönnek, esetleg nem is teljesen értik, mit is várok tőlük. Olykor néhány percbe is beletelik, mire valami érzés is megragadhatóvá válik. Mire figyeljünk tehát, amikor érzéseinket szeretnénk megfogalmazni?

1. Érzést mondjunk, ne véleményt!

Sokszor hajlamosak vagyunk az „úgy érzem” kezdetű mondatot egy véleményközléssel befejezni. Például, hogy „Amikor ilyeneket kérdez, úgy érzem nem is tudnék jó választ adni.” Ehelyett lehetne így is fogalmazni: „Amikor ilyeneket kérdez, zavarba jövök és bizonytalannak érzem magamat.”

2. Nevezzük nevén érzéseinket!

Gyakran nehéz is pontosan megkülönböztetnünk és beazonosítanunk, hogy milyen érzés is van bennünk. Sokszor ez tényleg csak a jó és a rossz kategóriákra válik szét bennünk, azon belül már sokkal nehezebben tudunk differenciálni. Nem tudjuk pontosan, mikor vagyunk szomorúak, csalódottak, haragosak, megbántottak, mikor érzünk szorongást vagy félelmet. A haragot különösen hajlamosak lehetünk másként címkézni, ezzel is elkerülve annak akár látszatát is, hogy agresszió is lakozhat bennünk. Ha bizonytalanok vagyunk, érdemes lehet környezetünk visszajelzéseire támaszkodni, akár kérni is, hogy segítsenek nekünk valódi érzelmeink felismerésében. Sokszor egy külső szemlélő tisztábban lát minket, mint mi saját magunkat. Persze nem kell egyből elfogadni egy ilyen véleményt, de érdemes lehet elgondolkodnunk azon, hogy ha másként is éltük mi meg az érzést, kifelé ez milyen benyomást keltett.

3. Kerüljük, hogy másoknak tulajdonítsuk érzéseink alakulását!

Bár egy másik személy erősen befolyásolhatja érzéseinket, ne állítsuk, hogy miatta vannak rossz vagy jó érzéseink, ne tegyünk úgy, mintha a másik félnek hatalma lenne felettünk és irányítani tudná, mit érezzünk. Érzéseink a mi reakcióink. Egy konfliktushelyzetben kifejezetten jól jöhet, ha kerüljük az efféle vádaskodó kijelentéseket („Tiszta ideg vagyok miattad egész nap!”), ezzel is elejét véve az erre könnyen érkező visszavágásoknak (pl. „Nem én mondom meg, hogy mikor mit érezz!”). Ha a kiváltó okot pontosan tisztázni tudjuk magunkban, sokkal könnyebb dolgunk lehet egy-egy probléma megoldása során. Például a „Csalódást okozol nekem” kijelentésnél sokkal pontosabb, hogy „Amikor nem készülsz el időben, csalódott vagyok, és úgy érzem, nem vagyok fontos a számodra.”

4. Fogalmazzunk a lehető legkonkrétabban!

Az előző pontból is következik, hogy könnyebb lehet számunkra is egy-egy érzést pontosan megérteni és beazonosítani, ha minél konkrétabban meg tudjuk ragadni, hogy mi váltja azt ki belőlünk. Egy díjkiosztón mitől érezzük jól magunkat? Jól esik a figyelem, mert így fontosnak, megbecsültnek érezhetjük magunkat? Jól esik az elismerés, mert büszkeséggel tölt el bennünket? Talán a másoktól jövő kedves szavak és érintések okoznak számunkra pozitív érzéseket? Szeretetet érzünk? Hálát? Ha tisztán látjuk érzéseinket és azok kiváltó tényezőit, jobban fel tudjuk mérni, hogy mire lehet szükségünk és mi az, amit szeretnénk elkerülni.

5. Vállaljunk felelősséget érzéseinkért!

Ismerjük el, ha egy adott szituációban például túl érzékenyen viselkedtünk. Érzéseink kifejezésével ne az legyen a célunk, hogy egy másik embert megbántsunk vagy felelősségre vonjunk. Használjuk inkább arra, hogy betekintést nyújtsunk a másik (vagy akár magunk) számára belső világunkba, hogy mi zajlik bennünk, ezzel is segítve a jobb megértést.

Ez a néhány tanács talán segítséget nyújthat, hogy tudatosan milyen „hibákat” próbáljunk elkerülni, ha jobban szeretnénk megismerni és kifejezni érzéseinket. Ha úgy érezzük különösen nehéz számunkra érzéseink beazonosítása, nyugodtan szánjunk időt a témára! Kezdetnek próbálhatjuk egy-egy nap végén magunkban összeszedni, hogy milyen ingerek értek minket az adott napon és az milyen érzéseket keltett bennünk. Megpróbálhatjuk testi érzéseinket is megragadni egy-egy ilyen helyzetben. Hol érezzük a dühöt testünkben? Hol érezzük a boldogságot? Ha pedig végképp nem boldogulunk, merjünk segítséget kérni szakembertől!

 

Felhasznált irodalom

Dr. Henry Cloud & Dr. John Townsend: Játszmák nélkül – Hogyan kezdjünk hozzá a nehéz beszélgetésekhez?