Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Érzelmeink kifejezésének tanulása 5 lépésben

Gelsei Bernadett képe
Ellenőrzött szakember

Érzelmeink rendkívül összetettek, több tényező együttes kölcsönhatásából jeleníthetjük meg azokat. Ezek a következők:

  1. belső testi válaszok (vegetatív idegrendszeri reakciók)
  2. kognitív (gondolkodási folyamat + vagy – ítéljük meg
  3. arckifejezések (mimika)
  4. érzelmi reakciók  (pl. sírás)

Érzelmeink születésünktől kezdődően mintegy alapeszköztár rendelkezésünkre állnak, tehát ezeket nem tanuljuk, hanem mindenki úgy születik, hogy képes az érzelmek kifejezésére. Ez egy nagyon fontos alapgondolata annak, hogy elkezdjük megtanulni felnőttkorban is kifejezni, kimutatni és kimondani az érzéseinket.

Érzelmeid kifejezésére azért van szükség, hogy ne elszigetelten  éld meg a dolgokat magad körül, hanem képes legyél a megosztásra, vagyis arra, hogy tudj beszélni önmagadról. Minél többet megmutatsz magadból a párodnak, annál jobban meg tud ismerni, és annál jobban mélyül el köztetek a szeretet és intimitás érzése. Ez alapvető egy párkapcsolatban.

Sokféle érzésünk lehet, ezért többféleképpen csoportosíthatjuk azokat:

  • Kellemes vagy pozitív érzések
  • Kellemetlen vagy negatív érzések
  • alapérzelmek,  amelyek minden kultúrában megtalálhatók és felismerhetők:

Harag

Félelem

Undor

Meglepődés

Szomorúság

Öröm

  • Tárgyuk szerint (az alapján, hogy mire irányul az érzelem):

Intellektuális érzelmek

Erkölcsi vagy morális érzelmek

Esztétikai érzelmek: pl. a harmónia, romantika érzése

  • Az érzelmi állapot jellege szerint:

Hangulat: kevésbé intenzív, de tartós érzelmi állapot.

Indulat: nagyon intenzív rövid ideig fennálló érzelmi állapot.

Szenvedély: nagyon intenzív és tartós, akár életünk végéig fennálló érzelmi állapot.

  • Vannak összetett érzelmek is, mint például a bűntudat.

Azonban mire felnövünk sokunkban az érzelmek vagy lefojtásra kerülnek, vagy korlátozva tudunk hozzáférni, vagy teljesen le vannak blokkolva. Ebből következik, hogy nem is olyan könnyű így aztán beszélni saját érzéseinkről, mivel kapcsolatba kerülni sem könnyű velük.

De mint minden ez is tanulható és feloldható magunkban, de ahhoz lépéseket kell tenni az önismeret útján.

1. lépés: Figyeld meg önmagad!

Ahhoz, hogy újra rátalálj önmagadra, ismerned kell, hogy valójában milyen érzések vannak benned. Ehhez kapcsolatba kell kerülnöd a belső önmagaddal, ami valójában egy önismereti munka.

A legegyszerűbb módja ennek az , ha minimum egy héten keresztül figyeljük önmagunkat. Naponta minimum háromszor érdemes lejegyzetelni, hogy adott helyzetek milyen érzéseket váltottak ki belőlünk.

 

2.  lépés: Tanuld meg önmagad érzés/gondolat világát

Ezalatt azt értem, hogy ha megvannak az érzéseid, akkor kezd el összecsoportosítani őket. Nézd meg , hogy egy csoportba tartozó érzéseid milyen gondolatokat indítanak el benned. Tegyük fel, hogy a düh, harag, feszültség idegesség érzések gyökere a gondolataidban mindig ugyan az: mindig valaki más váltja ki belőled, valaki más tehet erről stb.

Érdemes megvizsgálnod, hogy egy adott helyzet milyen  gondolatokat vált ki belőled és milyen érzés társul hozzá.  Sok mindent megtanulhatsz önmagadról, ha egy táblázatban ez első feladatot összeírod így:

Adott helyzet                              Hozzá társult gondolat                           Kapcsolódó érzelem

felidegesít a párom             miért teszi mindig ezt velem?            düh, harag önmaga felé és felé

 

3. lépés Add át magad az érzéseidnek

Ez persze nagyon egyszerűnek hangzik, de mindannyian tudjuk, hogy átadni magunkat saját érzéseinknek valójában nem könnyű feladat. Sokszor azért okoz gondot, mert  félünk attól, hogy nem tudjuk elviselni a saját érzéseinket. Ezért van az, hogy inkább „hibernáljuk azokat” vagyis úgy védjük meg magunkat az érzéseinktől, hogy nem érzünk semmit például. De természetesen az összes énvédő mechanizmusunkat elővehetjük annak érdekében, hogy megóvjuk magunkat önmagunktól. Elfojthatjuk, hasíthatjuk, elbagatellizálhatjuk stb. az érzéseinket, mindezt azért, mert félünk szembenézni az érzéseinkkel és azzal, amit az ki válthat belőlünk.  Ez a félelem többnyire a gyerekkorunkból és a szocializációnkból eredhet, éppen ezért hasznos ilyenkor kicsit megvizsgálnunk ezt a területünket, vagy éppen elmenni szakemberhez, hogy jobban megértsük önmagunkat, jobban rálássunk önmagunkra.

Ha eljutunk oda, hogy elhisszük nincs miért félni az érzeleminktől és hogy kibírjuk azokat,  akkor szépen rájuk tudunk kapcsolódni és átélni azokat. Így segítjük valójában önmagunkat a megkönnyebbülés, elengedés felé. Amikor ezekről beszélni is tudunk , akkor képesek vagyunk úgymond  meggyógyítani magunkat a negatív érzelmeinktől és akkor leszünk igazán önmagunk.

4. lépés: Kérj visszajelzést

Az érzelmek kifejezése az adott érzelem kommunikációját szolgálja. Az érzelmeinket legszembetűnőbben arckifejezésünk tükrözi. Az arckifejezésünk mellett azonban érzelmeinkről árulkodik testtartásunk és gesztusaink is. A hanglejtés, a beszédtempó és a hangszín szintén sok információt nyújthat érzelmeinkről a kommunikáció folyamatában. Például a hangmagasság hirtelen emelkedése félelmet jelez, vagy a felgyorsult beszédtempó szorongásra utalhat.

Tehát azt, hogy mennyire tudjuk kifejezni az érzéseinket leginkább a környezetünk tudja visszajelezni. Ők azok, akik látják, érzékelik illetve elszenvedik azt.  Ezért meg kell kérdezni őket, mit gondolnak hogyan látnak bennünket. Leginkább párunkat érdemes megkérdezni arról hogy:

  • milyen érzelmeket ismer fel egyértelműen tőlünk?
  • milyen jelei vannak azoknak?
  • egyértelmű e számára, hogy adott helyzetben milyen érzéseink vannak?
  • milyen módon  fejezzük ki leggyakrabban számára az érzéseinket?

5. lépés: Kezdj el beszélni az érzéseidről

Amikor erre a lépésre eljutunk, már nagyon sok mindennel tisztában vagyunk. Felismerjük , hogy mit érzünk, hogy milyen helyzet milyen gondolatot és érzést vált ki belőlünk. Látjuk, hogy mindez hogyan hat ránk és meg is éljük azokat. Azzal, hogy ezt az önvizsgálatot megtettük felkészítjük magunkat arra, hogy ezt meg tudjuk osztani másokkal is, annak érdekében, hogy fel tudjuk dolgozni, elengedni azokat.

Kezdetben lehet, hogy ügyetlenek leszünk, zavarban leszünk attól, hogy egyértelművé válik a másik számára is az, ami bennünk lezajlik. Ez teljesen természetes félelmünk. Ilyenkor valójában attól tartunk, hogy vajon sérülni fogunk e abban, ha mindezt ennyire nyíltan bevállaljuk. Vajon mit fog gondolni rólunk a másik, és hogy fog erre reagálni.

Ha ezek a félelmeink nem tántorítanak el, és képesek leszünk megmutatni ezen a módon önmagunkat, hosszú távon felismerjük majd, hogy ha sérülünk is, azon túl tudunk jutni, (megtanulunk határokat, kereteket húzni pont ettől) és átérezzük, hogy milyen jó megmutatni magunkat, mert azáltal is jobban fogjuk szeretni önmagunkat is és a másikat is. Felismerjük, hogy a hosszú párkapcsolathoz, csak ez az út vezethet el minket, mert így tartható hosszú távon fent a meghittség és intimitás.