Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Énkép: a sikeres felnőtté válás kulcsa

Pakai-Szűcs Réka képe
Ellenőrzött szakember

Önmagunk elfogadásához mindennapi önértékeléseinken keresztül vezet az út. Az ehhez szükséges énkép már életünk egészen korai szakaszában megjelenik, amikor először fedezzük fel önmagunkat a tükörben. Idővel ráeszmélünk, hogy vannak nagyobbak és alacsonyabbak nálunk, idősebbek és fiatalabbak, eltérő nemhez és néphez tartozók és olyanok is, akik ugyanabban a helyzetben egészen másképpen reagálnak, mint mi.

Az énkép 4-6 éves kor között jelenik meg, amikor már képesek vagyunk a jó és rossz megkülönböztetésére, illetve megjelenik a lelkiismeret és a jövőkép. Fizikai és szellemi fejlődésünk során önbecsülésünk azon múlik, hogyan éljük meg saját kompetenciánkat, amely lehet testi adottság (pl. tehetségesek vagyunk egy sportágban) vagy kognitív készség (pl. kimagasló tanulmányi eredmények), illetve szociálisan elfogadottak vagyunk-e. Amerikai gyermekeken végzett kutatások alapján megfigyelték, hogy a serdülőkor előtti életszakaszban leginkább az emeli a fiatalok önértékelését, ha ügyesek a sportban vagy a tanulmányaikban, mivel ezáltal a közösségükben is elfogadottabbak, népszerűbbekké válnak.

A külső testi adottságok (testalkat, magasság, szépség) csak serdülőkorban válnak fontossá. Ami tehát korábban fontos volt, az serdülőkorban szinte értéktelen, ami arra utal, hogy az élet csak azon területein elért siker növeli az önértékelésünket, amit akkor, abban az életszakaszban fontosnak ítélünk meg. Az, hogy ténylegesen mi erősíti vagy gyengíti önbecsülésünket, nagymértékben függ attól, hogy milyen körülmények között nőttünk fel. Az önértékelés fejlődéséhez hozzájárul maga a kultúra, amiben élünk, szüleinkhez fűződő viszonyunk, tanult értékrendszerünk, illetve hajlamaink és veleszületett természetünk.

 

Pakai-Szűcs Réka pszichológus