Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Én és a személyiségem. Ugyanaz?

Cserép Csongor képe
Ellenőrzött szakember

Az emberek döntő többségének identitása, önazonossága a személyiségében gyökerezik. Azonban, ha jobban szemügyre vesszük, a személyiségem nem lehetek én, mert ez egy sor logikai ellentmondást hordozna magában.

Nézzük az ellentmondásokat:

1. Ellentmondás:
Ha őszinték vagyunk magunkhoz, ráébredhetünk, hogy a személyiség csak a fejünkben, az elménkben létezik, az igazi valóságot nélkülözi. Ha a személyiségemre gondolok, a múltra és a jövőre gondolok. Emlékképek (itt és itt, ekkor és ekkor jártam, ezt és ezt az iskolát végeztem el, ezt a nevet adták nekem, stb.) és a jövőre vonatkozó tervek (lesz egy családom, apa vagy anya leszek, orvos leszek, hentes leszek, stb.) építik fel a személyiséget. Csakhogy itt és most ezek nem valósak, csak az elme termékei. Itt és most nincs múlt és nincs jövő, csak a most van. Tehát a személyiséget felépítő képek jelenleg nem léteznek, ebből pedig egyenesen következik, hogy a személyiség nem létezik.

2. Ellentmondás:
Kinek a számára jelenik meg a személy? Annak a számára, aki megismeri. Aki rágondol azokra az építőkockákra, amik a személyiséget felépítik. Ha a saját személyiségemre tekintek rá, akkor viszont ki a rátekintő? A megismert tárgy a személy. De ki a megismerő alany? A kettő nem lehet ugyanaz, hiszem a szem nem láthatja saját magát, a megismerő nem lehet a megismert. Két lehetőség van:

a) a személyiségen kívül van egy másik én,

b) a személyiség nem az igazi én.

Nem lehet két énem, el kell dönteni, melyik az igazi:
A személyiség folyamatosan változik. Új emlékek, új tervek épülnek bele, régebbiek kikopnak. Mivel folyamatosan változik, nélkülözi az állandóságot, egyik pillanatban ilyen, a másikban már olyan. Akkor melyik pillanatban beszélek az igazi énről? Mivel nem állandó, nem valós.

Mégis, van valami, ami mindig van, amikor vagyok, ez pedig a "vagyok" érzése. Ez minden történet alanya. Nem tárgya, alanya. A megismerő maga. Ez az igazi énem, mivel ez nem bír jellemzőkkel, nem leírható, nem változik, hanem maga a tapasztaló. Olyan, mint egy üres papír, amire folyamatosan rajzol az élet, létrehozva a személyiséget, ami mindig változik. Viszont a  papír, amire rajzolnak, mindig állandó a háttérben.

Ő az igazi Én.