Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Egy problémában megrekedve...a rumináció

Kresznerits Szilvia képe
Ellenőrzött szakember

A RUMINÁCIÓ olyan, mint egy idegesítő zeneszám, amit hiába próbálunk kiverni a fejünkből, újra és újra eszünkbe jut. Csak sajnos ennél sokkal károsabb…

Előfordult már Önnel, hogy miközben egy probléma vagy élethelyzet megoldásán gondolkodott, csak negatív gondolatok, újabb nehézségek jutottak eszébe? Ahelyett, hogy közelebb került volna a megoldáshoz, az inkább egyre távolibbnak tűnt? Egyik rossz gondolat vagy emlék hívta maga után a másikat, és mintha csak egy örvénybe került volna, már nem is tudott szabadulni a negatív gondolatoktól? Hogy olyan kérdések jutottak eszébe, „miért pont velem történik ez?”, „miért épp én?”, „hol rontottam el?”, és ahelyett, hogy megoldást találna, megakadt és folyamatosan őrlődött a problémán? Szinte megállíthatatlanul, egyre rosszabb hangulatban, egyre kilátástalanabbnak érezve a helyzetet? Közben pedig képtelen volt túllépni azon az érzésen, hogy kudarcot vall, képtelen eleget tenni saját elvárásainak? A gondolkodásnak ezeket az ismétlődő mintázatait nevezzük RUMINÁCIÓnak.

Az emberek többsége a rumináció hatására ROSSZABBUL ÉRZI MAGÁT, és csökken a motivációjuk, hogy bármit is megtegyenek. Valójában már számos kutatási eredmény igazolja, hogy a rumináció kulcstényező a depresszió kialakulásában és fenntartásában. Akikre jellemző a rumináció, úgy tűnik, sokkal gyakrabban és hosszabb ideig depressziósak. A rumináció hatására az emberek sokkal negatívabbá válnak, és kevésbé sikeressé a problémák megoldásában. A rumináció tekinthető a DEPRESSZIÓ KÖZPONTI HAJTÓMOTORJÁNAK.

Az, hogy egy problémán elgondolkodunk, megpróbálunk megoldást találni rá, normális és rendkívül hatékony. A probléma elemzése sokszor kulcskérdés annak megoldásában. Azonban mi történik, ha felborul az arány a cselekvés és elemzés között. Amikor elakadunk egy gondolatnál, és ahelyett, hogy lépni tudnánk a megoldás felé, megrekedünk, újabb és újabb nehézségeket fedezünk fel, az alapkérdéstől akár teljesen eltávolodva?

Képzelje el, hogy nem indul be az autója. Hasznos lehet elgondolkodni rajta, hogy vajon miért is nem indult be, feltárni néhány okot, ami a hiba hátterében állhat: problémák a gyújtással, túl hideg a motor, lemerült az akkumulátor, és így tovább. Az ezeken való gondolkodás segítheti a probléma megoldását. Ahhoz azonban, hogy tényleg hatékony legyen a gondolkodás, aktív-cselekvő vizsgálódásra is szükség van: be kell nézni a motorháztető alá, ki kell próbálni különféle dolgokat – a gondolkodás önmagában nem oldja meg a problémát. Hasonlóképp az átgondolás nélküli cselekvés sem vezet valószínűleg eredményre (például a kulcs ismételt elfordítása az indítóban). Az egyensúly tehát fontos.
Gondolja át a különbséget a következő kérdések között:

Miért nem indul be az autó? Hogy tudnám megjavítani?

szemben

Miért történik ez velem?

Utóbbi GONDOLKODÁSMÓD szinte vonzza maga után a további negatív gondolatokat: Mindig így járok… Semmire sem vagyok képes egyedül. Majd a negatív érzéseket, köztük a tehetetlenség érzését, és végül a tétlenséget, motiválatlanságot, a viselkedés változását.

A RUMINÁLÓ GONDOLKODÁS CSÖKKENTÉSE VAGY MEGSZÜNTETÉSE TEHÁT KIHAT KÖZÉRZETÜNKRE, AKTIVITÁSUNKRA IS. Ehhez azonban fontos a rumináció jelenségének mélyebb megértése, saját gondolkodásmódunk ismerete. Továbbá olyan stratégiák elsajátítása, amelyek kezdetben igen nagy erőfeszítésbe telnek, így sokszor támogató közeg vagy egy segítő szakember jelenléte is szükséges lehet a „tanulási időszakban”.

Néhány alapvető tudnivaló a rumináció jelenségéről és a lehetséges megküzdési stratégiákról:

1. A rumináció egy általános és normális válasz a nehézségekre. Mindannyian ruminálunk időnként.
2. A problémákról és nehézségekről gondolkodás bizonyos esetekben hasznos, máskor káros. A mód, ahogy gondolkodunk jelentős mértékben meghatározza, hogy megrekedünk vagy megoldjuk a problémát.
3. A felkavaró eseményeken és problémákon való hatékony gondolkodás alapja a megfelelő egyensúly a gondolat és cselekvés között.
4. A rumináció egy tanult szokás, a régi szokások pedig lecserélhetők új szokásokra.
5. A kognitív viselkedésterápia arra fókuszál, hogy elfelejtsük a káros ruminációt, és helyette a hatékonyabb gondolkodás egy új formáját sajátítsuk el.