Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Egy kapcsolat megszakadása

Bende Katalin képe
Ellenőrzött szakember

Egy szerettünk halálához hasonlóan kétségbeesést válthat ki egy kapcsolat megszakadása, a szakítás is. A gyászolás folyamata ilyenkor legfeljebb intenzitás és időtartam tekintetében különbözik a haláleset miatti gyásztól, lefolyásában azonban nem.

Minden elválás, legyen bár nagyon fájdalmas, nem csupán veszteséget jelent, hanem kihívást is, a lehető legteljesebb önmegvalósításra, újabb kötődések kialakítására és az érettebb emberré válásra. A gyász érzése „gyógyír” sebeinkre, mivel változásra késztet, és a változás ára az elválás, a veszteség.

Ha valakit a halál választ el tőlünk, többnyire elfogadjuk, hogy gyászolnunk kell. A külvilág lehet, hogy nem sok megértést tanúsít egy kapcsolat megszakadása miatti veszteségünk iránt, és talán magunk sem ismerjük fel szükségességét, hogy az elválásunkat is meg kell gyászolni.

Halál okozta veszteség esetén biztosak lehetünk abban, hogy az elvesztett személy nem fog visszatérni. Ha viszont olyan valakitől kell megválnunk, aki él, mindig van halvány remény arra, hogy az illető talán visszajön hozzánk. Ez azonban azt eredményezheti, hogy megáll a veszteségünk gyászolásának folyamata, nem tudunk igazán elválni, és újrakezdésre sem vagyunk képesek.

A gyász egy szakaszában megpróbálhatunk számot vetni azzal, hogy mit köszönhetünk a megszakadt kapcsolatnak, és mit kaptunk a partnertől. Ilyenkor két tipikus nehézség adódhat:

  1. Ha továbbra is leértékeljük a partnert, nem tudatosul bennünk az, hogy mi volt az, amit egykor vonzónak találtunk benne, milyen hatást váltott ki belőlünk a szeretetével, amit nem veszítettünk el vele együtt, mert az már a miénk. Ebben az esetben a partnerrel együtt a saját életünk egy időszakát is leértékeljük. Mindezt akkor nagyon nehéz elviselni, ha valakit elhagytak, és az illető a bosszúvágyat nem tudja feláldozni. Ezek az emberek a megszakadt kapcsolat lényegét áldozzák fel ilyen módon, nem csak életük egy szakaszát értékelik le, hanem saját magukat is.
  2. Ha viszont ilyen helyzetben "idealizáljuk" a partnert, akkor nem találunk magyarázatot arra, hogy miért szakítottunk egy ilyen kiváló emberrel, vagy miért kellett megválnunk tőle. 

Külső válás esetében a gyászmunkán való sikeres túljutást követően önállóbbakká válunk, többet tudunk arról, mit vagyunk képesek nyújtani egy kapcsolaton belül és mik az igényeink.

Fontos a belső válás is. Ebben az esetben mindkét személy magába vonul vissza. Tudatosan átadják magukat érzelmeiknek, tisztázódnak bennük igényeik, lehetőség nyílik arra, hogy tisztába jöjjenek önmagukkal.

 

A lélektani válásról és a Válási krízis ld:

http://pszichologuskereso.hu/blog/lelektani-valas#overlay-context=blog

http://pszichologuskereso.hu/blog/valasi-krizis#overlay-context=blog