Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Döntési kényszereink

Negrea János képe
Ellenőrzött szakember

Mindannyiunk életében vannak helyzetek, amikor nehéz döntések előtt állunk. Ezek lehetnek fontosabb dolgok, mint például a karrierrel, családdal, életvitellel kapcsolatosak. Lehetnek kisebb hétköznapi tényezők az életünkben, amikor nehezen tudunk belekezdeni egy feladatba mert bizonytalanok vagyunk annak kimenetelével vagy egyszerűen nem tudjuk, hogy mibe érdemes belekezdeni.

Szükséges megvizsgálnunk, hogy jelen pillanatban mi az ami meghatározza helyzetünket és milyen célt szeretnénk elérni. Ugyanúgy szemügyre vehetjük azt is, hogy mikor voltunk hasonló helyzetben, kisebb-nagyobb döntések vagy döntési sorozatok előtt. Ezt több szinten is meg tudjuk vizsgálni: mi éreztünk, mit gondoltunk és miként cselekedtünk. Melyek voltak döntéseink következményei és ha tehetjük, annak is utánajárhatunk, hogyan láttak bennünket a környezetünkben barátaink, ismerőseink, családunk vagy kollégáink. Természetesen fontos a tanulási folyamatban, hogy ezt minél jobban átlássuk, viszont ami régebben hasznos volt egy bizonyos helyzetben, az nem féltetlenül lesz most is az. Ha régebben félelmeink miatt hoztunk döntéseket de jelen pillanatban felül szeretnénk kerekedni rajtuk, akkor valószínű, hogy más utat kell választanunk. Amennyiben meg akarunk küzdeni félelmeinkkel, néha csak azért is cselekedhetünk másképp, így szembe is nézünk velük és legtöbbször utólag  indokolatlannak bizonyulnak.

A másik nehézség az, hogy a sokszor nem ismerhetjük az összes alternatívát illetve lehetetlen pontosan meghatározni a következményeket és soha nem lehetünk tisztában azzal, hogy mi lett volna ha nem az egyik alternatívát választjuk, hanem a másikat. Ez akár komolyabb stressz forrás is lehet, mivel előfordul, hogy negatívan kezdjük értékelni magunkat és egy feszült helyzetben nem tudunk tiszta fejjel dönteni, vagy legalább is jól dönteni.

A döntést kétségtelen, hogy mindig nekünk kell meghozni, viszont a legtöbbször van lehetőségünk megállni egy pillanatra és átgondolni a helyzetet. Előfordul hogy ez nem elég, mivel gondolatok áradata lepi el az elménket még nagyobb zűrzavart okozva ezzel. A „Most kell döntenem!” és „Mi lesz vagy lett volna ha!” mondatok komoly csapdahelyzetet tudnak kialakítani.

Viszont ettől még nincs veszve semmi. Ilyenkor akár ki is léphetünk a helyzetből, elengedve minden szükségtelen elmélkedési folyamatot és csak nézzünk ki az ablakon, vagy valami szépre anélkül, hogy bármilyen terhet vagy nyomást kellene éreznünk azzal kapcsolatosan, hogy mi legyen a következő lépés. A bölcsek az mondják, hogy a válasz mindig ott van a szemünk előtt. És az, hogy valamit nem tudunk, egyáltalán nem gond, hanem inkább az a probléma, hogy azt gondoljuk tudnunk kéne. Ha csak figyelünk, akkor látni fogjuk mit kell tennünk és talán azt is, hogy nem mindent kell egyedül megoldanunk még akkor sem, ha a döntésünkkel kapcsolatos felelősség teljes mértékben a miénk.

Az az ötlet vagy gondolat ami természetesen bukkan elő a csendből és nem egy erőltetett menet végterméke bizonyára pozitívabb kimenettel rendelkező helyzetet teremt. Ha úgy gondoljuk, hogy az első ötlet volt a jó és ezt könnyedén vesszük akkor az. Amennyiben azt érezzük ki kell kérni valaki véleményét és ez egyáltalán nem tölt el minket rossz érzéssel, akkor kérdezzünk. Az is lehet, hogy csak várnunk kell türelemmel és így fogjuk meghozni a legoptimálisabb döntést, vagy rájövünk, hogy nincs is szükség rá.