Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A Disney hercegnők jellemfejlődése – avagy hogyan változtak a mesehősnők az elmúlt évtizedekben (1.)

Poór Dóra képe
Ellenőrzött szakember

Ahogy nőnek a gyermekek, folyamatosan változnak az igényeik a mese hosszára és tartalmára vonatkozóan. A legjobb a meseolvasás, de bizony manapság már nehéz kikerülni a tv és a digitális technika adta mese-élményt. A mese-és animációs filmek szereplőire már egész iparágak épültek, ha nem is ismerünk egy-egy mesét, találkozhatunk velük a különböző fogyasztási cikkeken, a tusfürdőktől elkezdve a szalvétákon át az iskolaszerekig.

A világ egyik legismertebb mesegyártó vállalata pedig a Walter E. Disney által 1923-ban alapított Walt Disney Company. Az eredeti cég mára már jócskán átalakult, de az nem változott, hogy különböző forrásokból merítenek a mesék témáihoz (legendák, népmesék, Andersen, Grimm vagy egyéb műmesék), jellegzetes karaktereiket pedig világszerte ismerik, legyenek azok akár a legkorábbiak is.

Az első Disney-hercegnő, aki megjelent a vásznon, Hófehérke volt (1937), majd következett Hamupipőke (1950) és később Csipkerózsika (1959). Ezek a hősnők egy olyan korban születtek, amikor a naivitás és a szelídség összekapcsolódott a női ideállal, ahol a nőket még gyengének, szerénynek és megmentendőnek akarták látni. Így ennek megfelelően érkeztek a hercegek, és ki-ki a megfelelő aktivitással megmentette hercegnőjét, akivel boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ezek a mesék tanulságot tartalmaznak és azt a fajta társadalmi igényt képviselik, hogy a jó mindig elnyeri a jutalmát, a gonosz pedig a méltó büntetését. A szociálpszichológiában ezt nevezik az igazságosság normájának, azaz hogy a jutalmakat az érdemek szerint kell elosztani. 

Ariel (A kis hableány, 1989) és az őt követő Belle (A szépség és a szörnyeteg, 1991) már összetettebb személyiségek: merészebbek, önállóbban gondolkoznak, mint a szinte teljes passzivitásba vonuló elődeik. Ő már nemcsak sodródnak az eseményekkel, hanem aktívabban kézbe veszi sorsuknak az irányítását, vannak céljaik és küzdelmeik. Persze a boldog befejezés itt sem maradhat el. Belle már sejteti az önálló döntésekre képes hercegnők felbukkanását, amely aztán Jázmin (Aladdin, 1992), Pocahontas (1995) és Mulan (1998) karakterében meg is jelenik. Ők már tudatosan akarnak változtatni a kialakult hagyományokon, egyedül is képesek a felbukkanó nehézségeket megoldani. Bátran kezdeményeznek, és a korábban jellegzetes szerelmi vonal is egyre inkább háttérbe szorul. Mindegyik mesében előkerül valamilyen szinten, de egyre inkább olyan témákat jelenítenek meg, mint a barátság, becsületesség, családi kötelékek. A hercegnő ruha egyre jobban eltűnik, ahogy a hős és megmentő hercegek is, sőt, Mulan egyenesen férfinak adja ki magát, haját levágja, tetteivel totálisan szembemegy a hagyományokkal. A 2009-es, A hercegnő és a béka című mesében pedig a főhős, Tiana egyáltalán nem hercegnő, és inkább egy nagyon is mai modern nőt jelenít meg, akinek az az álma, hogy saját éttermet nyithasson. Ennek érdekében két munkahelyen is dolgozik, hogy előteremtse erre a pénzt. Kalandjai az élet apró örömeire hívják fel a figyelmünket, amelyekről bizony hajlamosak vagyunk néha megfeledkezni és arra, hogy az álmainkért tenni is kell.

Aranyhaj esetén (Aranyhaj és nagy gubanc, 2010) kissé visszanyúltak a klasszikus hercegnős történetvezetéshez, ahol jelen van egy főgonosz, aki ellen ádáz küzdelmet kell vívni. Aranyhaj azonban már nem olyan naiv és buta, mint amilyennek beállítják, keresi a lehetőségeit és próbálja az álmait követni. Szóval ő átmenetet képez a megmentésre váró és önmagáért tenni vágyó karakter között. Aranyhajnak csakúgy, mint az őt megelőző pár főhősnőnek, már vannak csakis rá jellemző személyiségvonásai, kimondott félelmei, vágyai, céljai, azaz ők már jóval emberibbek, mint a legkorábbi karakterek.

A folytatásban a legújabb mesék szereplőit nézzük meg alaposabban.