Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Delegált kliens

Otoltics Zsófia képe
Ellenőrzött szakember

Felnőtt és gyermekpszichológusként gyakran találkozom azzal, hogy a rendelőben ugyan az jelenik meg, aki az egész család szerint a „problémás fekete bárány”, aki nem teljesít elég jól az iskolában, munkahelyi konfliktusai vannak vagy döcög a párkapcsolata, mégis mintha nem ő – vagy nem csak ő – lenne az, aki a valódi problémát hordozza. Úgy hívjuk ezt, ő a tünethordozó, aki a családi rendszer diszfunkcionális működését a legjobban prezentálja, problémája, tünetei azonban mégsem tekinthetők kizárólag a sajátjának. Fontos, hogy ezekben az esetekben is a kliensre, mint a rendszer egy tagjára, egy elemére tekintsünk, miközben nem tartjuk őt minden otthoni baj forrásának.

Gyermekek esetében különösen látványos tud lenni ez a dinamika. Képzeljünk egy kisiskolás korú gyermeket, aki bepisil azokon az éjszakákon, de csakis azokon, amikor szülei veszekedésének tanújává válik. A szülők talán dühvel zárják a napot, esetleg külön is alszanak, az éjszakai bepisilés azonban mozgósítja őket, együtt oldják meg a problémát, öltöztetik át és nyugtatják meg gyermeküket. A szülők konfliktusáról így elterelődik a figyelem, látszólag békében fekszenek le újra, a gyermekben pedig megerősödik az a tudattalan viselkedésminta, hogy tüneteket produkálva szüleit újra egymás felé fordíthatja. A rendelőben ilyenkor klasszikusan a gyermek jelenik meg, az ő bepisilésével kapcsolatban kér segítséget a család, noha a példából könnyen kiolvasható, hogy a szülők konfliktusának megoldása egyúttal a gyermek tünetét is oldhatja.

Természetesen a fenti példa tökéletesen behelyettesíthető felnőttekkel is, elég arra a gyakran hallott frázisra gondolni, „minden rendben lenne, ha apu/anyu nem inna”. Ez a kijelentés jól példázza, miként próbáljuk az egyén hiányosságaként értelmezni a problémát miközben megfeledkezünk arról, hogy talán nekünk is van szerepünk az ő viselkedésében, részben felelősek vagyunk rossz érzéseiért.

A sikeres terápia szempontjából fontos szem előtt tartanunk, hogy kliensünk egy delegáció tagja-e, vagyis valaki más nehézségét hozza hozzánk, vagy saját szenvedése irányította terápiába. A pszichológussal folytatott munka mindegyik esetben hozhat eredményt, tudnunk kell csupán, hogy a rendszer mely eleménél (vagyis a család mely tagjánál) várjuk a javulást.