Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A családfelbomlás hatásai a gyermekre

Németh Rita képe
Ellenőrzött szakember

A válás egyfajta traumaként érheti a gyermeket. A szülők kapcsolatának megromlása révén az alapvető bizalom és biztonságérzet válik instabillá a család legifjabbjai számára. A házasságok felbomlása, a válás, több szempontból is veszélyeztetheti a gyermekek egészséges fejlődését, tartós károsodás bekövetkezése azonban nem törvényszerű. A válási lehetőség megbeszélésekor az őszinteség - intim részletek nélkül - és a hitelesség a legfontosabb. A gyereket érdemes tájékoztatni a jövőre vonatkozó kérdésekről, milyen változások fognak bekövetkezni, ki-hol fog élni, hogyan tartható a kapcsolat az elköltöző szülővel.

A válás során a gyermekeknél általánosan tapasztalható a bűntudat, önvádlás. A legtöbb gyermek úgy érzi, ha viselkedése sok esetben jobb lett volna, szülei szakítása nem történik meg. Ezeket a „marcangoló” érzéseket fontos csökkentenie a szülőknek, folyamatosan megerősítve a gyermeket abban, hogy továbbra is mindenki szereti őt, a válás tényének nincs köze az ő viselkedéséhez, hiszen a válás apa és anya közt zajlik, tőle, mint gyermektől egyikük sem válik el.

A gyermeknek a válási krízisre adott reakcióját nagyban meghatározza az életkorából adódó mentális és érzelmi fejlettsége. Két-három éves kor alatt az anya érzelemi állapota talán a legmeghatározóbb. Óvodáskorban a legjellemzőbb reakció a szeparációs szorongás (félelem az elválástól, egyedül maradástól, elalvástól). A jelentkező tünetek - mint például a már kialakult szobatisztaságban való visszaesés, játék nívójának megváltozása, zárkózottság - jelzik: időt kér az események feldolgozásához. Normál esetben e reakció néhány hét alatt elmúlik elegendő támogatás, érzelmi biztonság meglétével. Iskoláskorban leggyakoribb reakció a szomorúság, dühvel, haraggal váltakozva. A bűntudat - esetleg ő a hibás - intenzív lehet, teljesítményproblémákban, koncentrációs zavarokban jelentkezhet. Megjelenik a lojalitás konfliktus, ilyenkor a gyermek úgy érezheti, választania kell szülei közül. Esetleg nem meri elmondani vagy akár megengedni magának, hogy élvezze az együttlétet anyával vagy apával, hiszen ott lehet a félelem, vajon ezzel nem árulja-e el a másikat…

Kamaszkorban komoly törést jelent a család felbomlása. Ha a serdülő nem érzi maga mellett a biztonságot nyújtó családot, nem tudja saját ritmusa szerint váltogatni gyermeki és felnőtt szerepeit: vagy nem indul meg az érzelmi leválás a szülőkről és gyermek marad, vagy ezzel épp ellentétesen, szakít gyermeki mivoltával és elhagyja (konkrétan vagy szimbolikusan) a családot. A párkapcsolati próbálkozások terén nagy az illúzióvesztés, hiszen megéli, a szerelem nem tart örökké. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a válás számos pozitív fordulatot is hozhat: a szülők gyakran valóságosabbá és megközelíthetőbbekké válhatnak gyermekeik számára, a korábbi kapcsolati feszültségek csökkenése kiegyensúlyozottabb mindennapokat hozhat. Zárszóként még egy gondolat: a gyermekek örökké tartó kapcsolatot jelentenek a szülők közt, történjen bármi.