Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Család- és párterápia

Polgár Júlia képe
Ellenőrzött szakember

A családra a pszichológia úgy tekint, mint egy rendszerre, a rendszer elemei pedig hatnak egymásra. A rendszer mindig egyensúlyi állapotra törekszik, vagyis a családtagok igyekeznek fenntartani a korábban kialakított állandóságot, ami nem feltétlenül adaptív. Előfordul például, hogy a gyermek viselkedészavarával tudja felhívni szülei figyelmét magára, így bármilyen meglepően hangzik, a gyereknek nem “érdeke”, hogy meggyógyuljon. A szülők magukkal vagy párkapcsolati konfliktusukkal vannak elfoglalva, nem jut elég idő és figyelem a gyerekre, mégis a gyerek lesz a “tünethordozó”. A fenti példa jól mintázza, hogyan hatnak a családi rendszer tagjai egymásra. Tehát ha valamely családtag problémája a többi családtag viselkedéséhez is szorosan köthető, ezekben az esetekben indokolt lehet a családterápia alkalmazása. A családi rendszerben beálló változások által, a tünethordozó (fenti esetben a gyermek) panaszai is csökkennek vagy megszűnnek.

Mi történik a családterápia során?

Család- és párterápiát klasszikusan koterápiás helyzetben végzünk, ami azt jelenti, hogy két terapeuta dolgozik egyszerre a családdal vagy párral, így több szempont kerülhet a folyamatba. Első alkalommal az egész családdal találkozunk, majd a következő alkalmak során felmérjük, hogy mely családtagokkal szükséges találkozni (előfordulhat, hogy csak a szülőket hívjuk be, vagy a találkozás egy részében csak a gyerekekkel beszélgetünk). A családterápia fontos része a házi feladat, mely elősegíti az otthoni, mindennapi változásokat is. A családterápia során a családtagok és a terapeuták is aktív szerepet vállalnak a változások elérésében.

Egy alkalom átlagosan 90 perc, a terápia hossza átlag 8-12 találkozás, melyek átlagosan két hetente zajlanak.

Mikor merül fel a család- vagy párterápia lehetősége?

Gyermek- és serdülőkori zavarok (p. szorongás, evészavar, pszichoszomatikus zavarok, viselkedészavarok)

Szenvedélybetegségek

Szkizofrénia

Szorongásos zavarok

Szexuális zavarok

Krízis-állapotok

Párkapcsolati nehézségek

Kommunikációs nehézségek

Néhány gondolta a kommunikációról

Mindennapjaink során szinte megállás nélkül kommunikálunk, még akkor is, amikor nem vagyunk tudatában ennek. A villamoson hátat fordítunk a tömegnek, ezzel jelezve, hogy nem szeretnénk beengedni az idegeneket a személyes terünkbe,  egy csoportban körben ülve előrehajolunk, ha meg szeretnénk szólalni, felhúzzuk a szemöldökünket, ha valami furcsaságot hallunk. Ezek a kommunikáció nonverbális formái, vagyis a metakommunikatív jelzések, vagyis ahogy viselkedünk, azáltal is kommunikálunk.

A kommunikáció verbális formája ennél egyértelműbbnek tűnhet, holott sokszor nehéz szavakba öntenünk, amit valójában érzünk vagy gondolunk. A kifejezés módjára érzelmeink is hatással lehetnek, gondoljunk csak arra, amikor dühösek vagyunk, sokszor legszívesebben a másikra támadnánk, vagy épp magunkban tartanánk haragunkat, ezzel elfordulva a másiktól. Ha a kommunikáció félresiklik, ez rányomhatja bélyegét emberi kapcsolatainkra. Azonban a hatékony és önérvényesítő kommunikáció tanulható, mellyel a családi, baráti, munkahelyi kapcsolatainkban is hatékonyabban tudunk megnyilvánulni.

A metakommunikatív jelzések, a másik lelki állapotának monitorozása is tanulható. Mentalizációnak hívjuk amikor magunkat belehelyezzük mások aktuális lelkiállapotába, elképzeéjük, hogy mit érezhet a házastársunk, gyerekünk, kollégánk, vagy akár a buszon velünk utazó idegen. Ehhez a kommunikációs jelzések olvasása, valamint a saját nézőpontunk megváltoztatása, az abból való kilépés szükséges. Sokszor nehéz a nézőpontváltás, ennek megtanulása is része lehet a pszichoterápiának.