Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Csak tőlünk függ, mennyire vagyunk boldogok

Velez Csaba képe
Ellenőrzött szakember

„Olyan boldoggá tesz” – mondogatjuk gyakran, ha a párunkról beszélünk, vagy épp azt, hogy „Amíg nem találok valakit, biztos nem leszek boldog”. Pedig boldoggá tenni valaki mást valójában nem lehet. Egy jól működő párkapcsolatban élve, barátok között, remek munkahely mellett is érezhetjük magunkat boldogtalannak; és egyedül, kevésbé ideális körülmények között is lehetünk boldogok. A boldogságot nem egy kívülről érkező impulzus okozza, amit más irányít felénk; hanem mi azzal, hogy bizonyos módon állunk hozzá azokhoz a dolgokhoz, amik velünk történnek.

A jót nem vesszük észre, a rosszat pedig eltúlozzuk

Képzeljük el, hogy van két ember, akiket pontosan ugyanazok a hatások érnek; ám mivel egyikük csak a rosszakat veszi észre, és még el is túlozza azokat, természetesen úgy érzi, hogy csupa rossz élménye van nap mint nap, tehát boldogtalan. Míg a másik a jókra koncentrál, a rosszakon nem idegesíti magát, csupán tanul belőlük, majd elengedi őket; így képes a napját pozitív élmények sorozatának tekinteni, és boldognak érzi magát. Ha azt várjuk, hogy mások tegyenek boldoggá, illetve boldogságukat különböző feltételekhez (pártaláláshoz, fizetésemeléshez, a lottóötös megnyeréséhez) kötjük, levesszük a felelősséget a saját vállunkról. Ám ezzel egyszersmind lehetetlenné tesszük, hogy a boldogak legyünk a fentiek hiányának ellenére is.

A jövőtől való rettegés helyett élvezzük ki az adott pillanatot

A boldogság lehetőségét sokszor az zárja ki, hogy képtelenek vagyunk észrevenni a jelen szépségeit, hiszen folyamatosan a bizonytalan és félelmetes jövőre koncentrálunk – ami egyrészt még itt sincs, másrészt pedig egyáltalán nem biztos, hogy olyan szörnyű lesz, mint gondolnánk. Ha elkap a jövőtől való rettegés („Mi lesz, ha sosem találok párt/új munkát/lakást/barátokat?”), emlékeztessük magunkat arra, hogy a félelmetes kép, amit magunk elé vetítünk, nem valódi. Illetve próbáljuk meg abban az adott pillanatban jól érezni magunkat; majd a következőben és az azutániban is, ennél tovább nem kell néznünk – ahogyan az sem kell, hogy az autó lámpája bevilágítsa a teljes utat Budapesttől Szegedig; elég, ha csak a következő tíz métert látjuk. Így a sok kis boldog pillanat végül összeáll egy egésszé.

Új hozzászólás

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
Ez a kérdés azt vizsgálja, hogy valós személy vagy robot szeretné elküldeni az űrlapot.