Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Coming out I. rész

Pakai-Szűcs Réka képe
Ellenőrzött szakember

A coming out a köznyelvben azt a jelenséget jelenti, amikor egy saját neméhez vonzódó egyén bevallja másságát egy (vagy több) kívülállónak. A szakirodalom azonban ezt sokkal komplexebben látja és a coming out kifejezést inkább arra a folyamatra használják, amely során az egyén önmagát homoszexuálisként azonosítja és a homoszexuális társadalomhoz tartozónak vallja magát (Drescher, 2007). Teljes angol megfelelője Coming out (from the closet) és igazán jó magyar megfelelője nincs, leggyakrabban előbújásként fordítják.

Closet queen-nek nevezik az olyan homoszexuális érzésű embereket, akik még nem vállalták fel másságukat és rejtőzködnek. A closet queen vagy „closeted” olyan egyén aki, éveken vagy akár évtizedeken át homoszexuális (vagy biszexuális) érzésekről fantáziál, homoszexuális érzelmei vannak, de nincs homoszexuális ön-azonossága.  Barry M. Dank (1971) kutatásában az egyik vizsgált egyén 53 évig volt closet queen, amely évtizedek alatt folyamatos bűnös érzések gyötörték és több mint 20 pszichiátriai intézményben kezelték depresszióval, majd 65 évesen coming outolt és csak azt bánta, hogy nem hamarabb tette meg. A closeted, avagy látens egyének gyakorlatilag magukra maradnak saját homoerotikus érzéseikkel, vágyaikkal és fantáziáikkal. Saját homoszexualitásuk teljesen elfogadhatatlan még saját maguk számára is, ezért önmaguk ezen részét megpróbálják leválasztani saját személyiségükről, teljességgel kizárni a külvilág felé mutatott önmaguktól (Drescher, 2004). A closet queen emberek elfogadják a társadalom negatív sztereotípiáját, emiatt bűnösnek érzik magukat és addig nem coming outolnak, amíg nem történik meg a kognitív váltás (Barry, 1971).

Cohen és Savin-Williams (1996) elmélete szerint a coming out két komponensből áll: egyrészt az egyén szexuális orientációjának elfogadásából önmaga számára, másrészt szexuális irányultságának elfogadtatása mások számára. Azok, akik nem fogadják el saját szexuális irányultságukat, gyakran érzik magukat bűnösnek, idegesnek, magányosnak és kirekesztettnek. Gyakran öngyilkossági gondolatokról, önutálatról is beszámolnak, illetve önbizalom hiányosak. Azok, akik viszont önmagukat elfogadják és előbújnak, pozitív hatásokról számoltak be és megfigyelték, hogy pozitívabbá vált önérzetük, valamint önbecsülésük is pozitív irányba fejlődött (Cohen, Savin-Williams, 1996).

A cikk második része ide kattintva olvasható.

Pakai-Szűcs Réka pszichológus