Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A boldogság útjai I.

Szabó Fanni képe
Ellenőrzött szakember

Életünk során sokszor érezzük magunkat boldognak, de valószínűleg csak nehezen tudnánk megfogalmazni, hogy mit is jelent pontosan a boldogság. Egy pillanatnyi állapot vagy akár éveken át tartó érzés? Hatással van-e erre az állapotra az, hogy milyenek vagyunk és hogyan viselkedünk? A boldogságkutatás a pszichológiai kutatások között egy meglehetősen új, de annál izgalmasabb területnek számít.

A pszichológia tudománya a laikusok számára valószínűleg még mindig kizárólag a mentális és lelki betegségek gyógyítását jelenti, holott ez koránt sincs így. Bár a II. világháború után a pszichológia fókusza érthető módon a patológiára irányult, hiszen az elsődleges cél a traumákat átélt emberek mielőbbi és hatékony gyógyítása volt, és ez meghatározta a kutatási témák irányvonalát is. Ez egyrészt nagy előrelépést jelentett a diszciplína ezen ágában, másrészt nagyon be is határolta azt, hiszen a szakma sokáig nagyrészt a pszichológiai működés negatív végkifejletével foglalkozott (Nagy, & Oláh, 2013).

A fő perspektívaváltás akkor következett be, amikor a nyugati kultúra elérte azt a materiális és egészségi szintet, amikor az emberek a figyelmüket az életminőség növelésére tudták fordítani, hiszen megvoltak hozzá az erőforrásaik. Ennek folyományaként megszületett az azóta is népszerű pozitív pszichológia, amely egyértelműen Martin Seligman és Csíkszentmihályi Mihály nevéhez köthető. A kutatók 2000-ben megfogalmazták a pszichológia új célkitűzéseit az „Új évezred pszichológiája” c. kiáltványban, ami egyértelműsíti, hogy a pszichológia az ember negatív működésein túl a pozitívakkal is hivatott foglalkozni és a kutatásokban egyre nagyobb szerepet kapnak az olyan konstruktumok mint a boldogság, a növekedés, az érzelmi intelligencia vagy a flow élménye.