Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Bírálni lehet, de átgondoltan, okosan (2. rész)

Thiery Henriette képe
Ellenőrzött szakember

Mi az, amire jó, ha figyelünk a kritika megfogalmazásakor? Először is, legyünk egyértelműek. Ne kerülgessük a forró kását, térjünk mihamarabb a lényegre. A hosszadalmas bevezetés, a mellébeszélés általában csak megzavarja a másikat. Nem érti, miről is akarunk beszélni, és ez a későbbiek során akadályává válhat annak, hogy a bírálatot elfogadja, megértse.

Hasznos, ha már a legelején megemlítjük azokat a fontosabb mozzanatokat, melyekről a későbbiekben beszélni szeretnénk. Ez segít abban, hogy ne maradjon ki semmi lényeges.

Nagyon fontos, hogy beszéljünk azokról az érzésekről, melyeket a kifogásolt helyzet váltott ki. Nem kell attól tartani, hogy emiatt esetleg gyengének fogunk látszani a másik szemében. Ha megfogalmaztuk a problémával kapcsolatos érzéseinket, utána könnyebben rátérhetünk a tényekre.

Ha valaki számunkra elfogadhatatlan módon viselkedik, nem célravezető, ha szó nélkül napirendre térünk felette, hiszen ettől úgy érezheti, hogy ezt megteheti, „belefér”, nincs következménye. Arról nem is beszélve, hogy a ki nem mondott vélemény, a visszanyelt szavak milyen károsodást okoznak, akár pszichésen, akár később fizikailag. Komolyabb betegségek is kialakulhatnak hosszabb távon.

A haragos, indulatos reakció legalább ennyire felesleges. A helyzetet nem oldja meg, a kapcsolatot azonban elmérgesítheti.

Segíthet az a megoldás, ha nyugodt hangnemben próbáljuk a partnerrel megértetni, hogy amikor ő egy bizonyos módon viselkedik, valamit tesz, az milyen érzelmeket vált ki belőlünk. Érdemes ehhez némi indoklást is fűzni, ha tudunk, ami segít a másiknak megérteni érzelmi reakciónk hátterét, magyarázatát. Ezt követően próbáljuk elmagyarázni, hogy mit gondolunk az ő viselkedésének okáról, és azt is, hogy ezt megértjük, viszont ez ránk milyen hatással van. Utolsó lépésként javasoljunk alternatívát: egy másfajta magatartást, és próbáljuk megmagyarázni, ez hogyan segíthet.

Nézzünk egy életből vett példát. Valaki otthon várakozik a párjára, akiről nincs információja. Nem tudja, hol van, nem éri el se telefonon, se más módon. A másik előre jelezte, hogy sokáig fog dolgozni, ennek ellenére abban, aki otthon várakozik, egyre nagyobb lesz a feszültség. Ilyen helyzetben megfelelő megoldás lehet az, ha például a következőket mondja neki, miután hazaért.

„Amikor később érsz haza, mint ahogy megbeszéltük, aggódni kezdek, mert nem tudom, hogy mi van veled, biztonságban vagy-e.  Tulajdonképpen azt gondolom ilyenkor, hogy teljesen beletemetkeztél abba, amit éppen csinálsz és elfelejtettél felhívni, emiatt viszont azt érzem, hogy nem figyelsz rám. A jövőben azt szeretném, ha felhívnál, hogy késni fogsz, amint ez kiderül. Így tudni fogom, hogy mi a helyzet, és nem leszek dühös, amikor hazaérsz.”

Mindezt nem könnyű megtenni, és szükség van hozzá megfelelő partnerre is, aki hasonlóképpen képes viselkedni, reagálni. Minél telítettebb érzelmileg egy adott kapcsolat, annál nehezebb higgadtnak, tárgyilagosnak maradni. Viszont érdemes, mivel így elkerülhetjük azt, hogy az apró nézeteltérések megmérgezzék azt.