Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A bipoláris zavarra jellemző fázisok

Hollósy-Vadász Gábor képe
Ellenőrzött szakember

A bipoláris zavar (angolul: bipolar disorder (BD)) másik nevén mániás depresszió egy pszichiátriai kórkép, amit a mániás és a depressziós fázisók váltakozása jellemez. Ezért szokták kétpólusú betegségnek nevezni. Az egyes fázisok akár évekig is elhúzódhatnak. A kórlefolyást tekintve vannak olyan időszakok, amikor nem jelentkeznek a tünetek, de a beteget ekkor se tekinthetjük gyógyultnak, mivel ezt követően gyakran a betegség átcsap a korábbival ellentétes pólusba. Fontos, hogy a kórképet a diagnosztizálás során el lehessen különíteni a hagyományos klinikai depressziótól, illetve az érzelmileg labilis személyiségzavartól.  

A beteg kedélyállapota folyamatosan változik, ezért a betegség egyes fázisai egy-egy pillanatnyi stádiumként értelmezhetők. Összesen négy nagyobb fázist lehet elkülöníteni melyek:

  1. Depresszív fázis: ennek során a betegre a nagyon erős szomorúság, nyugtalanság, az önvádlás jellemző, valamint a magánnyal is meg kell küzdenie. Ebben a szakaszban csökken a beteg szexuális vágya, érdektelenné válik és megjelenhetnek az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok.
  2. Hipománia: mánia enyhébb fajtája, melyre nem jellemző a pszichotikus állapot. Ebben a szakaszban jellemző az energikusság érzete, erőteljes önérzet, karizmatikuság. A mindennapi életük vezetésre alkalmasak, gondolataik logikusak.
  3. A mániára jellemző, hogy a beteg a gondolatai hevesen cikáznak, beszéde megállíthatatlan, izgatott, ítélőképessége gyenge, illetve túlzott kockázatvállalás jellemzi őt. Gyakran nem érti meg, hogy a viselkedése, milyen veszélyforrásokat hordozz. Időnként előfordul a pszichotikus állapot, amit a hallucináció, paranoid gondolkozás, üldözési mánia kísér.
  4. Kevert fázis: ekkor egyszerre jelentkeznek a klinikai depresszió és a mánia tünetei, pl. a beteg szorong, nyugtalan, kimerült, agresszív, öngyilkosággal kapcsolatos gondolatok és téveszmék kerülhetnek a felszínre. Ez a fázis a leginkább instabil. Ebben a fázisban leggyakoribb az öncsonkítás és az öngyilkossági kíséreltek száma.  

Mivel a betegség rendkívül összetett, ezért a kezelése is az. A gyógyszeres kezelés során gyakran kell változtatni a dózison és új kombinációkat keresni, annak alapján, miként változik meg a beteg állapota.

Hollósy-Vadász Gábor

Problémakör: