Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A beszéd első csírái

Dr. Gerber Erika képe
Ellenőrzött szakember

Régen úgy gondoltuk, hogy gyermekeink egy éves koruk környékén kezdik a beszéd megértését és elsajátítását. Sokáig hittük, hogy méhen belül a kis pocaklakók még süketek. Ma már tudjuk, hogy ez nem így van. A beszéd-tanulás csírái magzati korban alakulnak ki.  A hangok érzékelése már méhen belüli állapotban is működik.  A magzat képes akusztikus ingereket befogadni, megkülönböztetni és megjegyezni (kódolni). Várandós anyák két csoportját vizsgálták. Azok a babák, akiket azzal a dallammal nyugtatgattak amit 9 hónapon át rendszeresen hallgattak a mama pocakjából, könnyebben vigasztalódtak, mint azok a csecsemők, akiknek, a számukra idegenül csengő dallamot  közvetítették.

A magzat által kódolt akusztikus ingerek a beszéd legelső csírái. A magzat a külső környezet felől érkező hangokat úgy hallja, mint a víz mélyéből jövő búgásokat. A hashártya rétegei ugyanis kiszűrik a magas frekvenciájú hangokat és csak a mélyeket engedik tovább. Az anya hangokat viszont másképpen érzékeli. Képzeljük magunk elé az anyaméhet, amely két nagy laposcsont (csípőlapátok) között helyezkedik el.  Benne a gyermek, aki fejrészével (két oldalt a fülekkel) illeszkedik a hangokat vezetni tudó csontok közé – csigolyákon át a csípőig. A magzat tehát „online” van, fején a „fülhallgatóval”. A csontok által vezetett anyai hangok a magzat számára már nem torz külső szólamok, hanem tisztán hallható, jól kódolható hangok, amelyek már világrajöttét megelőzően létének részévé válnak. Nem csoda hát, hogy az újszülöttek megszületése után, azonnal felismerik az anyai hangokat és ezekre megnyugvással válaszolnak – szemben az idegen hangokra.