Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Bántalmazó családi közeg és a gyerek

G. Tóth Kinga képe
Ellenőrzött szakember

Bántalmaz a férjem! Váljak, vagy ne váljak?

Bántalmazó házasságban élő, gyermeket (vagy több gyermeket) nevelő anyák legnagyobb és leggyakoribb dilemmája az, hogy kilépjenek-e a házasságukból. Ha saját maguk szempontjából azonnali igent is mondanának, akkor is gyakran megakad a gondolatmenetük, és az elhatározásuk gyengül, amikor azt a kérdést teszik fel, hogy vajon mi jó a gyereknek?

Ha elvált, egyedül élő szülő gyerekeként nő fel, vagy egész, teljes családban, ahol van egy bántalmazó apa? Elvált szülő gyerekeként felnőni valóban nem ideális, de ez a változat elsülhet egész jól is, ami a gyerek szempontjából azt jelenti, hogy vannak ugyan nehézségek, de a gyerek nem sérül érzelmileg, nem torzul a személyisége, egészséges fejlődésének nincsenek akadályai. Bántalmazó szülő mellett felnőve viszont a káros hatások elkerülhetetlenek, még akkor is, ha a bántalmazó csak a másik házasfelet bántja, a gyereket, gyerekeket nem, sőt akkor is, ha a szülők illúziója szerint a gyerek erről nem is tud. Az olyan kijelentések, hogy „a gyerek nem sérül, mert a bántalmazó pl. „csak” az anyát bántalmazza”, vagy „nem sérül, mert nem tud róla” eleve falsak, mert (1.) a család egy rendszerként működik, ha az egyik családtagok bármilyen hatás éri, az kihatással van az összes többi tagra is, főleg ha az anyáról van szó, és főleg ha bántalmazásról.

Ha egy családtag az anyát bántalmazza, vele együtt a gyereket, gyerekeket is bántalmazza. (2.) Nincs olyan feszültség a családon belül, amit a gyerek a szuper érzékeny receptoraival ne érzékelne.A bántalmazás olyan erős feszültséget, olyan érezhető, szemmel látható hangulat- és viselkedésváltozásokat okoz a szülőknél, főleg az anyánál, hogy ezeket lehetetlen eltitkolni a gyerekek előtt. Ráadásul a gyerek nem érti, hogy anya miért feszült, miért ideges, miért szomorú, és a legtöbb gyerek magára veszi a terheket, azt gondolja, azt hiszi, hogy ő az oka anya szomorúságának. Ez teljesen felesleges és káros belső vívódáshoz, bűntudathoz és lelkiismeret furdaláshoz vezet. A válasz tehát egyértelmű: szinte minden megoldás jobb annál, mint gyerekkel együtt benne maradni egy bántalmazó házasságban!  A döntést megnehezítik, hogy a bántalmazó apák túlságosan is jól tudják, hogy a gyermekek az anyák gyenge pontjai, hogy a gyerek érdekeire hivatkozva lehet őket a legjobban manipulálni. Ezért nagyon gyakran elhangzik az a mondat, hogy a „gyerek miatt ne váljunk el”. Ez egy manipulatív mondat, a gyerek érdekivel ellentétes, és egyedül a bántalmazó apa előnyeit szolgálja. Egyedül az ő érdeke, hogy fennmaradjon a bántalmazó család, hiszen ez az ő kényelmes közege, ahol kiteljesítheti személyiségét, mindenki más – és főleg a gyerekek szempontjából – káros. Az alábbi – interaktívan is használható – összefoglalás segít Önnek megérteni, hogy hogyan és milyen mélyen hat gyermekére a bántalmazó családi közeg, és segít felmérni azt, hogy milyen károsodások érhetik gyermekét. Sőt, azt is jobban meg fogja érteni, hogy a bántalmazó apa milyen manipulatív műveletekben használja fel a gyermekeiket. Ha átolvassa az alábbi leírást, kiegészíti saját példákkal, akkor tisztábban fog látni élete nagy döntésében: lépjek-e ki a bántalmazó házasságomból? Vagy higgyem el, hogy a gyerek érdekeire hivatkozva tűrnöm kell?

Milyen hatással van a gyermekekre, ha bántalmazó családi közegben nőnek fel?

Ha bántalmazó kapcsolat alakul ki a szülők között, az minden esetben, kivétel nélkül kihatással van a bántalmazó közegben felnövő gyermekek jelenére és jövőjére is. Hiába gondolja azt a bántalmazott fél - az esetek többségében az anya -, hogy képes megvédeni a gyermekét/gyermekeit a rossz vagy bántalmazó házasság hatásaitól - pl. azzal, hogy vigyáz arra, hogy a gyerek ne lássa, ne hallja a veszekedéseket, lehetőleg ne vegye észre, hogy apa és anya között feszültség van, vagy ha pl. elhanyagoló apa mellett, azt hangsúlyozza a gyerekeknek, hogy a férj igenis nagyon jó apa - ez csak fájdalmas illúzió marad, mert a család egy rendszerként működik, amiben minden egyes tag, és a tagok közötti minden egyes viszonyulás, interakció és kapcsolat kihatással van a többi tag rendszeren belüli pozíciójára, közérzetére, fejlődésére. Rosszul működő vagy bántalmazó közegben felnövekvő gyerekek – a családrendszer részeként - nem lehetnek mentesek a negatív hatásoktól.

A bántalmazás illetve agresszió típusa szerint – vagyis, hogy szóbeli agresszió vagy fizikai bántalmazás zajlik-e a családban (a szexuális bántalmazás egy teljesen másik kategória) - alig van különbség, vagyis nem „járnak jobban” azok a gyerekek, akiknek a családjában „csak” a szóbeli agresszió dívik, mint azok, akik szemtanúi pl. az anyák fizikai bántalmazásának. Azért nincs különbség a gyerekre tett hatásokban, mert nem az a károsító, hogy milyen formában – szóbeli agresszióban vagy fizikai bántalmazásban – bontakozik-e ki a bántalmazó közeg, hanem a bántalmazás hátterében meghúzódó attitűdök – hogy a bántalmazó mit gondol a társásról, saját magáról és a családban ill. társadalomban betöltött szerepükről -, valamint a családrendszer torzulásai – a bántalmazó szerepének kiszámíthatatlansága, a biztonság hiánya, a családi légkör, a torz nevelés stílusok - az igazán károsítók. Röviden: bántalmazó családban nem elsősorban a tettek (veszekedések, ütlegek), hanem maga a napi 24 órában, éves szinten 365 napon keresztül jelenlévő, állandó közeg van rendkívül negatív hatással a gyerekek közérzetére, fejlődésére, gyerekkori és felnőttkori testi- és lelki egészségükre.

A bántalmazás és a károsító nevelési stílus olyan, mint egy tömeges koccanás az autópályán. Valahol hátul, egy korábbi generációban elkezdődik, és társas örökléssel öröklődik, vagyis adódik tovább generációról generációra, mindaddig, amíg egyik családtag álljt! nem parancsol a folyamatnak.

Az alábbi részletes leírásban keresse ki, hogy az Ön családjában milyen hatással van a bántalmazó közeg a gyermekeire, és egészítse ki a leírást saját példákkal!

BÁNTALMAZÓ CSALÁDI KÖZEGBEN FELNÖVEKVŐ GYERMEKEKNÉL MEGFIGYELHETŐ ÉRZELMI-, VISELKEDÉSES- , ÉS FEJLŐDÉSBELI HATÁSOK

Óvodás korú gyermek:

  • Félősebb
  • Ingerlékenyebbek, mérgesebbek
  • ragaszkodik az anyához, fél tőle elválni
  • az anya társaságát keresi, vele öröm együtt lenni, az apa társaságát kerüli, nem szereti, ha az apa is otthon van, várja, megkérdezi, hogy apa mikor megy el.
  • Nehezen koncentrálnak
  • Izegnek-mozognak, nem tudnak egy helyben ülni.
  • Nem szeretnek, vagy nem tudnak egyedül aludni.
  • Nehezen alszanak el, vagy csak megnyugtató felnőtt jelenlétében
  • Nyugtalan álmaik vannak, vagy konkrétan rémálmaik vannak.
  • Álmukban járkálnak, kiabálnak, sírva ébrednek.

Iskolás kor:

  • szeparációs szorongás az anyától való elválás miatt
  • beilleszkedési zavarok
  • magatartás zavarok
  • tanulási nehézségek
  • agresszív viselkedés a társak, nem családtagok irányában.
  • A barátságaik sekélyesek
  • Elkezdődik az a tendencia, ami kamaszkorban teljesedik ki: arra törekednek, hogy minél kevesebb időt töltsenek otthon.

Kamaszkor:

  • Viselkedés zavarok, pszichés zavarok
  • Szorongás, pánikzavar
  • Depresszió
  • Veszélykereső viselkedésformák (drog, szex, veszélykeresés, bűncselekmények)
  • Megjelennek a megtanult tekintélyelvű, egoista, manipulatív minták a viselkedésükben.
  • Amennyiben a személyiségszerkezet is sérült, vagy genetikailag a struktúra instabil, akkor a személyiségzavar első jelei megmutatkoznak

Felnőttkor:

  • pszichoszomatikus tünetek (gyomorfekély, asztma, bőrtünetek)
  • szorongás, pánikzavar, fóbiák, kényszeres tünetek
  • depresszió
  • amennyiben a személyiségszerkezet kamaszkorban sérült, akkor a személyiségzavar kiteljesedik.
  • PTSD - poszttraumás stressz szindróma,
  • Intenzív érzésekkel kísért önkéntelenül bevillanó emlékképek,
  • Alvászavar
  • A múlt eseményei, érzései kísértenek az álmokban
  • alacsony minőségű kapcsolatok
  • a bántalmazó közeg újrateremtése
  • bántalmazó közegben felnövekedett fiúk nagy valószínűséggel válnak felnőtt korban ők maguk is bántalmazóvá.
  • Bántalmazó közegben felnövekedett lányok nagy valószínűséggel választanak maguknak bántalmazó partnert ezzel újrateremtve maguk körül a bántalmazó családi közeget.

ÉS A HÁTTÉRBEN MEGHÚZÓDÓ OK: A BÁNTALMAZÓ SZÜLŐ SZÜLŐI MINŐSÉGE

Milyen szülő a bántalmazó apa?

Egyetlen olyan személy sem bizonyult felelősségteljes, megfelelő szülőnek, aki amúgy a család más tagjával szemben szóbeli agressziót, bántalmazó viselkedést mutatott vagy tart fenn! Bármelyik családtag, aki bántalmazza, fenyegeti, manipulálja az anyát, az egyben a gyermekekre is káros hatással van, még akkor is, ha velük szemben kifogástalanul viselkedik, mert bármi, ami az anya ellen irányul az rombolja a legfontosabbat: az anya és gyermekei közötti harmonikus kapcsolatot. Egy bántalmazó apa per definitionem nem lehet jó szülő, mert az anyával szemben fenntartott viselkedésével a nap minden percében károsítja, rombolja a gyermekek fejlődésének közegét: az anya-gyerek kapcsolatot.

A családrendszer működését szétziláló hatása a bántalmazó apa személyiségéből, családban elfoglalt helyéből fakad.

A bántalmazó személy:

-   tekintélyelvű,

-   a körülötte lévő emberek irányítására törekszik,

-   érzelmileg elhanyagoló,

-   egoista,

-   manipulatív,

-   családon kívül képmutató.

Mindez a gyerekhez való viszonyában és a nevelési stílusában is leképződik.

(1.) A bántalmazó szülő nevelési stílusának alapja a tekintélyelvűség

(1.1) A bántalmazó apa a gyerekek nevelésében is merev, tekintélyelvű. Legtöbbször elvárja, hogy a gyerekek – és lehetőleg a többi családtag is – vakon engedelmeskedjenek neki. Nem tűri, ha a gyerek ellenáll, vagy érvel, vagy kiáll saját magáért. A szóbeli agresszor a gyerek irányításán, nevelésén keresztül is azt demonstrálja, hogy „ő az úr a háznál”.

(1.2) Az anyától vagy más családtagoktól nem fogadja el, nem viseli el, ha figyelmeztetik arra, hogy a nevelési módszerei nem megfelelőek a gyerekek szempontjából. Alaptézise az, hogy nevelni a családban ő tud a legjobban. Nem nyitott arra, hogy partnerével a gyerekneveléssel kapcsolatosan beszélgessenek, és egyáltalán nem nyitott arra, hogy az anyától javaslatokat, tanácsokat fogadjon el.

(1.3) A szóbeli és / vagy fizikai bántalmazó apák meg vannak győződve arról, hogy az ő nevelési módszereik jóval felülmúlják az anya módszereit. Különösen igaz ez a fiúkra: „én tudok a fiúkkal bánni, az anya teljesen inkompetens, ha fiúk neveléséről van szó”.  A merev, rugalmatlan, tekintélyelvű nevelési stílus azonban, egyaránt  káros és romboló fiúkra és lányokra nézve egyaránt.

(1.4) A bántalmazó és/vagy verbálisan agresszív apa akkor is elvárja az apasággal járó státuszt és kivételezéseket, ha amúgy nem veszi ki a részét a gyermek neveléséből, vagy a gyermekek gondozásával járó nehézségekből.

(1.5) A bántalmazó apák gyakran haragszanak meg a gyerekekre, és a fizikai bántalmazással nem élő szóbeli agresszoroknál is gyakrabban csattan el egy-egy pofon vagy fenékreverés. A szemtanúk és más családtagok gyakran indokolatlannak látják mind a haragot, mind pedig a fenyítést, mert ez nem a gyerekek viselkedésétől függ, hanem az apa aktuális feszültségszintjétől.

(1.6) A bántalmazó és/vagy verbálisan agresszív apák hajlamosak szélsőségesen ingadozni a tekintélyelvű nevelés és a megengedő nevelés között, vagy pedig a tekintélyelvű nevelés és a gyerek teljes elhanyagolása között.

A tekintélyelvűség hatása a gyerekek fejlődésére és felnőttkorára:

A tekintélyelvűség az egyik legkárosabb szülői hatás, ami érheti a gyerekeket. A tekintélyelvű nevelés egyrészt aláássa a gyerek önbizalmát, hiszen, ha valamit egyedül megpróbál, annak letolás lesz a vége, ergo arra a következtetésre jut, hogy ő a szülő nélkül semmit sem tud jól csinálni. A gyenge önbizalom talaján nem képes egészséges egyéniség kifejlődni, aki tisztában van a képességeivel és ezekkel képes felelősen is gazdálkodni. Az állandó büntetés, rendreutasítás miatt elkerülő lesz, kerüli a figyelmet, kerüli, hogy szem előtt legyen, egyfajta sunyi működésmódba kényszeríti a gyereket a tekintélyelvű szülő.

A tekintélyelvű szülő folyamatosan demonstrálja az erejét, ezért a gyerek fél tőle, fél vele szembe szállni, agressziója, haragja gyűlik, amit a tekintélyfigurán nem mer levezetni, ezért nála gyengébbeken – gyengébb gyerekeken, állatokon és az anyján, felnőttkorban bárkin, aki alatta áll, partnerén, saját gyerekein – bosszulja meg.

A tekintélyelvű nevelés negatív hatásait a fiúk jobban megsínylik, mint a lányok. Pl. ha egy fiú gyerekkorában azt tapasztalja, hogy az apa hatalmi szóval nevel, akkor nagyobb valószínűséggel torzul a személyisége, válik ő is verbális agresszorrá vagy bántalmazóvá, és ha azt látja, hogy az apa az anyával szemben szóbeli agresszióval vagy fizikai bántalmazással él, akkor a fiúgyermek első „áldozata” az anya lesz, rajta kezdi el a szárnypróbálgatásait azokkal a mintákkal, amelyeket az apa adott át neki.

A tekintélyelvű neveléssel gyorsan rövidre lehet zárni a problémákat, anélkül, hogy a gyerek szempontjait, érveit, gondolatait, érzéseit figyelembe kellene venni. Mindez a bántalmazó / verbálisan agresszív szülőnek kedvez, mert (1.) a drága idejéből nem kell túl sokat fecsérelni a gyerekre, (2.) gyors intézkedéseivel demonstrálhatja hatalmát, kontroll- és probléma megoldó képességeit, (3.) nem kell foglalkoznia olyan dolgokkal, amelyek nem érdeklik, pl. a gyermekek belső világa. Emiatt viszont a gyerek érzelmi világa labilissá válik, másrészt azt tanulja meg, hogy mások érzelmeivel, gondolataival nem kell feltétlenül foglalkozni, azokon akár következmények nélkül át lehet gázolni. Felnőttkorban többnyire ezt a mintát fogják követni. Ez a fajta problémamegoldás elveszi a gyerektől azt az esélyt, hogy az empátiás képességei kifejlődjenek. Felnőttkorában, érzéketlen, saját és mások érzelmeivel mit sem kezdő, azokat semmibe vevő felnőtt lesz.

Verbálisan agresszív szülő(k) gyerekeinek az önértékelése alacsony, érzelmi világuk labilis. Érzékenységük egy ördögi kört alakít ki: a szülő viselkedése miatt válnak túlérzékennyé, érzelmileg labilissá, majd éppen emiatt lesznek még inkább fogékonyak a bántalmazásra vagy a szóbeli agresszióra, akkor is, ha mindez nem őket célozza, hanem a másik szülőt.

A tekintélyelvű szülő személyes vagyontárgyának tekinti a gyerekeit, akikkel kénye-kedve szerint azt tehet, amit akar. Felnőttkorukban a gyerekek ezt a mintát fogják követni, és hasonlóan birtoktárgyként fognak tekintetni partnerükre és gyermekeikre.

2. A bántalmazó szülő elhanyagoló és felelőtlen.

(2.1) A bántalmazó vagy verbálisan agresszív szülő személyiségéből az következik, hogy csakis kedve szerint van jelen a gyermekek gondozásában, ha rajta múlik, inkább figyelmen kívül hagyja a gyermekek érdekeit, szükségleteit. Az ilyen szülő hiányosan vesz részt a gyerekek életében, elhanyagolják őket.

(2.2) Kevesebb testi gyengédséget mutatnak és/vagy a gyerekek közeledéseit többnyire durván visszautasítják. A tekintélyelvűség mellett a testi gyengédség és az intimitás hiánya, illetve ezek visszautasítása rendkívül káros a gyermek érzelmi fejlődésére és egészségére. Az intimitás hiánya és visszautasítása érzelmi sivárságot, az emberi kapcsolatok leértékelését, értéktelenségét eredményezi. Tekintélyelvűséggel párosítva a legjobb recept a szociopátiás személyiség kineveléséhez.

(2.3) A gyerekeket saját birtoktárgyaiknak tekintik, mégis teljes ellátásukat, gondozásukat az anya feladatának és felelősségének tartják. Ebből az is következik, hogy ha valami hiba csúszik a nevelésben az csakis az anya kizárólagos hibája.

(2.4) Gyakran koloncként, kellemetlenségként tekintenek a gyerekre, különböző kifogásokat találnak, hogy ne kelljen otthon lenniük, és ne kelljen a gyerekekkel foglalkozniuk.

(2.5) Egyáltalán nem hajlandók kompromisszumot kötni, vagy lemondani saját igényeikről, kívánságaikról, annak érdekében, hogy eleget tudjanak tenni a szülői feladatoknak. Sőt, a legtöbb bántalmazó és szóbeli agresszor elmegy odáig, hogy képes figyelmen kívül hagyni, eltagadni, semmibe venni a gyerek – akár újszülőtt vagy csecsemő – alapvető szükségleteit is – evés, alvás, nyugalom, csend – ha az ütközik az ő kedvükkel, igényeikkel, elképzeléseikkel.

(2.6) Az anyákban nem kis mértékű szorongást és csalódást okoz az, amikor látják, hogy az apa mennyire nem alkalmas apának, hogy nem az az apa, akinek a gyermek megszületése előtt elképzelték. Nagyobb gyerekeknél fájó látni, hogyan okoz rendszeresen csalódást és fájdalmat a gyerekeknek. „Mindig megéri, de sohasem tartja be”.

(2.7) Az elhanyagolás olyan szintű is lehet, hogy az apa nem tudja felsorolni a gyerek óvópedagógusainak, tanárainak, edzőinek, orvosának nevét. Nincsenek tisztában, mert nem érdekli őket a gyerekek érdeklődési köre, erősségei, vágyai, álmai. Az, hogy mennyire nem ismerik a gyerekeiket, általában abban nyilvánul meg, hogy mennyire félretrafálnak ajándékok vásárlásakor.

(2.8) Az apák általában szándékosan vakok arra, hogy milyen hatással van az otthoni közeg a gyerekekre, miközben ezek a hatások az anya, és a gyerekek tanárai számára szembetűnők.

(2.9) Az elhanyagoló szülő akkor törődik a gyerekkel, ha kedve van hozzá, vagy ha alkalom adódik arra, hogy az apa szerepét, érdemeit nyilvánosan elismertesse, demonstrálhassa. Azon alkalmakkor, amikor az apa úgy határoz, hogy mégis foglalkozik a gyerekével vagy a családjával, akkor gyakran kitesz magáért, energikusan, humorosan viselkedik, és sok pénzt költ. Ezt annak bizonyítékaként mesélik el, hogy ők milyen jó apák. Az általános elhanyagolás mellett a ritka, de kiugróan látványos közös alkalmak olyan mértékű ambivalenciát, paradoxont jelentenek a gyerekek számára, amelyeket főleg a kicsik szinte képtelenek megoldani, ezért torzult reakciókat adnak rá. Általában kétféle, az apa viselkedéséhez hasonlóan, egymással ellentétes reakciót dolgoznak ki. Vagy elkerülik az apát: gyakran hangzik el a halk, bizonytalan kérdés: „apa ugye nincs otthon?” „apa mikor megy már dolgozni?”- ezzel az elhanyagolásra és a tekintélyelvűségre reagálnak. Vagy pedig az értékes ritka alkalmakra reagálnak, és ebben az esetben felértékelik az elérhetetlen, de amúgy velük vagy az anyával szemben bántalmazó vagy verbálisan agresszív szülőt. Megértik, hogy bántalmazó és elhanyagoló szülő esetén érdemes kihasználni azt a nagyon kevés időt, amikor feléjük fordul és kedves velük.

Az elhanyagolás hatása a gyerekek fejlődésére és felnőttkorára:

Az elhanyagoló szülő mellett felnövekvő gyermekre felnőttkorában az intimitás hiánya, az érzelmi sivárság, az emberi kapcsolatok leértékelése jellemző. Az énképe is romokban hever, önmagát értéktelen, szeretet nem érdemlő, felesleges embernek tartja. Ezzel kiszolgáltatottá is válik a későbbi manipulatív kapcsolatokban, mert újból bántalmazót vagy agresszort vonzanak be maguk mellé azzal, hogy a legkisebb szeretetmorzsáért is képesek szinte bármit elviselni.

Az apa kiszámíthatatlan viselkedése olyan mértékű kognitív disszonanciát (feloldhatatlan gondolkodási problémát) és érzelmi feszültséget okoz, amelyet a kicsi és nagyobb gyerek megoldani képtelen, ezért vagy viselkedéses tünetekbe (viselkedés zavar, tanulási zavar, beszédzavar, kamaszkorban lányoknál: önsebzés, fiúknál: drog, ital, veszélyes életmód) vagy pszichoszomatikus tünetekbe (hasfájás, bepisilés, álmatlanság, kamaszkorban evészavar) fordítja át.

3. A verbálisan agresszív/bántalmazó apa aláássa az anya-gyerek kapcsolatot

(3.1) A gyerekek az anyával kapcsolatosan magukba szívják azt, amit az apa viselkedése üzen. A gyerekek apa szemszögéből alakítják kapcsolatukat és viselkedésüket az anyával. Például, ha az apa viselkedéséből a megvetés, lekicsinylés olvasható ki, akkor ebből a gyerek azt a következtetést vonja le, hogy az anya megérdemli a sértegetést, mellőzést, nem szükséges neki szót fogadni, nem szükséges az anya kéréseit figyelembe venni.

(3.2.) A szóbeli erőszakból, pedig azt tanulják meg, hogy rendjén való kiabálni az anyjukkal, rendjén való becsmérelni őt. A gyerekek az apától megtanulják, hogyan lehet kifigurázni, megalázni az anyát. A gyerekek azt is megtanulják az apától, hogy az anyát okolják azért, ahogyan az apa bánik vele, és így saját viselkedésükért is az anyára hárítják a felelősséget. Bántalmazó családban egyetlen bűnbak létezik: az anya.

(3.3) A verbálisan agresszív apa nyilvánosan – a gyerekek előtt is – bírálja és felülbírálja az anya nevelési stílusát, gyerekekkel kapcsolatos döntéseit, nevetségessé teszi az anyát a gyerekek előtt, vagy azt mondja a gyerekeknek, hogy az anya nem jó szülő stb. Ezek a taktikák a bántalmazó azon céljait erősítik, hogy ő uralkodjon az egész család felett, és csak neki legyen tekintélye a családban.

Az aláásott anya-gyerek kapcsolat hosszútávú hatása:

A gyerekek pontosan utánozzák a bántalmazó apa viselkedését az anyával szemben, és később, felnőttkorukban ezt a viselkedést általánosítják másokkal szemben is, akár saját szeretetteikkel szemben is, ezzel újból létrehozva azt a bántalmazó közeget, amelyben ők maguk is felnőttek.

Sok verbálisan és/vagy fizikailag bántalmazott nő tizenéves vagy kamasz gyermeke bántalmaz más nőket testileg, vagy akár a saját anyjukat is. Különösen igaz ez a fiúkra, ami azt mutatja, hogy milyen hatékony az ilyen példa.

4. A bántalmazó szülő egoista

(4.1) A bántalmazó szülő a gyermekeivel szemben is önző.

Amikor megszületik az első gyereke, a bántalmazó szülő nem hajlandó változtatni az életmódján, szokásait nem hajlandó a gyerek szükségleteihez igazítani. Nem veszi figyelembe az újszülött biológiai szükségleteit sem. A bántalmazó szülő pl. nehezen vagy nem viseli el, ha a baba sír.

(4.2) Később hajlamos érzéketlenül, unottan viszonyulni a gyermek érzéseihez és élményeihez.

(4.3) A bántalmazó szülő gyakran kinyilvánítja azt, hogy minden zajnak és játéknak abba kell maradnia akkor, ha ő fáradt vagy ingerült.

(4.4) A családtagoknak nagy jelentőséget kell tulajdonítani minden sikerének vagy frusztrációjának. Saját maga ünnepeltetése nemcsak családon belül érvényes, hanem a külvilág felé is. Sőt, az egoista szülő saját kiterjesztésének tekinti a gyermekeit, az ő feladatuk az, hogy a saját sikerét, jó hírét gazdagítsák. Az egoista szülő saját érdemnek könyveli el a gyerekek sikereit, és a másik szülőt teszik felelőssé, ha a gyermekek gyengébben teljesítenek.

(4.5) Az egoista szülő számára a gyerek is lehet a siker mércéje. Büszkén mutogatja a képeket másoknak, miközben otthon valójában nem érdekli a gyerek, és gyakran el is hanyagolja.

(4.6) Az egoista szülő képtelen a saját gyermekére, mint önálló személyiségre tekinteni. Az ő életében a gyermekek és az anya irányítandó kiszolgáló személyzet.

(4.7) Sok bántalmazó nem tart fenn megfelelő érzelmi határokat a gyermekeivel kapcsolatban, és feszültség levezető szelepnek használja őket. Túlzottan megterheli a gyerekeket felnőttgondokkal, munkahelyi problémákkal, a pénzzel-, vagy az egészségével kapcsolatos félelmeivel. Van, hogy a bántalmazó apa éppen az anyával szemben használja fel a gyermekét érzelmi támasznak – különösen a lánygyermekét, és ez erősen befolyásolja, torzítja a családi dinamikát.

(4.8) A gyerek gyakorlatilag az egoista szülő lelki szolgája lesz, és ha bármelyik szükségeltét nem elégíti ki megfelelően, akkor a szülő duzzogni kezd vagy megtorlást foganatosít. Sok családban az anya és a gyerekek megtanulják, hogy a kritika és a megfélemlítés elkerülése érdekében folyamatosan kiszolgálják az egoista apát.

(4.9) Az egoista szülő teátrális. Ha egoizmusa mellé más káros tulajdonság, vagy viselkedés zavar is társul pl. alkoholizmus, agresszivitás, depresszió, drogfüggőség vagy játékszenvedély, akkor problémás viselkedéséről úgy tereli el a figyelmet, hogy drámaian előadja azokat a negatív érzelmeket, amelyek őt a családot veszélyeztető viselkedésre késztetik. Ezzel azt éri el, hogy a család sajnálja őt, felmentést adjon neki, és akár elfogadják a romboló viselkedését. A bántalmazó egoista gyakran vissza is fordítja káros viselkedésének okait az anyára és a gyermekekre. Az anya a gyermekekkel együtt bűntudatot vagy lelkiismeretfurdalást érez amiatt, hogy az apa miattuk agresszív, depressziós, alkoholista, vagy függő.

Az egoizmus hatása a gyermek fejlődésére és felnőttkorára:

A bántalmazó szülő egoizmusa idővel a szerepek felcserélődéséhez vezethet: idősebb korában, felnőtt gyerekeitől ő várja el, hogy gyermeke elássa.

5. A bántalmazó szülő tud viselkedni - a külvilág irányába a tökéletesség látszatát közvetíti

(5.1) A legtöbb bántalmazó a szülői viselkedését is tudja aszerint alakítani, hogy vannak-e szemtanúk vagy nincsenek. Barátok, rokonok, és szakemberek jelenlétében a bántalmazók gyakran figyelmesek, gondoskodók, gyengédek. Pszichológusok között ismert jelenség, hogy bántalmazott gyerekek kényelmesen, nyugodtan érzik magukat a bántalmazó szülővel, ha valaki más is jelen van.

(5.2) Egyes gyerekeknek a legpozitívabb emlékei közé tartozik nyilvános baráti körben eltöltött idő a bántalmazó szülővel, aki ilyen esetben kedves, nagylelkű, vicces, és a bántalmazott gyerek éppen ilyen szülői viselkedésre van kiéhezve. Végtelenül szomorú, hogy ez a kedvesség nem neki szól, hanem a jelen lévő baráti körnek, vagy szakmai megfigyelőnek (pedagógusnak, gyermekvédőnek, pszichológusnak).

Felnőttkori hatás:

A gyermek a képmutatást tanulja meg: a négy fal között mindent szabad, ha kifelé azt mutatjuk, hogy minden rendben van. 

6. A bántalmazó szülő manipulatív

(6.1.) A bántalmazó szülő nemcsak partnerét, hanem a gyermekeit és szűkebb-tágabb környezetét is manipulálja.

(6.2) A manipulatív szülő tönkreteszi, vagy kivonja magát a gyerek számára fontos eseményekből pl. születésnapi zsúr, iskolai versenyek, fellépések, ünneplések.

(6.3) A manipulatív szülő megjegyzéseket tesz olyan dolgokra, amelyről tudja, hogy azzal lehet a legnagyobb fájdalmat okozni a gyerekének.

(6.4) Gyakran elutasítja a gyerek közeledését, és csak akkor fogadja el, ha neki is megfelel. Elvárja, hogy a gyerek gondolatolvasó legyen abban a tekintetben, hogy a manipulatív szülőnek éppen milyen kapcsolati vagy érzelmi igénye van.

(6.5) Nyilvánosan megalázza a gyereket és/vagy az anyát.

(6.6) Nyíltan kivételez az egyik gyerekével. Illetve kegyben részesíti az egyik gyereket vagy az anyát, amelyet később számonkérés, vagy büntetés követ.

A manipulatív szülő hatása felnőttkorban:

Viselkedését 10 év körüli gyerek már megfejti, és azt tanulja meg belőle, hogy emberi erő és önzés használatával mások kárára elérheti azt, amit akar.

Ha saját példákkal is kiegészítette a fenti leírást, akkor láthatja, hogy milyen hatást ért már el a bántalmazó közeg gyermeke eddigi fejlődésére, valamint azt is megértheti, hogy a gyermeke egészséges testi-lelki fejlődésére milyen veszélyeket hordoz, ha továbbra is fennmarad a rossz családi közeg. Ha kételyei vannak, keressen fel bizalommal, hogy az eredményeket megbeszéljük.