Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Balconing

Hollósy-Vadász Gábor képe
Ellenőrzött szakember

Főként a fiatal turisták körében válik egyre népszerűbbé a balconing, ami arra utal, hogy turisták egy medencébe, vagy a tenger vizébe ugranak le, egy magas épület tejéről, vagy egy szálloda ablakából, erkélyéről. A jelenség Mallorcán már több halálos áldozatot is követelt, illetve nagyon nagy a kockázat, könnyen maradandó sérülést is okozhat. Vajon mi viszi rá a turistákat még is, hogy ilyen életveszélyes mutatványokkal próbálkozzanak?

A válasz összetett, de minden-képen meg kell említeni az alkohol és a többi pszichoaktív szerek hatásait. Gyakran a leugrók módosult tudatállapotban hajtják végre ezeket a cselekedeteiket. Az alkohol és a többi pszichoaktív szer oldja a gátlásokat, csökkenti a szorongásszintet, megnöveli a bátorságot, így valójában olyanokat is véghez-viszünk, amit ezeknek a szereknek a hatása nélkül nem tennénk meg. Ezek mellett a csoportnyomás is fontos faktor, vagyis az, hogy a csoporton belül a radikális álláspont lesz norma, ami egy öngerjesztő folyamat és arra ösztönöz, hogy az adott cselekedetet hajtsuk végre.

Ezekről az eseményekről általában videófelvétel is készül, ami megjelenik a közösségi médiában és tévében, egyre több helyen és egyre gyakrabban találkozunk vele. Ennek az a hatása, hogy a médián keresztül a korábbi radikális cselekedtek elfogadottabbá válnak, hiszen azt látjuk, hogy egyre több személy hajtaj végre, ami hozzájárul, ahhoz, hogy tágabb társadalom is elfogadja azt. A leugró személyek egyrészére jellemző az extrém szenzoros élmény keresés, vagyis, hogy vágynak a különleges extrém szenzoros ingerekre, és helyzetekre, ami összefügg az adrenalin szint növekedésével is.

Egy másik fontos tényező: a 21ik századi modern társadalmakra jellemző, hogy a kultúrából kivesztek azok a beavatási rítusok, melyekkel a fiatal felnőtteket a társadalom hivatalosan is magába fogadta. Ennek fényében a balconing tekinthető egyfajta sajátságos bátorság próbának is, amivel a az illető a saját testi erejét, ügyeségét tudja bizonyítani. Emiatt ezt a jelenséget úgy is értelmezhetjük, mint egy beavatási rítus, ami összekapcsolódik a valahova tartozás motívumával, vagyis azzal, hogy akik leugrottak egy „különleges” csoportnak tekinthetők még akkor is, ha ez a közöség maximum virtuális létezik.  

Itt is fontos lenne a prevenció, annak a felhívása, hogy a balconing milyen veszélyekkel járhat, illetve ennek a tudatosítása az érintett csoportokban. Másik fontos tényező lehet, hogy a szociális médiában nem csak az ezt támogató videók, fényképek jelenjenek meg, hanem ellenkampány is történjen, hiszen az érintett korcsoportokat leginkább itt lehet eredményesen elérni.  

Hollósy-Vadász Gábor