Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Babahordozásról-mért olyan fontos? hogyan csökkenti a stresszt egy életre szólóan?

Medveczné Atinay Dorottya képe
Ellenőrzött szakember

 

Az élet első hónapjaiban a kisbabák kortizol szintje jellemzően alacsony, ha az őket gondozó felnőttek fenntartják belső egyensúlyukat, érintés, simogatás, etetés és ringatás révén. Ha azonban jelzéseikre senki nem reagál, például hagyják őket sírni, akkor nagyon magasra szökik a kortizol szintjük (Gerhardt, 2007). Ha túl sokáig sírnak egyedül, akkor teljes kilátástalanság és időtlen reménytelenség lesz rajtuk úrrá (Liedloff, 2007). Ők nem tudják saját kortizol szintjüket szabályozni. A huzamosabb ideig magas kortizol szint pedig mérgező hatással van a fejlődő agyra, különösen a prefrontális kéreg orbitofrontális része szenvedi meg. Ezen kívül a túl magas kortizol szint hatására a hippokampusz kortizolreceptorainak száma csökkenhet. Ennek az a következménye, hogy stressz hatására a kortizol szint emelkedik, de ezt kevesebb receptor fogja érzékelni, ezért a kortizol elárasztja a hippokampuszt, akadályozva ezzel ennek fejlődését.  Azonban a csecsemők fokozatosan megszerzik a képességet a stressz elviselésére, ha tudják, hogy egy felnőtt biztosan gondoskodni fog róluk, és akkor a kortizol szintjük már nem fog elszabadulni olyan könnyen. Azoknál a csecsemőknél, akiket sokat tartottak karon, akikkel sokat foglalkoztak és sok figyelmet kaptak, a kortizolreceptorok felnőtt korra felszaporodnak, így ők könnyebben fogják kezelni a stressz hatására kiváltott kortizolt, hiszen, amikor megemelkedik annak szintje, van elég receptor, ami észleli (Gerhardt, 2009). A karban lévő csecsemő  egyszerűen azt érzi, hogy jól van, és, hogy őt örömmel fogadják (Liedloff, 2007).

A kontinuum babákat születésüktől fogva folyamatosan hordozzák (Liedloff, 2007). Az emberek a hordozó fajokhoz hasonlítanak, akik állandó testi kapcsolatban vannak a kicsinyeikkel és táplálják őket. A mi csecsemőinknek is szükségük van arra, hogy a lehető leghosszabb ideig szoros fizikai kontaktusban legyenek az anyjukkal (McClure, 2003). Így rengeteg inger éri, még alvás közben is. Először is szokja a környezetét, a körülötte élők és azok tevékenységeinek hangját, azt, hogy néha lendítik, mozgatják, megállnak vele, felemelik. Az éjszakákat anyja mellett tölti, bőrük összeér, hallja anyja szuszogását, ha igénye támad rá, szopik. Táplálkozás után semmilyen különleges bánásmódot nem igényel, mint például a büfiztetés. Ennek oka, hogy napközben és éjszaka sokkal többször ehet (Liedloff, 2007).

Vizsgálati eredmények is alátámasztják a hordozás jótékony hatásait. A kísérleti csoport anyukáit arra kérték, hogy kisbabájukat tartsák ölben vagy hordozzák magukon egy babazsákban, a szoptatás és a sírás idején kívül is, többször, minden nap. A kontroll csoport anyukái hagyományos módon vették fel és hordozták babáikat. Hat hetes korukban a sokat hordozott csecsemők feleannyi ideig sírtak mint társaik. Egy másik kutatás azt az eredményt hozta, hogy azok a kisbabák, akiket sokat hordoztak puha babahordozókban, ellenben a kontroll csoport babáival, akik műanyag babaszékeken ültek, három hónapos korukra többet néztek anyukájukra és kevesebbet sírtak. Tizenhárom hónaposan nagyobb valószínűséggel kötődtek biztonsággal a szülőhöz. A kisbabáknak rengeteg előnyük származik abból, ha hordozzák őket. Emésztőrendszerük működése gyorsabbá válik, szívverésük lelassul, légzésük hatékonyabb lesz. (McClure, 2003).