Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Azért mert néha mérges vagyok még lehetek jó szülő

Sári-Kurán Zsuzsa képe
Ellenőrzött szakember

Nóra(fiktív név) amiatt jelentkezett hozzám, mert anyaként szégyenli magát a saját érzései miatt. 

Megtörtént vele is az, ami a legtöbb anyával: csúnyán szólt a gyerekéhez. Emésztette a bűntudat, hogy mit tett. Nyafka-nyűgös napok a kisfiúkkal, mint kiderült két új fog volt a ludas. Meglehetősen fáradt volt és az egész napos kínlódás után ingerültebben szólt rá...és akkor azonnal bekapcsolt nála a bűntudat, “mit csinálok ?”  “ Hogy szólhatok így hozzá, hiszen fáj szegény ínye, nem direkt csinálja.”  

 

Szülőként (is) fontos, hogy képesek legyünk kontrollálni az érzéseinket, indulatainkat, azonban ez nem mindig sikerülhet 100%-osan. Az irány, a cél természetesen az, hogy nem beszélünk a gyerekünkkel csúnyán, mert semmiképp nem célravezető és meglehetősen káros. ehelyett kifizetődőbb bizonyos életkor felett, ha elmondom, hogy “Anya most mérges, vagy dühös.”  Fontos ilyenkor is hangsúlyozni a gyerekünknek, hogy attól még, mert mérges vagyok vagy feszült pont ugyanúgy szeretem. Azonban lehet érezni/gondolni a paletta összes színét: “legszívesebben elmenekülnék egy lakatlan szigetre”, “elegem van” “dühös vagyok” “felrobbanok”

 

Vekerdy Tamás szerint:  “A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha.” 

 

Ez azért nagyon erős kijelentés, gondolhatja az olvasó. De ez nem azt jelenti, hogy ne szeretnénk a gyerekünket, csupán azt, hogy a szülők kapacitása is véges és fontos, hogy képesek legyenek megújulni, felfrissülni időről-időre. Ha az álommunkánkat végezzük napi 24 órában, könnyen el tudjuk képzelni, hogy azért egy idő után szívesen csinálnánk egy picit mást is. 

Természetesen ahogy nő egy gyermek, úgy egyre inkább kifejezhető számára is az, hogy anya és apa is ember :) vannak érzéseik, előfordul, hogy néha dühösek. Egy kisbabánál inkább az lehet a stratégia a feszültség levezetésre, hol és hogyan tudom kiélni, kiadni a bennem generálódott érzéseket. Hogy tudok picit nélküle lenni? Hogy tudok töltődni? Hogy tudnék kikapcsolni?  Szülőként nagyon fontos feladat ez: Határt tenni a saját érzéseim és a gyerekeim érzése között. Az már az én érzésem, hogy mérges vagyok, mert nem tudok neki segíteni és ez fárasztó  De igenis megesik az ilyen és nagyon fontos az is, hogy megértsem magam.