Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Az „üres fészek szindróma” - A leválás a szülő szemszögéből - 7. rész: Ha a fészek "mérgező"

Heller Csilla képe
Ellenőrzött szakember

Cikksorozatomban hétről- hétre végigveszem a fiatal felnőttek családi fészekből való kiröppenésének pszichológiai jellemzőit, a szülők érzéseire, megéléseire, problémáira koncentrálva. A krízisek szempontjából ez egy kiemelten érzékeny időszak, igazi "krízismátrix", amikor több, a személy életének fejlődésében természetes és szükséges változás, és rendszerint az életkor növekedése miatti véletlenszerű megpróbáltatások gyakran találkoznak.

Kiröppen a gyermek, aki húsz éven át a figyelem és a családi kommunikáció középpontja volt, a házaspár magára marad, és jobban szemügyre veszik egymást: Ki is ez az ember mellettem? Ismerjük egymást valójában? Mély félelem: Az egyre ritkábban hazajáró gyermekemnek nincs is már szüksége rám? Közben aktívvá válik az életközépi válság, amikor tudatosul az életünk végessége, kezdődnek az egészségügyi problémák, és az idős szülők gondozásának kihívásai. Sok krízis találkozik egyszerre, és ezek felerősíthetik egymást. Érdemes hát ezekre tudatosan felkészülni, hogy a lehető legjobb módon kezelhessük az ezzel járó feladatokat, és a legtöbbet hozhassuk ki ebből az életszakaszból is.

Az első részben a kiröppenés, leválás természetes folyamatáról volt szó.

második részben a gazdasági értelemben vett függetlenedést tekintettük át.

harmadik rész a szülő által megélt fájó érzés: a veszteségről szólt.

negyedik részben az „üres fészek szindróma” eredetét tárgyaltuk.

Az ötödik rész a házassági konfliktus témáját járta körül a megüresedett fészekben.

A hatodik rész témája:  Akkor sem hagyhatsz el!

 

Hetedik rész: Ha a fészek "mérgező"

 

A szülői nevelési stílus nagyban befolyásolja a leválás folyamatát (is). Forward híres könyvében a tekintélyelvű, manipuláló szülőket nevezi „mérgező szülőknek” a felnőtté válás szempontjából. Baumrind foglalkozik a nevelési stílusok definiálásával.

A tekintélyelvű szülők a hagyományos normák szerint korlátozzák és értékelik gyermekük viselkedését és attitűdjeit. Nem engednek alkudozást, a teljes engedelmességet várják el. Ha a gyermek viselkedése eltér attól, amit ők helyesnek tartanak, előszeretettel határoznak meg büntetést. Az ilyen szülők gyakran nem tudnak kilépni értékelő-büntető szerepükből gyermekük felnőtté válása után sem.

A feleslegessé válástól való félelem a tekintélyelvű szülőt arra indítja, hogy gyerekében állandósítsa a tehetetlenség érzését. Mivel kórosan retteg az "üres fészek szindrómától": a veszteség elkerülhetetlen érzésétől, a szülő úgy érzi, hogy továbbra is neki kell gondoskodnia gyermekéről, irányítania kell. Mindezt annak az illúziónak a keretében, hogy a fiatal javát akarja, érte teszi. Általában a szülő addig irányítja a gyerekét, amíg az nem vállal teljes felelősséget a saját életéért. Normális családokban ez a változás röviddel a kamaszkor után be is következik. A mérgező családokban soha, vagy csak nagy harcok árán kerülhet rá sor. Az olyan szülő, akinek negatív viselkedési formái állandóan és túlnyomórészt jelen vannak a gyerek életében, érzelmi károsodást okozhatnak a gyermeküknek. Ezért használja Forward a „mérgező szülők” kifejezést. Szerinte, ha valaki ilyen szülők felnőtt gyereke, bűntudattal és kétségekkel terhelt. Neki kell képesnek lennie és kiszabadulnia az óriási és romboló hatás alól ahelyett, hogy szülei megváltozására várna.

Foward szülői modellje azt mondja ki, hogy az ilyen típusú szülők gyerekeinek „bűne”, hogy függetlenné szeretnének válni. Erre a szülők a kétségbeesésüket leplezendő egy bizonyos taktikával válaszolnak: a szeretet megvonásával és katasztrófa (kitagadás) kilátásba helyezésével. Foward az ilyen szülőket rendkívül önzőnek tartja, akik rosszul érzik magukat a gyermekük boldogságától, ahelyett, hogy szülői képességeik eredményét látnák benne.

Jellemzően feltételezik gyermekükről, hogy nem szerelemből házasodik, hanem abból a célból, hogy őket megbántsa. Ezek a szülők választásra kényszerítenek: ők vagy a fiatal friss házastársa, párja. Foward szülő-típusa minden esetben végletes, kompromisszum nélküli döntést vár, nem ismer középutat. Ha a felnőtt gyerek megpróbálja maga irányítani életét, bűntudattal, frusztrált dühvel és a hűtlenség érzésével fizet meg érte. A fiatal felnőtt házassága Foward szerint különösen fenyegető a szülők számára, a házastársat riválisnak tekintik, képtelenek elfogadni, és ez különböző fokozatokban mutatkozhat meg a kritikától egészen az üldözésig.

A manipulatív szülők az ünnepek alkalmával bontakoznak ki igazán. Az ünnepek általában felerősítik a már meglévő családi belső konfliktusokat. Ha a fiatal felnőtt valamilyen módon mulaszt a szülők által meghatározott „ünnepi elvárásokból és formaságokból” a szülők a bűntudatkeltés és kirekesztés eszközeivel vágnak vissza.

 

Irodalom: 

Susan Forward (2000) Mérgező szülők. Háttér Kiadó