Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Az „üres fészek szindróma” - A leválás a szülő szemszögéből - 4. rész: Az „üres fészek szindróma” eredete

Heller Csilla képe
Ellenőrzött szakember

Cikksorozatot indítok, melyben hétről- hétre végigveszem a fiatal felnőttek családi fészekből való kiröppenésének pszichológiai jellemzőit, a szülők érzéseire, megéléseire, problémáira koncentrálva. A krízisek szempontjából ez egy kiemelten érzékeny időszak, igazi "krízismátrix", amikor több, a személy életének fejlődésében természetes és szükséges változás, és rendszerint az életkor növekedése miatti véletlenszerű megpróbáltatások gyakran találkoznak.

Kiröppen a gyermek, aki húsz éven át  a figyelem és a családi kommunikáció középpontja volt, a házaspár magára marad, és jobban szemügyre veszik egymást: Ki is ez az ember mellettem? Ismerjük egymást valójában? Mély félelem: Az egyre ritkábban hazajáró gyermekemnek nincs is már szüksége rám? Közben aktívvá válik az életközépi válság, amikor tudatosul az életünk végessége, kezdődnek az egészségügyi problémák, és az idős szülők gondozásának kihívásai. Sok krízis találkozik egyszerre, és ezek felerősíthetik egymást. Érdemes hát ezekre tudatosan felkészülni, hogy a lehető legjobb módon kezelhessük az ezzel járó feladatokat, és a legtöbbet hozhassuk ki ebből az életszakaszból is.

Az első részben a kiröppenés, leválás természetes folyamatáról volt szó.

A második részben a gazdasági értelemben vett függetlenedést tekintettük át.

A harmadik részben a szülő által megélt fájó érzésről: a veszteségről írok.

 

Negyedik rész: Az „üres fészek szindróma” eredete

A népdalok ismert bölcsességet közvetítenek:

 

„Az eke a földet nem magának szántja,

az anya a lányát nem magának tartja,

szépen felneveli,

szárnyára ereszti.”

 

A népdal szájról-szájra terjedő volta és keletkezése sok mindent elárul, a népet, közösséget legjobban foglalkoztató, olykor elhallgatott, mélyen lévő érzéseket, frusztrációkat, eseményeket, történéseket foglalnak versbe. A leválás, „kiröppenés” madár szimbóluma erős visszatérő motívum a népköltészetben is.

Az üres fészek szindróma általánosan elterjedt elképzelése, hogy miszerint a szülő ez idő alatt depressziót, identitáskrízist és célvesztettséget él át, amikor a gyermek elhagyja az otthont, kiemelten érvényesnek tekintik ezt az anyákra. A fogalmat szociológusok terjesztették el az amerikai köztudatban az 1970-es években. A médiának nagy szerepe volt az „üres fészek szindróma” minél több réteggel való megismertetésében. A jelenség a kutatók, pszichológusok érdeklődését is felkeltette, így számos vizsgálat, kísérlet indult meg a téma feltérképezésére.

Bár elkerülhetetlen szakasz a család fejlődésében, a szülő önkéntelenül is ez ellen dolgozik oly módon, hogy gyermekét képtelennek tartja az önálló életvitelre. A leválás igénye általában a gyermek oldaláról indul el, az önállóság, továbblépés, változtatás, kompetencia felé törekvés erős motivációjával. A szülőket viszont kívülről, a fiatal felől éri a változtatásra kényszerítő hatás, így számukra ez nemkívánatos. A szülőnek érzelmi krízist jelent a tény tudatosítása, hogy gyermekük hétköznapi dolgai megoldásához már nem szükségesek oly mértékben, mint korábban. Ha a szülő a megváltozott helyzetet tévesen értelmezi, súlyosabb esetekben üresség, értéktelenség érzés állapotába is képes kerülni. Az anya mélyen átéli az elhagyatottságot, ezáltal engedi "szétesni" magát. Ez a szétesettség meglátszik az otthoni renden és tisztaságon, külsején, ruháján, testi-lelki mivoltán. Elindul a depresszió felé vezető úton.

A fent leírt depressziós reakciókkal ellentétben az anyákkal végzett felmérések eredménye szerint számos anya megkönnyebbülést érez a fészek megüresedésekor. A kutatók azt az eredményt kapták, hogy a veszteség érzése hamar megszűnik, s habár nem mutatják nyíltan, de örülnek a „szabad” helyzetnek. Gyakran hallani olyan megnyilvánulásokat, mellyel kifejezik, hogy most már magukra is van idejük. A gyerekek kirepülésével a mai nő oly mértékben tud figyelmet fordítani saját szükségletire, ahogy azt korábban nem tehette.

Fingerman (2000) vizsgálata megerősítette, hogy bár elismeri, hogy a szülők veszteségként élik meg gyermekük kirepülését, mégis úgy találta, ez az időszak megerősítheti a házastársak közötti kapcsolatot és növelheti a megelégedettség érzését. Fingerman néhány kutatása megdönteni látszik azt a korábbi elképzelést, miszerint az „üres fészek szindróma” a nőket viseli meg a legjobban. Vizsgálatában pont az ellenkezőjét bizonyította, miszerint az apák kerülnek nagyobb krízisbe ez alatt a periódus alatt. DeVries kutatása is hasonló eredményre talált. Mivel a férfiak nem érzékelik a jövőre nézve veszélyforrásnak a gyermekek leválását, ezért nehezebben, vagy egyáltalán nem készülnek fel erre a változásra, ami azt eredményezi, hogy az ehhez kapcsolódó emocionális komponens erősebben, felkészületlenül érinti őket. Ennek eredményeként az apák gyakrabban fejezik ki csalódottságukat a gyerek felett elvesztett kompetencia miatt.

Fingerman kutatásában húszas éveikben járó lányokkal és édesanyjukkal készített interjúk alapján azt a következtetést vonta le, hogy az anyák általában pozitívabban értékelték lányukkal való kapcsolatukat az elköltözés után. Ennek okai között szerepelhet a mindennapi stresszhelyzetek hiánya, amit az együttélésből és a kamaszkor sajátosságaiból és viharaiból automatikusan generálódott.  

 

A következő részben a házassági konfliktusról lesz szó a megüresedett fészekben.