Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Az „üres fészek szindróma” - A leválás a szülő szemszögéből - 2. rész: A gazdasági értelemben vett függetlenedés

Heller Csilla képe
Ellenőrzött szakember

Cikksorozatot indítok, melyben hétről- hétre végigveszem a fiatal felnőttek családi fészekből való kiröppenésének pszichológiai jellemzőit, a szülők érzéseire, megéléseire, problémáira koncentrálva. A krízisek szempontjából ez egy kiemelten érzékeny időszak, igazi "krízismátrix", amikor több, a személy életének fejlődésében természetes és szükséges változás, és rendszerint az életkor növekedése miatti véletlenszerű megpróbáltatások gyakran találkoznak.

Kiröppen a gyermek, aki húsz éven át  a figyelem és a családi kommunikáció középpontja volt, a házaspár magára marad, és jobban szemügyre veszik egymást: Ki is ez az ember mellettem? Ismerjük egymást valójában? Mély félelem: Az egyre ritkábban hazajáró gyermekemnek nincs is már szüksége rám? Közben aktívvá válik az életközépi válság, amikor tudatosul az életünk végessége, kezdődnek az egészségügyi problémák, és az idős szülők gondozásának kihívásai. Sok krízis találkozik egyszerre, és ezek felerősíthetik egymást. Érdemes hát ezekre tudatosan felkészülni, hogy a lehető legjobb módon kezelhessük az ezzel járó feladatokat, és a legtöbbet hozhassuk ki ebből az életszakaszból is.

Az előző részben a kiröppenés, leválás természetes folyamatáról volt szó.

2. rész: A gazdasági értelemben vett függetlenedés

A kamaszkor egyik nagy feladata felfedezni a saját identitást, és megtalálni helyünket az intim kapcsolatokban is, legyen az barátság, vagy szerelem. Így az eddig szüleit idealizáló, hozzájuk feltétel nélkül ragaszkodó gyermekből ambivalens, egyszer elutasító, máskor kötődő kamasz lesz, aki egyre inkább a kortársai felé fordul, és a meghatározó szerepet a kortársak veszik át. Késő kamaszkorban, a felnőttkort megelőzően az udvarlás szakaszába kerül a fiatal, a számára megfelelő partnerkapcsolatot keresi, melynek megtalálása a szülőkről való leválást, a szülő-gyerek kapcsolat gyengülését jelentheti. Ha a fiatal az ideje nagy részét a párjával is tölti, gyakori jelenség, hogy albérletét, és mindennapi kiadásait a szülei fizetik, a szórakozásra, kikapcsolódásra is tőlük kér pénzt. Minél inkább kitolódik a továbbtanulás befejezése, diploma vagy a szakképesítés megszerzésének időpontja, annál kevésbé lehet anyagi értelemben beszélni a szülőkről való leválás kapcsán. Ilyen esetben a leválás az érzelmi függetlenedésre értendő.

Egy kutatás szerint a felnőttkor előtti szakasz elemzéséhez több dimenzió vizsgálata szükséges. Ma már többféle területen zajlik a szülőkről való leválás:

  • Jogi értelemben vett leválás (18 éves kor után)
  • Közös fedél alól történő leválás (Manapság gyakori, hogy 30 éves korukig, vagy azon túl is a szülői házban laknak, anyagi vagy érzelmi okokból.)
  • Pénzügyi leválás (Tehát a fiatal önálló keresettel rendelkezik, és ebből fedezi minden szükségletét.)
  • Önálló döntést eredményező leválás (Nem kéri ki szülei véleményét minden döntés előtt, és nem függ a szülők véleményétől)
  • Szubjektív leválási forma (Amikor már ő maga is úgy érzi, önállósodott, felelősségteljes lett, és belépett a felnőtt korba.).

 

Gyakori, hogy ezek a leválási területek nem egyszerre, hanem egymáshoz képest más-más időpontokban érnek be. Pszichológiai értelemben felnőtt emberről akkor beszélünk, ha mindegyik területen bekövetkezett a leválás. Tehát, aki külön él már, önálló keresettel rendelkezik, de túlzottan függ szülei megítélésétől, elvárásaitól, pszichológiai értelemben még nem tekintjük leváltnak.

Általánosan megállapítható, hogy a fiatal felnőttek még nem függetlenek teljes mértékben a szülői háztól. Az is kérdéses ma már, hogy pontosan melyik korosztály tartozik a fiatal felnőttek csoportjába. Egy új megközelítés szerint a 20-30 évesek a készülődő felnőttkor kategóriába sorolhatók. A huszonéves korosztály tagjai ha meg is felelnek ugyan a felnőtté válást meghatározó pszichológiai kritériumoknak, de nem elégítik ki a szociológiai követelményeket. Nem épültek még be a társadalom szerkezetébe, nem rendelkeznek még a felnőttkort társadalmilag alapvetően meghatározó tulajdonságokkal. Az anyagi függetlenedés oka a hosszan elnyúló iskolai és szakmai képzés, a nehéz munkakeresési lehetőségek, a munkanélküliség frissen végzettek körében. Az első munkakeresés sikertelensége ráadásul meghatározó lehet a továbbiakra nézve: az amúgy is kevés önbizalommal, minimális tapasztalattal rendelkező fiatalt nagyon megviselheti a többszöri felvételi visszautasítás, és még tovább beleragadhat az anyagilag függő „nagy gyerek” szerepébe, mely táptalaja a családi konfliktusoknak, és a fiatal frusztrációjának. Ez a jelenség párhuzamosan a szülői szerepek kitolódását is eredményezik, és a kelleténél később megüresedő fészek fájdalmasabb, nehezebb változás a szülő életében, mintha az a normális, közvetlenül a kamaszkor utáni időszakban történne.