Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Az „üres fészek szindróma” - A leválás a szülő szemszögéből - 1. rész: A leválás természetes folyamata

Heller Csilla képe
Ellenőrzött szakember

Cikksorozatot indítok, melyben hétről- hétre végigveszem a fiatal felnőttek családi fészekből való kiröppenésének pszichológiai jellemzőit, a szülők érzéseire, megéléseire, problémáira koncentrálva. A krízisek szempontjából ez egy kiemelten érzékeny időszak, igazi "krízismátrix", amikor több, a személy életének fejlődésében természetes és szükséges változás, és rendszerint az életkor növekedése miatti véletlenszerű megpróbáltatások gyakran találkoznak.

Kiröppen a gyermek, aki húsz éven át  a figyelem és a családi kommunikáció középpontja volt, a házaspár magára marad, és jobban szemügyre veszik egymást: Ki is ez az ember mellettem? Ismerjük egymást valójában? Mély félelem: Az egyre ritkábban hazajáró gyermekemnek nincs is már szüksége rám? Közben aktívvá válik az életközépi válság, amikor tudatosul az életünk végessége, kezdődnek az egészségügyi problémák, és az idős szülők gondozásának kihívásai. Sok krízis találkozik egyszerre, és ezek felerősíthetik egymást. Érdemes hát ezekre tudatosan felkészülni, hogy a lehető legjobb módon kezelhessük az ezzel járó feladatokat, és a legtöbbet hozhassuk ki ebből az életszakaszból is.

1. rész: A leválás természetes folyamata

A családi élet hullámzásai felismerhetően elkülöníthetőek és törvényszerű mozgások, ezeket a szakirodalom életciklus-váltási normál kríziseknek nevezi. Azokat az időszakokat értjük ez alatt, amikor a gyerekek fejlődése a család életének addigi rendjében változást követel. A fejlődést elősegítő változás a kezdetekben csendes természetű, sokszor a család észre sem veszi, majd fejlődik a kifejezettebbé, hangosabbá válás útján, végül a fejlődés érdekében elkerülhetetlen radikális változásokat, lépéseket tesz szükségessé. Mindig az adott család mentalitásától, szellemiségétől és a körülményektől függ, hogy képesek-e a döntő lépéseket, változtatásokat időben és rugalmasan megtenni, vagy pedig minden fél sérülésével, viharzásokkal tudja csak a megszokott működési módot felváltani az új. Ilyen helyzetekben beszélhetünk krízisről. Tehát a krízis nem szükségszerű, de gyakran találkozhatunk vele.

Haley (1973) szerint a család fejlődési ciklusának szakaszai a következők: 1. az udvarlás 2. a házasságkötés 3. az első gyermek születése és a gyermekkel való bánásmód körülményei 4. a házasság középső szakasza 5. a szülők leválása a gyermekekről 6. a nyugdíjba vonulás és az öregkor. A serdülőkor és fiatal felnőttkor szempontjából az udvarlás, a házasság középső szakasza és a szülők leválása a figyelemre és vizsgálatra méltó témakör.

Az ilyen életciklusváltások minden családtagra komoly lélektani terheket rónak, és az a mód, miként tudják egymást támogatva, közösen megoldani a krízist, erős kihatással van a család tagjainak jövőbeni boldogságára, elégedettségére, egészségére. Kiemelten fontos tehát ezeknek az átmeneti szakaszoknak a felismerése, jobb megértése a családok pszichológiai segítésében.

A családi ciklus fejlődésének egyik legkritikusabb szakasza a szülők leválása a fiatalról. A fiatalok családból történő kirepülésével a szülők házassága gyakran krízishelyzetbe kerül. Ha ez esetben a házaspárnak sikerül megoldania a párkapcsolat felmerülő problémáit, akkor a szülők lehetővé teszik, hogy gyermekeik saját maguk válasszanak partnert és életpályát, életcélt, a szülők pedig felkészülhetnek a nagyszülői szerepekre, egy új életciklus kezdetére. Ez az életciklusváltás szinte kiszámítható, jórészt előre látható. A családon belüli jó kommunikáció átláthatóvá és követhetővé teszik ezeket az elkerülhetetlen változásokat, így a család képes felkészülni és a lehető legkisebb veszteséggel kezelni a helyzetet.

Kultúránként eltérően jellemző (főleg régebbi kultúrákban megtalálható) valamilyen szülő-gyermek leválasztását elősegítő szertartás, amely a fiatalt egy újonnan létrejött felnőttként határozza meg. Ezek a beavatási rítusok új státuszt adnak a fiatalnak és megkövetelik a szülőktől, hogy attól az időponttól kezdve másképp bánjanak vele. Manapság, a mai társadalomban nem lelhető fel ilyen nyilvánvaló határvonal, bár ide sorolhatóak bizonyos szimbolikus fordulópontok, amelyeket a szülők határvonalnak tekintenek. Ilyenek lehetnek például egy adott iskolatípus befejezése, vagy a 18. életév betöltése. Ezek általában csak szimbolikus határpontok, mivel a szülői támogatás továbbra is fennmaradhat, és nagy többségben ezután is a szülőknél laknak a fiatalok.

A függetlenedés két fő területen kell, hogy megtörténjen, gazdasági és érzelmi szinten.

A következő részben a gazdasági értelemben vett függetlenedésről írok.