Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Az ismerkedés útvesztői

Habis Melinda képe
Ellenőrzött szakember

Szinte minden ember vágyik társra, hogy megkaphassa azt a figyelmet és intimitást, amit gyermekkorunkban édesanyánk biztosított számunkra. (Ha ebből nem kaptunk eleget két út lehetséges: vagy fokozottan keressük mindezt, vagy mélyen elfojtjuk ilyen irányú vágyainkat, igyekszünk teljesen érzelemmentesen viselkedni.) Tán merésznek tűnik a fenti kijelentés, hiszen a mai világban egészen más értékek hangsúlyosak, még sincs benne semmi különös, hogy legbelül mindannyian bizalmas kapcsolatra vágyunk. Más kérdés hogy a modern korban a nagyvárosi ember túl sok embertársával találkozik nap mint nap, akikkel kénytelen felszínes kapcsolatot kialakítani és fenntartani. Ebben az esetben a másikkal való kommunikáció, csak a jó hangulat megtartását szolgálja, nem tükröz valódi érdeklődést. Nem csoda hát, ha néha magányra is vágyunk. Fontos azonban, hogy ebből ne társas magány legyen, amikor vannak ugyan személyes kapcsolataink, azok azonban nem bensőségesek, támogatóak, el tudjuk dönteni, kivel tudunk mélyebb kapcsolatot kialakítani és ki az, akivel érdemesebb a hétköznapi csevegés szintén megmaradni.
    Gyermekként fontos feladatunk volt, hogy édesanyánktól (gondozónktól) érzelmileg eltávolodjunk. Felnőttként ugyan ennyire lényeges, hogy találjuk magunknak egy (többnyire ellenkező nemű) társat, akihez közel kerülhetünk, megoszthatjuk vele életünket, gondjainkat. Mégis sok az olyan partnerkapcsolat, amiben ez a kötődés másodlagos, legfőképp valamilyen gazdasági érdek, társadalmi nyomás vagy egyéb ok köti össze a feleket. Emberi mivoltunkból fakadóan a szerelembe esés  egyébként ekkor is potenciális lehetőség, feldúlva a már kialakult stabil párkapcsolatot.
    A vonzalom fellobbanásától azonban hosszú út vezet a teljes bizalomig, melyhez a kölcsönös adás-kapás és a testi közeledés is hozzá tartoznak. A történelem folyamán sokáig fenn állt az érdek-, vagy más néven látszatházasság intézménye: a szülők választottak párt gyermekük számára. Ők megtanulták hogyan illik szeretetteljesen viselkedni mások előtt, hiányzott azonban a valódi gyengédség, melyre gyermekeik ráéreztek, követendő mintakánt vihették tovább az érzelmileg sekélyes kapcsolatokat.
    A modern világban a szexuális aktus (és az átélt orgazmusok száma) nagy hangsúlyt kap,  az ismerkedés, közeledés bevezető szakaszai, udvarlás azonban igencsak háttérbe szorulnak, leegyszerűsödnek. Régen fordított volt a helyzet, gardedámok óvták a fiatal lányok legféltettebb kincsét: a szüzességüket, amit manapság inkább béklyónak, mint erénynek vélnek a kamaszok. (Ez ma már sok fiatal szemében inkább a szexuális együttlétre való alkalmatlanság jelévé vált, nem pedig a megfontolt, érett kapcsolatok keresésének velejárója.) A házasság előtti szexuális élet elfogadottá válásának természetesen számtalan előnye is van, az udvarlás lerövidülése azonban nem segíti elő a pár tagjai közti kötődés megerősödését, a valódi intimitás kialakulását. Ez nemcsak az kapcsolat bensőségessége, támogató mivolta miatt fontos, hanem az elköteleződés miatt is. Sokan kellemetlennek érzik kapcsolatukban az elképzeléseikről, vágyaikról való kommunikációt, ami természetes velejárója kellene hogy legyen az együttlétnek.

Néhány napon belül következik írásom folytatása 'Szexuális kapcsolataink' címmel.