Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Az én pénzem, a te pénzed, a mi kapcsolatunk

Szigeti Ildikó képe
Ellenőrzött szakember

A szexhez hasonlóan a pénz is alapvető fontosságú a párkapcsolatok működésében, fenntartásában. Ám amíg a szex manapság kikerült a tabu kategóriából, a „piszkos anyagiakról” nem, vagy csak ritkán beszélünk. Márpedig a „kasszakulcskérdésekre” adott válaszok összetarthatják, de szét is választhatják a szerelmeseket.

Míg a rózsaszín köd nem száll fel, a „kezdő” szerelmesek aligha foglalkoznak azzal, hogy a párjuk miként áll a pénzügyekhez. Noha már az első randevúkon árulkodó jelek tapasztalhatók ezzel kapcsolatban, annak jelentőségét általában csak jóval később, jellemzően a kapcsolat megromlásakor veszik észre a legtöbben. Ugyan melyik nő lenne képes udvariasan, de határozottan visszautasítani egy elegáns étterembe szóló meghívást vagy egy márkásabb parfümöt? Még ha fel is vetődik a gondolat, attól tartva, hogy a férfi túlságosan emancipáltnak tartaná, inkább mosolyogva enged a kényeztetésnek. Márpedig az „álmos könyv szerint” nem sok jót jelent a túlzásba vitt gavallérkodás. Tévedés azt hinni, hogy csak a férfiak hajlamosak elhalmozni drága ajándékokkal újdonsült párjukat, egyre több nő próbál így (is) kedveskedni a másiknak. Akármelyik fél is a költekező, biztosra vehető a hátsó szándék.

Viszonylag jól működő barométernek tekinthető, hogy a párkapcsolat kezdetén a felek hogyan viszonyulnak a pénzhez. Beszédes lehet, ha aránytalanul sok és értékes meglepetéssel próbálnak levenni valakit a lábáról, mint ahogy az is jelzés értékű, ha rendszerint a kasszánál derül ki, hogy a partner otthon felejtette a pénztárcáját. Egy-egy véletlen persze belefér, de ha sokszor ismétlődik a „feledékenység”, nem árt az óvatosság! A szeretetre, szerelemre vágyó, magányos nők könnyen válhatnak csalók célpontjaivá. Az áldozatok nemcsak érzelmeikkel fizetnek, de sokszor jelentős anyagi kár is éri őket. 

A legtöbb esetben azonban nem csalásról, hanem (ön)ámításról van szó. A kezdeti, túlzásba vitt költekezésnek egyértelmű üzenete van. Igen ám, de egy induló kapcsolatban ember legyen a talpán, aki észreveszi ezeket a jeleket és meghallja az esetlegesen megszólaló belső vészcsengőt. Könnyen és gyakran elcsábulunk. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a másik számára annyira értékesek és fontosak vagyunk, hogy azt csakis drága ajándékokkal képes a tudtunkra adni. Ez a kellemes, bizsergető érzés pedig jó időre elaltatja ébredező gyanakvásunkat. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy többnyire tudattalan folyamatokról van szó. A költekező fél ösztönösen jelöli ki a szerepeket. Akárhogy is, azokban a kapcsolatokban, ahol már az első hetekben pénzügyi szempontból felborul az egyensúly, nagy eséllyel megjósolható az alá-fölérendeltségi viszony tartóssá válása.

Viszonyunk van…

A pénzhez való viszonyulásunkat otthonról hozzuk. Ösztönösen megtanuljuk a szüleinktől és követjük az általuk közvetített mintát. Akár tetszett, akár nem. Hiába határolódunk el mereven, hiába mondogatjuk, hogy „ezt mi egészen máshogy csináljuk majd”, éles helyzetben úgy viselkedünk, ahogy otthon láttuk. Ennek dacára egy jól működő, egyenrangú párkapcsolat képes lehet arra, hogy ezeket a rögzült viselkedésmódokat némileg átírja.
Amikor látszólag a pénz körül alakul ki a vita, voltaképpen egészen másról van szó: az eltérő értékrendek csatájáról. Az anyagiakhoz való viszonyunk túlmutat önmagán. Jelképezi a származási család értékrendjét. Az ebből fakadó nézeteltérés jellemzően akkor vezet szakításhoz, ha a kapcsolat más alappillérei is megrepedeztek. A pénz körüli csaták az alá-fölérendeltségről, vagyis a hatalomról szólnak.

A legtöbb kérdés a közös kassza kapcsán fogalmazódik meg. Azok, akiknél otthon is ez volt a bevált szokás, természetesnek tartják, hogy mindent beleadnak a közösbe. Ez igencsak dicséretes, ám ekkor is érdemes egy kicsi magán megtakarításról gondoskodni. Talán meglepőnek tűnhet, de egy kis „titkos” zsebpénz, egy-egy suttyomban vásárolt apróság lehet a záloga a hosszú, boldog kapcsolatnak. A túlzott transzparencia ugyanis könnyen eredményezheti azt, hogy a felek már képtelenek önmagukat önálló entitásként látni és megélni, hiszen – szó szerint – mindenüket megosztják a másikkal. A közös kassza lényege nem(csak) az, hogy az utolsó fillérig elszámolunk a másiknak, hanem az, hogy közösen döntünk a nagyobb kiadásokról és a megtakarításokról.

Az is baj, ha van, az is baj, ha nincs

Nem mentesülnek a pénz körüli vitáktól azok a párok sem, akiknél éppen jól megy a szekér. Esetükben jellemzően a költekezéssel és a takarékossággal összefüggő különbözőségek érhetők tetten. Az igazi énjét azonban mindenki a válság idején mutatja meg. Ahogy a mondás is tartja, bajban ismerszik meg a barát. Ez bizony párkapcsolaton belül is érvényes! A tartós házasságnak számos ismérve létezik, ám az biztos, hogy azok pályáznak eséllyel az ezüst, avagy az arany lakodalomra, akik jóban-rosszban igazi társként számíthatnak a másikra.

Az anyagi csőd összetett trauma. Megrengeti az egyént és krízist okoz a párkapcsolatban is. E kettő pedig kölcsönösen felerősíti egymást. Kulcsszerepet kapnak ilyenkor az egyéni megküzdési módok. Azok, akik egy akut stresszhelyzetre jellemzően dermedtséggel reagálnak, valószínű, hogy a család pénzügyi összeomlását is hasonlóan fogadják. Azok, akikből aktív cselekvést hoz ki egy ilyen helyzet, vélhetően ekkor is a tettek mezejére lépnek. Az egyéni megküzdést segítheti vagy gátolhatja a másik fél hozzáállása. A partner passzivitása dermesztően hathat, mint ahogy a társ aktivitása az amúgy visszavonulásra hajlamosakat is kreativitásra sarkallhatja.

Egy biztos: a családi csőd minden esetben felkavarja az állóvizet, úgy hat az érintettekre, mint egy túlélőtúra. E szakítópróba után a kapcsolat úgymond „szintet lép”, ami garancia lehet egy hosszú, értékes és egyenrangú kapcsolatra.