Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Az ember, mint biológiai tervező

Hollósy-Vadász Gábor képe
Ellenőrzött szakember

Harari (2017) szerint korábban se az emberiség se egyetlen más élőlény se tudott kitörni a maga biológiai keretei közül. Ez a 21-ik századra kezd megváltozni, gondoljunk bele, korábban a szaporodás tekintetében a természeti szabályok voltak az uralkodók, mára ez kezd megváltozni, hiszen egyre inkább teret hódít az intelligens tervezés és olyan egyedek jönnek létre, melyek génkészletét az emberiség tudatosan megváltoztatta, ezzel adva nekik új tulajdonságokat. Bár a folyamat jóval korábban még a mezőgazdasági forradalom során elindult. Ekkor ugyanis az emberek tudatosan kezdtek el továbbtenyészteni egyes egyedeket, melyek kedvező tulajdonságokat hordoztak, míg más egyedek szaporodását megakadályozták. Azaz az emberiség a mezőgazdasági forradalom idejétől folyamatosan használta a szelektív tenyésztés módszerét. Ezekre a fajokra pl. csirke nem a természet, hanem az ember gyakorolt szelekciós nyomást. Ez viszonylag egy hosszan tartó folyamat volt, hiszen a változások fokozatosan és lassan, egyik nemzedékről a másikra zajlottak le. Ma már ez megváltozott, hiszen laboratóriumi keretek között lehet létrehozni genetikailag módosított egyedeket, rövid idő alatt, nagyon jelentős változásokat elérve, erre jó példa: a zölden fluoreszkáló nyúl, amit úgy értek el, hogy a nyúl DNS-be zölden fluoreszkáló medúza génjét ültették be. Ilyen változásokat a természetes szelekcióval nem lehetne megmagyarázni, erre csak a tudatos tervező képes. A szerző szerint ez egyben egy újfajta kor eljövetelére is rávilágíthat, melyben az élőlények fejlődését többé nem a természetes kiválasztódás fogja szabályozni, hanem az ember, aki tudatosan fogja megváltoztatni az egyes fajok génkészletét és ezzel együtt tulajdonságaikat is a saját belátása alapján, akár olyan tulajdonságokat is adva az egyedeknek, melyek a természetes kiválasztódás által nem következhetnének be pl. az a megtörtént eset, melynek során egy egér hátán egy szarvasmarha fül nőt, mivel hátába szarvasmarha porcsejteket ültettek. Ez a helyzet számtalan tudományos, etikai, jogi, filozófiai kérdést vet fel.

Harari (2017) felveti azt a kérdést, hogy az intelligens tervezés vajon hol áll meg, mi lesz a határa. pl. csak élő állatok genomját fogják módosítani, vagy egy esetleg kihalt állatokat is megpróbálnak „feltámasztani” azaz egy kihalt állat DNS-ét a mai rokona petesejtjébe ültetik be és azt beültetik a ma élő állat méhébe? Harari azt a kérdést is felvetette, ha tegyük fel a föntebbi eljárás működne, akkor megpróbálhatnánk korábban eltűnt emberi fajokat pl. Neander – völgyieket is feltámasztani. Egy kísérlet során többen is jelentkeztek arra, hogy méhükbe beültessenek egy olyan petesejtet, amelyet Neander – völgyi génnel termékenyítettek meg.

Hollósy-Vadász Gábor

Problémakör: