Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Az „elég jó anya”

dr. Rostás Rita képe
Ellenőrzött szakember

A napokban sokkoltak minket a ceglédi gyermekgyilkosságról vagy balesetről (?) szóló híradások, és az azokhoz kapcsolódó elitélő, a bűnösöket kereső, vagy épp felmentést nyújtó kommentek.  

Bár nem szeretném a konkrét esetet elemezni, ennek kapcsán ötlött eszembe Winnicott találó kifejezése, az elég jó anya, melyet Bruno Bettelheim is kölcsönvett: Az elég jó szülő címmel írt könyvet a gyermeknevelésről.

Miben rejlik a különbség a tökéletes és az elég jó anya között? Az idealizált anyakép szerint nincs nagyobb boldogság a gyermek megszületésénél, akivel ettől kezdve jó darabig együtt rezdülünk. Megvédjük őt minden bajtól, elhárítunk minden veszélyforrást, kielégítjük minden vágyát.

Az anya az első gyermek születéséig általában dolgozik, addig a háztartás vezetése, a házi munkák végzése csak másodlagos feladat, mely teendőkön jellemzően a gyermektelen fiatalok osztoznak. Néhány kevésbé karriercentrikus anyaságra készülő nőben halványan meg is fogalmazódik, hogy nem is árt egy kis szünet a munkában, milyen jó lesz majd kicsit több időt tölteni otthon.

Ehhez képest a gyermek megszületésével egy fárasztó, 24 órás szolgálat kezdődik. S bár kezdetben általában vannak segítő családtagok, barátok, lassan azonban az anyák magukra maradnak. Az apák, vagy azért, mert átérzik a szülői felelősséget, és az anyagi biztonság megteremtéséért dolgoznak, vagy azért, mert úgy vélik kiszorultak az anya-gyermek összefonódásból, egyre kevesebb időt töltenek otthon. A nagyszülők többnyire még munkavállalók, saját vágyaik kiteljesítéséért küzdenek, s nem a „szupernagyi” szerep betöltése a céljuk.

A fiatal édesanya nem tud kinek panaszkodni, előfordul, hogy magának sem meri bevallani a nehézségeit, hogy menekülni szeretne a folyamatos, nem szűnő felelősség elől, hogy mérhetetlenül fáradt, hogy az alváshiány már-már elviselhetetlen. Szembesül azzal, hogy a házi munkának nincs látszatja, sem eleje, sem vége, hogy semmivel nincs kész soha, s hogy mindezzel egyedül maradt, a munkamegosztás újabban úgy alakul, hogy „hiszen Te vagy otthon egész nap”. S ráadásul a gyerek sem mindig bűbájos. Hol indokoltan, hol érthető ok nélkül nyüglődik, s bár sokszor sikerül eltalálni, hogy mi a gond, néha nem szűnik a fájdalom, van, hogy lehetetlen a vigasztalás.

A gyermekek nagyon pontosan leképezik az anyjuk érzelmeit. Egy-egy végzetes kiborulás abból is fakadhat, hogy a gyerek nyűgösséggel reagál a szülő stresszes állapotára, és miközben az egyre idegesebb anya próbálná őt nyugtatni, a gyermek a feszültséget érzékelve még elkeseredettebb sírásba kezd, ez az anyát tovább bosszantja, és már benne is vagyunk az ördögi, negatív körforgásban.

Megoldást jelenthet, ha az anya önreflexiója idejében tudatosítja a veszélyt, képes segítséget kérni, ha az apában, családtagokban, ismerősökben van elég empátia, és észreveszik az anya romló állapotát, ha egy hivatásos segítő, pl. védőnő észleli a bajt.

Hiszek benne, hogy az új családi szerepekre való közös készüléssel is megelőzhető az ilyen extrém veszélyhelyzetek kialakulása. Tervezzük meg, hogy ki, mikor, miben tud segíteni!  Mit tud vállalni az apa? Fontos, hogy legyen néhány olyan óra naponta, amikor tehermentesíti az anyát, amikor ő az, aki a gyerekre figyel, míg az anya pihen, a saját szórakozásával vagy épp a háztartással foglalkozik. Jót tesz a családnak, erősíti az apa-gyerek kapcsolatot, ha az anya legalább hetente egyszer 1-2 órás „kimenőn” van. Találkozás a barátnőkkel, sportolás vagy csak egy önfeledt séta, és feltöltődve érkezik vissza az otthonába. Aztán gondoljuk át, vannak-e nagyszülők, más rokonok elérhető távolságban, akik hajlandók heti, kétheti rendszerességgel vigyázni a gyermekre, hogy anya és apa párként is szervezhessen magának közös programot. Ha nincsenek, próbáljunk meg hasonló korú kisgyermekes barátokkal egyezkedni, hol mi vagyunk együtt mindkét család gyermekeivel, hol ők, így biztosítva a párok számára a gyerekmentes együttlétet. Jó, ha ezek az alkalmak nem véletlenszerűen váltakoznak, hanem előre tervezhetően, kiszámíthatóan ugyanazokon a napokon, időpontokban vannak. Lényeges, hogy így egy egyszeri megállapodás van, és nem kell folyamatosan kérni.

Emellett szervezzünk gyerekes közös programokat is más családokkal, ha van a közelünkben, vegyünk részt baba-mama klubban. Fontosak ezek a lehetőségek a gyerekek és az anyák számára is.

Ne akarjunk tökéletes, mindenható szuper anyák lenni, törekedjünk csak a könnyebben elérhető „elég jó szülő” címre. Ne feledjük, sok szerepünk van egymás mellett, jogunk van önmagunkért, párkapcsolatunkért is tenni. Higgyék el, kiegyensúlyozottabban, pihentebben könnyebb gyermekeinkre is odafigyelni, az ő jogos igényeiket is meghallani. Ehhez kívánok erőt és segítő társakat!       Dr. Rostás Rita