Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Az autizmus tünetei

Hollósy-Vadász Gábor képe
Ellenőrzött szakember

Az autizmus egy spektrum zavar, ami arra utal, hogy az elváltozás sok egymástól eltérő formában megjelenhet. Az autizmust egy idegrendszer működésére visszavezethető fejlődési rendellenességként értelmezhetjük. Az autizmus okai még nem teljesen ismertek, legtöbb kutató genetikai elváltozásokat feltételez a háttérben. Az autista személyek tünetei nagyon különbözőek lehetnek, ami megnehezíti a pontos diagnózis meghatározását. A spektrumon belül elkülönítik az Asperger-szindrómát és a Kanner-szindróma, ami az autizmus erős formájára utal.

Az autizmus főbb tünetei:

  1. beszűkült tevékenységi és érdeklődési kör.
  2. autistákra jellemző magány, illetve egyedüllét.
  3. kommunikáció károsodása.

Az autisztikus magány egyik oka, hogy az autista személyek egyrésze szinte alig tud másokkal kapcsolatba lépni, velük érdemi kommunikációt fentartani. Az autista gyermekek leginkább tárgyakkal szeretnek játszani, amit sokkal jobban is élveznek, annál, mintha másokkal kellene együtt játszani. Más autista gyerekek, keresik ugyan a kortársaik társaságát, de nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak beilleszkedni, illetve a játékok során szélsőségesen ragaszkodnak az általuk felállított szabályrendszerekhez. Az állandósághoz való ragaszkodás szélsőséges formákban ölthet testet, olykor rohamot is kaphatnak, ha valami nem úgy történik, ahogy szerintük annak történnie kellene. Ilyenkor egyes személyek agresszívvá válnak, pl. megütik a másikat, egyesek csupán sírnak és csapkodnak, van, aki elvonul egy másik helységbe.

A beszűkült érdeklődési körhöz szinte kényszeresnek tűnő, visszatérő gondolatok, esetleg cselekedetek párosulnak. Emellett jellemző még a fóbia, egyes dolgoktól viszolyognak, illetve járulékos tünet lehet az alvászavar és a saját magukra irányuló agresszió. Az autista gyermeknek számára számos olyan dolgot kell megtanítani és nagyon részletesen elmagyarázni, melyet mások maguktól elsajátítanak pl. rendtartás, aláírás, mosakodás, köszönés stb.

A kommunikáció vizsgálatok azt mutatják, hogy a legtöbb autista beszéde eltér a kortársaival összehasonlítva. Monoton a hangjuk, és szó szerint értelmezik az elhangzott mondatokat, vagyis az absztrakt jelentés tartalmat gyakran nem értik meg. Egyes autisták nem képesek a beszédre, nem sajátítják el a nyelvet. Más autisták, ugyan megtanulnak beszélni, de nincs motivációjuk a kommunikációra, ezért nem beszélnek, nem kezdeményeznek interakciót a körülöttük lévő személyekkel. A metakommunikációt illetően a szemkontaktust nehezen veszik fel és nem is tartják. A kommunikáció károsodása, miatt a kortárs csoportok gyakran kiközösítik őket, illetve ez megnehezíti az iskolában a beilleszkedést.

Hollósy-Vadász Gábor

Problémakör: