Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Amitől az Y-generáció felpörget egy szervezetet vagy inspiráló vállalkozóvá, vezetővé válik - 3. rész

Bogdán Brigitta képe
Ellenőrzött szakember

Az Új generációnak nevezett Y-generáció (1980 és 1994 között született fiatalok) tagjaival sok esetben meggyűlik az előző, X-generációs (1961/1964 és 1979 között születtek) vezetők baja.

Pedig egymás különböző tulajdonságainak elfogadása minden szervezetben előrevivő lenne, arról nem beszélve, hogy az Új generáció kreativitása hatalmas hozzáadott értékkel bír – már ha az ki van aknázva. (Példaként gondolhatunk a Google vagy a Facebook szervezeti viszonyaira.)

Ám nem csak a szervezeti viszonyokra térek ki, írásom bátorításként szolgál az Y-generációból lett vezetőknek is, illetve önálló vállalkozóknak, mivel az Y-generáció fontos igénye a szabadság, mely egyébként is nyomást gyakorol a hagyományos munkahelyi keretekre, arról nem beszélve, hogy sokan teljesen szervezeti kereteken kívül képzelik el az életüket. És ez rendben is van.
Jelen írásomban tehát a jelen munkaerőpiac ezen két legnagyobb csoportjával foglalkozom, nem fordítva most jelentősebb figyelmet az X előtti, illetve az Y utáni generációkra.

 

Jelen cikkemben az Y-generáció főbb jellemzőit ismertetem:

Az Y generáció tagjai Magyarországon még a szocializmusban születtek, de már a fejlődő demokráciában és a technológiai újdonságok természetes közegében nőttek fel.
Nyitottak az újdonságokra, befogadóak, agilisak, célratörők, korlátlan munkakedvvel és horribilis fizetési elvárásokkal rendelkeznek. Ők - tanulva szüleik példájából – már nem hajlandóak feltenni az életüket a pénzkeresés – napi mókuskerekék – munkahelyi elvárások miatti folyamatos szorongás háromszögére. Nem végigszenvedni és gürcölni akarják a munkahetet, hanem élvezni szeretnék a munkájukat. Céljuk az, hogy egy olyan életet éljenek, melyet megálmodtak maguknak, és amely felett saját maguk dönthetnek.

Az telekommunikációs eszközök és a hálózatiság már nagyobb részben formálta az életüket mint az előző generációét, társadalmi kapcsolataikat egy időben élik meg a valós és a virtuális világban. Így új kommunikációs stílussal rendelkeznek, mely lehetőleg mentes a formalitásoktól és az egyéni szabadságot hirdeti.

Más képességeik vannak, mint az előző generációnak. A számítógépekkel együtt nőttek fel, így remekül eligazodnak a virtuális térben, és tudják, hogy hol keressék a szükséges információt - ezért az elmélyült tudás iránti igényük nem feltétlenül olyan magas, mint az X-generációé.

Munkahelyükön nagyobb vágyat éreznek a munkahelyi családias légkör iránt. Ha az nem felel meg az elvárásaiknak, lelkiismeretfurdalás nélkül odébbállnak – még úgy is, hogy tudják: egy rendkívül telített és magas követelményeket felállító munkaerőpiacon kell eladniuk magukat.

Az is igaz, hogy az előző generáció megteremtette számukra azt az egzisztenciális és társadalmi biztonságot, melynek talaján már könnyű önmegvalósítani. Az X-generáció szerint „könnyű az Y-oknak, mert mindent készen kapnak, beleszületve a technológiai újításokba, játszva sajátítják el a legmodernebb eszközök használatához szükséges skilleket.
Ám az az igazság, hogy a „bezzeg a mi időnkben” nem sokat segít az Y-oknak, amikor azoknak egy teljesen új világhoz kell alkalmazkodniuk, és az új lehetőségek, igények, átértékelődött fogalmak, megváltozott értékrend közepette nincs számukra biztos iránytű, és nincs kijelölt út - azt önmaguknak kell megkeresni – mégpedig egy virtuális térben.

Már a társadalom jóval szélesebb körének van lehetősége főiskolán, egyetemen továbbtanulni, és a fiatalokban valamennyire él is az az elvárás és képzet, hogy amennyiben a tőlük telhető minél több energiát és erőfeszítést belefektetik a tanulmányaikba - akár komoly lemondások árán is -, akkor azzal az előző generációhoz hasonlóan jobb lehetőségeket teremtenek meg a maguk számára az életben. A szüleik mintája, az X-generáció tagjainak élete ugyanis ezt sugallta: kijárt ösvényekkel, kész utakkal rendelkező lineáris életpályát, mely viszonylag kiszámítható volt, az energiabefektetés pedig idővel gyümölcsöt hozott. Az Y-generáció tagjaira jellemző, hogy a sok lemondás árán tanulmányaikba fektetett évek után hatalmas, világmegváltó tervekkel lépnek ki az egyetem kapuján, alig várva, hogy megmutathassák tudásukat, rátermettségüket.
Viszont a rendszerváltás utáni nehéz éveket leszámítva – amikor az X-generáció sok tagja vált kényszervállalkozóvá – az X-ek számára kevésbé volt tapasztalat (mely az Y-ok számára most természetes), hogy az iskolapadból kikerülve állásinterjúk tucatjain való részvétel után még csak visszajelzést sem kapnak az álláskeresésénél. Vagy pedig gyakran képzettségüknél jóval alacsonyabb szintű munkát szükséges vállalniuk, és a több diplomát igénylő adminisztrátori munkakör és a monoton, gondolkodást nem igénylő feladatok igen destruktív hatással vannak rájuk. (Ennek következménye a kapunyitási pánik, melynek következtében a mai fiatalok ameddig csak tehetik, halogatják a munkába állást.)

A munkahelyi szervezetbe való beilleszkedés szociális ügyességet kíván, ahol sem a készségesen behódoló, sem a mindenért lázadó, autoritással folyamatosan szembenálló beállítódás nem lesz hatékony – itt az X és Y-generáció közötti különbségek is jelentős problémákat okoznak. Ez a fajta elutasítás motivációromboló is lehet, ellenkező esetben növelheti a dacot és az elszántságot a korábbi keretek, igazságtalan és merev szervezeti rendszerek ellen, és a kötetlenség, szabadság, vállalkozói lét felé terelheti most is a fiatalokat.

Az Y-ok új világot építenek, mert nem a hagyományos irodai munkakultúrát képviselik, hanem a minél nagyobb szabadság mellett teszik le a voksukat. Az Y-generáció munkáról alkotott elképzelése inkább a 21. századi elképzeléseket tükrözi, vagyis a vertikális viszonyok helyett a horizontális viszonyokat, teljes és kötött munkaidő, munkahely helyett a részmunkaidős állásokat és a rugalmas munkaidőt részesítik előnyben, és az otthonról végezhető munkára sokkal nyitottabbak, mint az X-generáció tagjai.
Ezek a munkaviszonyok nagyobb mértékben támogatják az egyén önmegvalósítását és az autotelikus munkavégzést mint a kötött munkaidő, melynek szükségessége mellett az Y-generáció tagjai jobban kiállnak, mint a hazánk szocialista, nem túl sok pályalehetőséget tartogató időszakában szocializálódott X-generáció tagjai. Ennek következtében a startup-ok virágkorukat élik.

Az Y-generáció tagjai keresik a lehetőségeket, bevethető tudás elsajátítására törekszenek és gyors előrehaladást igényelnek. Általában több nyelvet beszélnek, így az ország határai sem kötik őket, a multikulturális környezetbe pedig könnyen beilleszkednek. Az ezredforduló generációja a szüleinél érzékenyebb a közös gondokra, észleli a hibákat és megoldásokat keres rájuk.

A következő, befejező 4. részben az X és Y-generáció konkrét munkahelyi ellentéteiről írok majd.

(Folyt. köv.)

 

Írta:
Bogdán Brigitta
pszichológus, coach