Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Amiről nem lehet beszélni a pszichológusnál

Varga Dóra képe
Ellenőrzött szakember

Sokszor tapasztalom, hogy a klienseknek megvan az elképzelésük arról, hogy hogyan kellene kinéznie egy terápiás ülésnek, és ehhez képest hozzák be a témákat.

Amikor korlátok közé szorul a beszélgetés, az nagyon meg tudja akasztani a folyamatot. Nem tudom kitalálni, hogy mi történik a másik fejében, még ha sokszor ez az első, amit az emberek a pszichológus szakmával kapcsolatban mondanak is.

Az első beszélgetés során legtöbbször arról van szó, ami szenvedésnyomást okoz valakinek. Ez teljesen rendben van, hiszen az emberek általában akkor kérnek segítséget, amikor már kezd elviselhetetlenné válni a helyzet. Itt körvonalazódik, hogy mi az irány, mi a cél, ami természetesen fontos. Azonban később sokszor érzem úgy, hogy az illető nem mond el mindent, amit gondol, nem arról beszél, ami éppen leginkább foglalkoztatja, és ilyenkor el kell oszlatnom a tévhiteket a beszélgetés menetét illetően.

Lehet beszélni pénzről, szexről, bármiről, arról is, ami köztünk a rendelői beszélgetésben történik. Kiváló terep arra, hogy az emberek megtanuljanak reflektálni a velük történt dolgokra. Maga a beszélgetés is, a jelenlétem, a megnyilvánulásaim, és nemcsak az óra témája az, ami érzelmeket vált ki valakiből. Ezeket érdemes kifejezni!

Amikor a pszichológus azt mondja, hogy…, akkor úgy érzem magam, mintha…

Nem biztos, hogy konkrét mondat vált ki újszerű vagy éppen nagyon is ismerős érzéseket valakiből. Előfordul, hogy egy rövid értelmezés miatt vagy egy mozdulat azt érzi a másik, mintha például neki nem lenne szava, mintha ő kevésbé lenne fontos, vagy elsőre érthetetlen módon megharagszik. Ez valószínűleg nem az adott helyzetre adott reakció, hanem mély gyökerei lehetnek, amikről az itt és most helyzetből kiindulva jól lehet beszélgetni, és meglepő felismerések szoktak születni. Sokszor érezzük azt, hogy kell valami narratívát találni egy helyzetre, mert addig nem tudjuk elengedni. A miértek keresését akkor tartom célravezetőnek, ha látszik, hogy a jövőre nézve merre szeretne valaki tartani, vagy megfogalmazódik a változtatás vágya, még ha egyelőre nem is lehet tudni az irányát.

A pszichológus nem tud segíteni, ha ítélkezik. Ha valaki ezt érzi, arról érdemes beszélni a szakemberrel, mert könnyen lehet, hogy az illető már az ítélkezést várja mindenkitől, és félreérti a helyzetet. De ha nem tud őszinte lenni, abban az esetben érdemes más szakembert keresni. Titoktartás köti a szakmát, ami szintén megnyugtató lehet azok számára, akik nehezen bíznak meg másokban. A pszichológusnál mindenről lehet beszélni, nem kell feltétlenül lelkizni, lehet a saját érdeklődési kört behozni, és lehet mindent, amit mással nem úgy tud valaki megbeszélni, ahogy szeretné.

De a pszichológusnak joga van ahhoz, hogy eldöntse, vállalja-e a munkát az illetővel, vagy sem. Ha nem vállalja, annak számtalan oka lehet, és ezt nem szükséges indokolni, a klienseknek pedig ezt tiszteletben kell tartaniuk. Olyan pszichológust kell választani, aki szimpatikus, mert az emberi tényező a legfontosabb, és a pszichológusnak kell eldöntenie, hogy tudja-e, szeretné-e vállalni a közös munkát.